Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 20. szám

u- PeC18ö9. keddcVlífárcz. 9 20. szám Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debrcczcni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Vájjon s mikor bir váltóügyekben sat. — Hg. Karageorgievich-féle ügy. — Kállay-Borsszemjankó sajtóügy. Vájjon s mikor bir váltóügyekben a semmisééi panasz felfüggesztő hatással ? Külley Ede váltó tszéki ülnök úrtól. (Vége.) Az idézett'szakaszokból szerintem kétségtelenül kitűnik, hogy : a) Oly ~.»ő bírósági határozat ellen, mely ellen rendes felebbezésneh is helye van, törvényes időben beadott semmiségi panasz a végrehajtást felfüggeszti, mert a vtk. I. r. 140 §. határozottan megengedte, hogy a felebbvivő a neheztelt határozat megsemmisítése iránti kérelemre is szoritkozhatik, ez által a felebbezés és semmiségi panasz jogorvoslatait egybeolvasztá, mi a gyakorlatban is akkép nyert kifejezést, hogy ily esetekben a felebbezési beadvány „felfolyamodás és semmiségi panasz"nak, vagy „felebbviteli jelentés és semmiségi panasz"uak neveztetik és tekintetik, miért is a neheztelt határozat jogerejünek még nem vétethetvén, annak alapján végrehajtás sem kérhető; mely szabály alól azonban határozott kivételt képeznek az ideigl. törvénykezési szabályok 117. és 137. §§. esetei, melyekben az itt elősorolt elsó bírósági végzések ellen beadott semmiségi panasz a végrehajtást csak ugy függeszti fel, ha 3 illetőleg 8 nap alatt beadatik; mely szakaszok azonban váltóügyekben csak ingatlan vagyonra vezetett végrehajtás alkalmából jönnek alkalmazásba, midőn t.i. hétszemélyes táblai döntvények értelmében a végrehajtás körüli eljárásnál — még a felebbezés vagy semmiségi panasz határidejét sem véve ki — nem a váltó-, hanem a köztörvényrendeletei szolgálnak zsinórmértékül. b) A vtk. 1. r. 134. $. szerint nem felebbezhelő végzések ellen beadott semmiségi panasz a végrehajtást nem gátolja, miután azok, mint jogerőre emelkedettek végrehajthatók, a mint például a (anuhallgatást rendelő végzés is az által, hogy a tanuk tettleg kihallgattatnak, hivatalból végrehajtatik. c) Hasonlókép nem gátolja a végrehajtást oly semmiségi panasz, mely az első bírósági határozatot helybenhagyó feltörvényszéki határozat ellen emeltelik, mert a fentebbi törvények félreérthetlen szavai szerint: két egybehangzó határozat alapján végrehajtásnak, s általában az odaítélt jog birtokba vételének van helye; eszabály alól az ideigl. törv. szabályok I. r. 117. 137. és 140. §§. esetei sem vétetvén ki. Helyes kivételt képez azonban oly eset, midőn a semmiségi panasz által valamely megítélt eskü letétele meggátoltatni czéloztatik.Ily esetben a vallásosság iránti tekintet követeli, hogy a semmiségi panasz folytán az iratok, az eskü letétele előtt, felterjesztessenek, nehogy az eskü hiába letétessék, avagy az illető fél oly esküre szorittassék, melyet az lelkiismeretesen le nem tehet. Ily esetet a külföldi törvények is vesznek ki, melyek pedig a semmiségi panaszszal oly szigorral bánnak el, hogy attól a felfüggesztő hatályt egyátalában, tehát azon esetben is, midőn a felebbezhető e. b. végzés ellen csupán semmiségi panasz beadatik, megtagadják. Csak helyeselhetni tehát, hogy a kir. hétszemélyes tábla — miután a törvény ez irányban hézagot tüntet fel — törvénytpótlólag döntvényképen kimondotta azon elvet, hogy ily esetben a semmiségi panasz két egybehangzó határozat ellenében is felfüggesztő hatással bir. De nem helyeselhetem, hogy a pesti e. b. váltótörvényszék egy idő óta kivétel nélkül minden semmiségi panasznak, még olyannak is, mely két egybehangzó határozat ellen emeltetik, felfüggesztő joghatályt tulajdonit. Ezen eljárás állítólagos hétszemélyes táblai határozatokkal indokoltatik, melyekben a fentebbi elv kimondatott volna. Ha az eskü iránti határozatokat értik, az azokból vont következtetést helytelennek kell tartanom, mert ezen határozatok a fentebbi indokolásnál fogva kizárólag a megítélt, eskü esetére vonatkoznak, s oly esetekre nem alkalmazhatók, midőn eskü nélkül hozott jogérvónyes határozatok végrehajtása forog szóban. Oly hatszemélyes táblai határozat pedig tudtommal nem létezik, melyben határozottan kimondatott volna azon elv, hogy a semmiségi panasz a további eljárást, illetőleg a végrehajtást felfüggeszti; de igenis határozottan emlékszem, részint a feltörvényszék, részint a hétszemélyes tábla álta) több izben hozott olyatén határozatokra, melyekben azon elv, hogy a semmiségi panasz jogérvényes határozatnak végrehajtását nem gátolja, határozott kifejezést nyert. És különben is helyes, érvényes volna-e oly hétszemélyes táblai határozatra való hivatkozás, mely a világos törvény szavaiba ütköznék? Nem a törvényre fektetendő-e első sorban a birói határozat, a legfőbb tszéki döntvények csak oly kérdésekre nézve vétethetvén a határozat jogos alapjául, melyekre nézve a törvény biztos támpontokat nem nyújt? Lehet-e a fentidézett törvényeket kétségeseknek mondani, kivált azon pontra nézve, hogy két egybehangzó határozat végrehajtását a semmiségi panasz nem gátolja? És ettől eltekintve, nem szüntet-e meg a kifogásolt eljárás minden különbséget a felebbezés, mint rendes jogorvoslat és a semmiségi panasz, mint rendkívüli jogorvos-