Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 12. szám

46 sági kérdés által halasztást szenvedjen, minthogy ő rendes uton perlekedni kónytelenitessék, és talán a szavatossági kérdés is oly egyszerű, hogy azt sommás uton szinte el lehet intézni. Ha a felperes a szavatost el nem vállalta adóssának az alperes helyébe, mi köze az adós és ennek szavatosa közötti viszonyhoz ? és mivel semmi köze ahhoz, és mivel tehát inkább ő tehetne kifogást a szavatossági kérdésnek sommás utoni tárgyalása és elintézése ellen, lehet-e a méltányossággal megegyeztetni azt, hogy ily esetben a felperes, főleg, ha a szavatossági kérdésnek együttes tárgyalásába beleegyezik, rendes perutra utasittassék ? Nézetem szerint azon esetben, ba a szavatos sági kérdés a sommás eljárás utján ennek szabályai szerintel nem dönthető, a szavatossági kérdésre nézve inkább alperes lenne külön perutra utasítandó, mint felperes a rendes perutra. Itt azon lehetőség is figyelmet érdemel, hogy az alperes csak azért hivatkozik szavatosra, hogy a felperes rendes perutra utasitassék; mert a fentebbi szavaknak „ha a biró a szavatosságnak helyét látja" különféle értelmezhetése mellett az alperesnek igen könnyű lesz, oly körülményeket felhasználni, melyekből a biró a szavatosságnak valószínűségét láthatja: mert a fenntebbi szavak alatt a valószínűség is érthető. A kártérítési perek a legbonyolódottabbak közé tartoznak, s a bizonyítás csaknem általáhaa tanuk, becsüsök és birói szemle által történik, s ez okból a 93. §-g. pontjával nem érthetek egyet, megjegyezvén még, hogy azon körülmény, miszerint a kártérítési jog a szerződésben ki van kötve, épen nem szolgálhat alapos indokul arra, hogy a kártérítési keresetek az öszegre való tekintet nélkül a sommás eljáráshoz utasitassanak ; mert a kártérítési jogot szabályozó positiv t&rvény a természeti jog elvein alapulván s oly egyszerű lévén, hogy annak helyes alkalmazásához különös jogtudomány nem is szükséges; a kártérítési perek az által, hogy a kártérítési jog a szerződésben kikötve van; egyszerűség tekintetében mit sem nyernek, s így nem az, hogy a kártalanítási jog a törvényben s nem a szerződésben alapul, teszi a pert bonyolódottá; hanem azon körülmények kimutatása és bebizonyítása, melyekből a kártérítési jog, és a kártérítési összeg mennyisége megítélendő. Mert ha például a szerződésben kimondatik is, hogy a bérlő minden, általa okozott kárt megtéríteni tartozik; ez által a bérbeadónak kártalanítási joga concret esetben még nincs bebizonyítva, ós az ily szerződésből eredő ügyet a 93. §-g pontja szerint még is a sommás eljárású bíróság fogja elintézni. A 93. §-nak egyéb pontjait mellőzöm, mivel azok már több oldalról meg voltak vitatva. (Folyt, köv.) Végrehajtási jogeset. (Vége.) A végrehajtás folyamában hozott jogerejü felsőbb bírósági határozat nem csak az esetleg felfolyamodó fél, hanem mindannyi jelzálogos hitelező érdekére kihatván, mindenesetre foganatosítandó, bárha a fel folyamodó utólag panaszától eláll is. Trencsénmegye tszéke által teljesített kiegészítő felterjesztésére a kir. táblán végeztetett: „Az árverési határnapokat kitűző, 1866-iki június 2 án 2765. szára alatt kelt végzés ellen jogorvoslattal kellő időben egyedül a végrehajtást szenvedők élvén, és így azon végzés a többi érdekelt fel ellenében jogérvényre emelkedvén következőleg miután említett felfolyamodásuktól utóbb a végrehajtást szenvedők is elálltak, panaszos azon kifogása, hogy a kitűzött határnapokon az árverés megtartható nem vala, figyelembe ezúttal többé nem vétethetvén ; — más részt a megállapított árverési feltételekben az, hogy az árverésnek az első határnapom uem sikerülte esetében a második árverési határnap újra hirlapilag köröztessék, határozottan kikötve nem levén, s így ezen köröztetés elmulasztása, tekintve, hogy a kitűzött árverési határnapok az elsőnek elérkezte elótt hirlapiíag közzé tétettek, hogy továbbá az első izbeni árverés sikertelen megkísérlése után a végrehajtó biró által a jelenlevőknek kijelentetett, miszerint az árverés a kitüzötc második határnapon mindenesetre foganatosíttatni fog, de e határnapnak községenkinti köröztetése is foganatosíttatott, a megtartott árverés megsemmisítésének elegendő indokául épen ugy nem szolgálhatván, mint azon további körülmény sem, hogy a második határnapon az árverés nem a kitűzve volt délelőtti 10., hanem csak a délutáni órákban kezdetett meg: — mindezeknél fogva a semmiségi panasz elvetése mellett a felfolyamodásnak hely nem adatik s az iratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1867. márcz. 29. 5308. szám alatl.J Ezen kir. táblai végzés ellen Madocsányi Pál kellő időben ujolag fel folyamodást nyújtott be, mert a végrehajtásnak minden mozzanata nem csak a végiehajtatót és végrehajtást szenvedőt, hanem az összes hitelezőket is érdekli, és azért rendeli a törvény i = , hogy az árverési föltételek a hitelezők összege által állapíttassák meg. Nem áll tehát a királyi tábla végzésének azou indoka, hogy az árverést rendelő végzés, mivel az ellen csak maga a végrehajtást szenvedő élt jogorvoslattal a többi érdekelt fél irányában jogérvényre emelkedett. Sőt midőn a királyi tábla az első bíróságilag kitűzve volt árverési határnapokat törvényelleneseknek találta s ujabbi határnapok kitűzését elrendelte; eme végzés kiterjedett mindannyi hitelezőjogára is, és igy többé az árverés még a végrehajtást szenvedőnek felfolyamodás általi elállása folytán sem vala az első bíróságilag kitűzve volt árverési határnapokon megtartható. De továbbá helytelen azon indokolás is, hogy mivel a 2-dik árverési határnapnak hírlapi köröztetése kikötve nem volt, igy az elmaradhatott. Mert oly nagy birtoktestnél, milyen az eladandó vagyon volt, a bíróság hivatalból tartozott volna a hírlapi köröztetést elrendelni. — Hasonló értelemben határozott a főm. Hétszemélyes tábla 1867. 309 és 262. számok alatt, és igy fölötte különösnek tartaná a panaszos, ha jelen esetben az ellenkező eldöntés lehetségesnek bizonyulna. Ezeknél és első felfolyamodásában felhozott indokoknál fogva, kéri panaszos a megtartott árverést minden következményével együtt megsemmisíttetni és a megyei tszéket a m$- számú királyi táblai végzés követésére utasíttatni. Erre a Hétszemélyes táblán határozlatott: „Az árverési határidőket 1866. évi aug. 6-ik és sept. 10-ik napjaira kitűző, 1866. évi június 2-án 2765. szám alatt kelt első bírósági végzés a tekintetes királyi ítélő táblának 1866. augustus 28 án 16241 sz. alatt kelt végzésével, a kitűzve volt határnapoknak rövidsége indokából feloldatván, s ezen utóbbi kir. táblai végzés az első bíróságilag eljárt megyei törvényszéknek még az árverés