Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)
1869 / 17. szám
67 nyiben működött azon terv véghezvitelén, mely május 29-én állapíttatott meg, t. i.hogy Mihály meggyilkoltassák, s ez által Kar. dy nastiája helyeztessék vissza a trónra. Zimonyban szembesítve voltak ezen Kuzmanovicscsa 1 Karagy. és Stankovics. Kuzmanovics erősítvén, hogy vallomásai mind igazak ; Kar. tagadta, s állitá, hogy Kuzmanovics nem igaz ember ; Kar. atyját nagyatyja gyillrolta meg,sha mind igazak, a miket most vall, mért nem mondotta ezeket 1862. vagy 63. évben; a mikor miatta volt elitélve, miért nem mondta akkor, hogy emberek szerzésével bizta meg; Kuzmanovics Szerbiában rendőr kém volt, s a fenyítő törvényszék által ítéltetett el, s egész életében törököket, minisztereket szolgált. Ez és Maisterovics mind oly emberek, kik tőle mindig csak pénzt akartak kicsikarni. S nem is való az sem, hogy Garasauin és Krisztics minisztereket meg akarta volna Öletni, mert hiszen mikor uralkodó volt, ezt hatalmával tehette volna." E nap még Lotits Demeter a hg volt jószág felügyelőjének (kiről a febr 9-i tárgyalásnál már volt emlités) vallomása (Pesten 1868. sept. 22-ről) olvastatott fel, mely abbau áll: hogy a hgnek pénzt Oláhországból nem küldött, mert azt magok a bérlők tették. Majst. 1860. aug. 10-i levelére, melyben javalja, hogy Milos kimultakor jó lenne miudnyájoknak Austriában találkozniok, de mivel ez nem lehet, jó lesz, ha akkor ő Lotits lesz a hg mellett s ezt tudassa Sándor hggel — ő L. ki Oláhfoldün volt, Pestre nem ment. — A hgnek egy most felmutatott levélben azt, hogy jó lenne jövedelméből évenkint vagy 1000 darab aranyat jövője biztosítására párthívei közt kiosztani, azért tanácsolta, mert azok kiűzetésük után szegénységben kereset nélkül voltak ; de hogy tanácsomat követte-e, nem tudom. — (E levelek a hgnéli házkutatáskor találtattak) Spirta levelére, mely szerint Petrovics Ljubomir részére 100 ar. adatott, azt feleli, hogy az a hg alatt főhivatalnok Ábrahám fia, ki hozzá segélyért folyamodott, s igy hagyatott meg, hogy Spirtát 100 ar. kifizetésére utasítsam ; mily segélyt többször is kapott a hgtől. — Spirtánát 5—10 ezer aranya lehetett a hgnek. Radovanovicscsal ki neki is meghatal. ügyvéde volt, Paucsován, hová testvére hívására ment, véletlenül találkozott, honnan öt Pestre utaztában Újvidékig kisérte. Ezen Lotics tovább elismerte, hogy ismert bizonyos Sabbátút, ki ót látogatni is szokta, s ki porosz tolmács s a „Zukunft" lap levelezője volt. — Ezen Sabbát irta az ,Utolsó 0brenovicsl-(é\6 röpiratot, mely az Obrenovicsok elleni keserű kifakadásokkals vádakkal van telve,azokat zsarnokoknak nevezte. — Trifkovios levele szerint abból 4 példányt kapott, miért 200 frtot küldött neki. — Ahg azután — vallomása szerint Trif.-tól kapott egy példányt, de azon dij fizetésére nem hatalmazta fel. És Trif. be is vállá, hogy a hg tudta nélkül küldötte azon összeget Sabbátnak; mit azért tett, mert félt, hogy S. a lapban rosz híreket Írhatna a hgről. Azt azonban a hg is elismeri, hogy S.-nak ó is küldött pénzt és pedig 600 ftot atyáról a Zukunftban irt hat kedvező czikkért. — Hasonlóan elismeri, hogy a ,Karagyorgyevits visszatérése s utolsó órái' czimü röpirat szerzőjének Novicsnak 700 frtot küldött Hadzsiis által, ki őt s művét a hgnek ajánlotta, sőt miután az művében a kivánt változtatásokat megtette, még azonfelül 300 ftot. Ezen változás arra vonatkozott, hogy a hg atyja nem a törökök, hanem Milos által lett meggyilkoltatva.Mert a hg igy adja elő a dolgot.Midőn atyáml 816-ban Szerbiából visszatért, az akkori belgrádi basa azt kívánta, hogy atyám feje neki hozassék el, és ugy történt, hogy Milos szolgája egy fejszével Kara György fejét levágván azt Milos a basának elvitte. E könyvben ugy adatik elő, mintha a törökök által tortént volna Kara György meggyilkoltatása, s minthogy ez a történeti igazsággal ellenkezik, én ezt kitörültettem, s helyébe Írattam, hogy Kara György meggyilkoltatása Milos által történt. Én azonban — mondá a hg — bosszút nem forraltam az Obrenovicsok ellen, mit az is mutat, mikép 1858-b az ö javukra mondottam le a trónról. — Azon hírre pedig, mintha s ,Zastava' általa subventiónáltatnék állítja, hogy az tőle előfizetésen kívül semmi mást nem kapott; a mint a Zast. is erősiti, hogy nem subvetinált lap. Végre még ez ülésben annak igazolására, hogy a hg lemondása daczára mindent felhasználni igyekezett, hogy trónra jutása lehetővé tétessék — a hgnek a török kormány tagjaihoz irt két levele mutatatott fel. Az elsőben — Küpriszli basához — felhívja figyelmét Szerbia szánandó fejedelemségére, mely most minden rendet s törvényt nélkülöz, és azon számtalan száműzöttek sorsára, kik most a török földön nyomorognak, s egyedül a töröktől várják segélyüket. — „Ezen levelet — mondá a hg — egyedül azon számos hivatalnokok érdekében írtam, kik 1859-ben a változáskor keresetüket s hazájukat vesztették." A másik levél a követk. ülésre maradt. Február 12-i tárgyalás. A már említett második levél — a török nagy vezérhez — ez ülés elején felolvastatott s igy szól: „Miután nem kétkedem, miszerint meg van hged győződve, mily őszinte és nagy tisztelettel viseltetem magas személye iránt, azt is könnyen el fogja hinni, hogy igen örvendettem, hgségednek nagyvezérré történt kineveztetése fölött. Midőn én mint egyszerű ember annyi kitűnő tulajdonait ösmerem önnek, melyek közt első helyen áll itt önnek határtalan hűsége ő felsége a mi legkegyelmesebb szultánunk irányában; akkor meg vagyok győződve, hogy hgednek mindezen magasztos erényei egyszersmind ö felsége, a mi legkegyelmesebb szultánunk előtt is ismeretesek, melyeket ő felsége méltányolván, önt a legmagasabb tisztségbe helyezte, és önre bizta az államkormány vezetésének legfőbb gondjait. Én teljes azivemből mondom el hgségednek üdvözletemet, és kérem önt, hogy ne feledkezzék el rólam, mert habár idegen földön vagyok, de mégis ön engem mindig a császári alattvalók leghivebbikének tartson. Ártatlanul jutottam én erre. — Bátorkodom hgséged figyelmét némely hivatalnokokra fordítani Szerbiában, kik üldöztetésnek vannak kitéve, holott mindnyájan tekintetöket ő fölségének a kegyelmes szultánnak magas trónja felé fordítják Legyen herczegséged ezeknek pártfogója s tegye szélesebbé a nagyrabecsülést, mely iránta az egész világban nyilvánul, még ez által is, nem engedvén, hogy ártatlanok üldöztessenek. Megszűnöm erről többet beszélni, s felkérem hgőégedet, hogy a mi legkegyelmesebb szultánunknak alattvalói tiszteletemet fejezze ki. Ön iránt pedig nagyrabecsülésemet kijelentvén, jövendőbeli barátságába ajánlva magamat, van szerencsém tisztelettel maradni." Ennek folytán a ncgyvezér kieszközölte, hogy a szerb emigránsok hónukba visszatérhettek. Ezek után felolvastattak még több levelek is a hg