Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 20. szám

79 Majstrovics Antal azt vállá, hogy Sztank. a 2000 ar. a hgnőtöl forradalmi czélokra kapta. Haezugy lett volna — feleié Sztank. — akkor nem adtam volna arról kötvényt. — A másik Majstrovics szerint vádlott a merényletről beszélt vele s őt a néplázitás eszközlésére hivta fel. „Én feleié Sztank. — csak kávéházban beszéltem vele, s tübben Nikolievics, Nikolics, kik jelen voltak tanúskodhatnak, hogy oly dolgokról köztünk szó sem volt És ha ily titkos dolgaink lettek volna, azokról csakugyan nem közhelyen, hanem magán szállásainkon értekeztünk volna. Bizonyos Kuzmanovics, kiről már volt előbb említés, szinte vallott Sztank. ellen. Ez ót — bevallja — ismeri jól, de vele, mint állítja — Belgrádi utazásakor nem találkozott. Nem igaz az sem, mintha neki beszélte volna, hogy a hgtől 100 ar. kapott, s hogy Spirtánál 20,000 ar. lett volna letéve Radov. és Sztank. szabad rendelkezésére „A 100 aranyról — mondja szóval — semmit sem tudok — a 20 e. ar. szép összeg, és jó lett volna, ha abból bármikorvehettem volna. Különben Kuzman. Krisztics kéme volt, kitől havonkint 10 ar. kapott kémkedéseiért." A tsz«ki előadó csakugyan constatálja, hogy mindkettő gyanús, büntetett egyén. Perisics két évig volt fogva; és Kuzman. gúnyiratokért 3 évi fogsággal fenyitetett s most is el volt itéive ; és az előbbire nézve bővebb tudósítás nem is adható, mert a belgrádi tszék erre nézve sem küldé meg az összes periratokat. Több tanú vallván, hogy vádlott Radov&novicsékkal, Rogicscsal gyakran találkozott s tanácskozott, erre feleié, hogy velők találkozott a kávéházban, de nem tanácsko zott; a szokott üdvözléseken kivül más beszélgetésük nem volt; nem is képzelhető, hogy kávéházban komolyabb értekezést tarthatának. Hasonlóan ismeri Petrevicset, ki 2 évig üzlettársa volt marhakereskedésében, úgy Petkovicsot is, ki amannak mészárszéki üzlettársa volt; de egyikkel sem állt közelebbi viszonyban. Jovanovics Györgynek, ki romája,vallomását, mintha 1863 ben Sztank. neki Obren. hálátlansága miatt panaszkodott, azért Karához szövetkezett s őt is arra birni igyekezett volna, hogy velők szövetkezzék Mihály ellen, s 5000 frt. jutalom mellett röpiratok terjesztésére szövetkezzék — mind valótlan koholmánynak nyilvánítja. Vádlott fivére Demeter — kiről fent már szinte volt 3ZÓ — állítja, hogy Pesten létekor hallá tőle, mikép bizonyos Jeftát felfegyverezve küldött Belgrádra Mihály meggyilkolására, s azzal Belgrádban hazatértekor csakugyan találkozott is, midőn az ó-laktanya előtt fegyveresen állt. — Erre vádlott feleié, hogy csak egy Jefta embert ismert, ki 5 évig kocsisa volt, — már pedig ily emberre oly nagy dolgokat rá bízni csak nem lehetett. Miért nem kerestetett fel ezen Jefta, monda vádlott, — hogy vele szembesitethessék? A tszék részéről csakugyan beismertetett, hogy nem lehet tudni, ki s hol van ezen Jefta; a belgrádi tszék annak felkeresése iránt .megkerestetett, de minden siker nélkül. És — mint a védó megjegyzé — Demeternek lett volna kötelessége azt megnevezni s közelebbről megismertetni, miután ö hivatkozott reá. Andrievicset vádlott 1860. óta, mint kereskedőt irmeri; utolszor Belgrád utczáin találkozotts közönyös dolgokról beszélt vele. Sabbart nem ismeri. Azt sem tudja, hogy ki s miért küldötte neki az Obrenovics-féle röpiratokat, Kőbányán hallá a sertéskereskedőktől, hogy miatta fivére bezáratott. Az Andriev. felhívására Popovics Acza által irt proclamatiót nem ismeri, azt neki Andr. nem is adta át; ó nem osztotta ki Szerbiában. Baziásról Belgrádba, Szendrőre tett utjának egyedül üzleti czélja volt, sertéseket vásárolt s Bogovicstól 200 ar. tartozását akarta behajtani; másmint kereskedőkkel nem is érintkezett. „A hgtől — mondja ismételve — az 500 ar. kötvény mellett vettem fel kereskedésem érdekében. — A hgnönek a 2000 ar. összeget, az által fizethettem vissza, mert akkor több mint 600 dar. sertést s ökröt adtam el. Erről nyugtája nincs, mert kötvényét kapta vissza, ezt pedig Összetépte. Trif.-csal Pesten a Fehérhajóban naponkint találkozott, a hgnél is rendesen. Amaz vállá, hogy vádlott múlt húsvétkor is volt még a hgnél, mig vádlott vallomása szerint 1867. karácsonkor volt ott utolszor. Erre Sztank. feleli, hogy utóbbi vallomásában mondotta már, mikép a hgi családot rendesen minden nagyobb ünnepen s hoszszabb utazása után megszokta látogatni; tehát meglehet, a múlt húsvétkor is. — Összejöveteleket azonban senkivel sem tartott, kivált némely felhozott gyanús emberekkel; felforgatási czélra pénzt senkinek sem adott, ily czélra a hgtöl ö sem kapott pénzt. Azon kérdésre, hogy miért szokta a hget hosszabb utazása után meglátogatni s hová szokott 2 —3 hóra elutazni — feleié: azért, hogy tudakozhassam hogyléte iránt s üzletemről, mely iránt érdekkel viseltetett, beszélhessek neki. É? ezen hosszabb utazásaim Szerbiába, Magyarországba történtek vásárokra. De a hgtől gazdasági s ily üzleti megbízásokat nem kaptam, mert az nem bízott eléggé bennem. Sztank. fent érintett vallomásában állitá, hogy Kirneruél a revolvereket Perics számára vásárolta. EnneJc folytán a tszéki előadó jelenti, mikép azon Perics kihallgattatván, ugyanazt elismerte, sőt hozzá tette, hogy később vádlottat töltények vásárlására is megbízta s erre 50 aranyt adott is. Mielőtt vádlottal a hitelesítés befejeztetnék, még némely — bár előbb felvilágosított s jóformán kimerített tárgyra nézve újabb kérdések intéztettek hozzá; így nevezetesen az Obrenovics és Kara családokhozi viszonyára nézve. 0 azt mondá, hogy az Obrenovicsok hive volt mindig; — kérdeztetett tehát tőle, hogy azoktól kapott-e kölcsönt vagy ajándékot? Ajándékot — feleié — soha, hanem kölcsönt igen is 1853-ban 1500 aranyig — mit azután vissza is fizettem. — A Kara hgtöl 500, s nejétől 2000 ar. kapott kölcsön — mint már többször elismerte volt — „de — mondá — a hgtől azt sem kaptam volna, ha a hgnó már előbb nem adott, s azt vissza nem fizettem volna, ez pedig azért kölcsönzé azt, mert őt a néptömeg dühétől megvédelmeztem. Felhozatott, hogy vádlottnál Obren. elleni röpiratok, és a Karák arczképei találtattak, mi nem mutat arra, hogy valódilag az előbbiek hive lett volna, hanem megfordítva. Erre feleié, hogy nála mindenik fejedelem arczképei láthatók voltak, igy Obrenovicsoké is, úgy, hogy nője a házkutatáskor mondá is a vizsgáló Szarvasinak, hogy vigye el azt is, de az azt ott hagyta. Felolvastattak továbbá még Jakoblievics és Slosics val-