Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 101. szám

402 „P. Erzse utáni öröködésre tehát a halálakor érvényes 1848. előtti magyar törvények levén alkalmazandók, minthogy ezek szerint a hármas tkönyv I. 57.III. 29. cz. az 1840: 8. p. s a törvényes gyakorlat szerint minden keresményről — a törvényes lemenő ágbeli örökösök mellőzésével is szabadon lehetett rendelkezni — az 1844. s 1846-b kelt végrendeleteket az 1848-b elhunyt P Erzse utáni örüködésre nézve épségben fentartani s miután felperes nagyauyja utáni ősi értékből nemcsak törvényszerű osztályrészét megkapta, de azontúli hagyományban is részesült, az örökhagyó után követelt kötelesrész keresetététől, — melyet 48. előtti törvényeink nem rendelnek s nem ismernek, elmozdítani kellett. „A másik kérdést P. Mihály utáni öröködésre vonatkozólag megalapítandó volt, hogy azzal, mikép a peres végrendeletek Pápa városánál letétettek, nem lett elégtéve az ősis. pat. 6. §. feltételének, melyei P. Mihály is — bár 1859-b halt el, biztosította volna magának azon kiváltságot,hogy a magyartörv.szerinti végrendelkezése az oszt. törv. alatt is érvényben tartassék, mert azon 6. §. világosan rendeli, hogy az 1853. máj. 1. előtt kelt s ily rendelkezést tartalmazó végrendeletek azon időn túl csak úgy érvényesek, ha azon bíróságnál tétettek le, mely örökhagyó halálakor hagyatéka tárgyalására illetékes volt. Pápa város tanácsa pedig ily illetőség nemvolt,mert az oszt. törv. annak nem vehették azon illetőséget, s hatóságot, mely velük s általuk hatályon kivül tétetett s megszüntetett. — Tehát az ősis. pátenssel csak is az uj osztr. illetőségi szabályzat állt öszfüggésben, miért az 1853-i illetékes, szab. 75. §. szerint a végrendelet a pápai cs. k. szbirőságnál lett volna leteendő. „E feltétel pontos betöltésétől függ-ő kivételes tekintet alá tehát 1859-b elhalt P. Mihály végrendelete s végrendelkezése nem eshetvén, az utánai örökösödés is csak elhunytakor érvényes oszt. törv. szerint volt eldöntendő. Minthogy pedig azok szerint a szülők gyermekeik irányábani végreudelkezési joguk, tekintet nélkül a javak minőségére, korlátolva van, s ők (762. 763. §§.) gyermekeiknek, unokáiknak örökrészt (765. §.) kötelesrészt a különben törvény szerint reájuk eső osztályrész felét kötelesek hagyni, különben azt megsértő végrendelet félretétele (775. §.) mellett — ezen kötelesrészt felperesnek mint az örökhagyó unokájának, szükséges örökösének, a hagyatékot felosztott többi örökösök vagyis alperesek ellenében megalapítani kellett. „És mivel a hagyaték értéke 12,845 ftot tett s öt testvér közt egyre 2569. frt. jut — kötelesrész fejében ennek fele azaz 1284 ft. járt, s mivel felp. csak az ősiség fejében 375 ftot kapott, s így ,909 ft. rövidséget szenvedett, az örökösök fejenként 227 ít. vagyis a 4-ik kiegyezvén — a három testvér összesen 682 ft. 13 kr. s az elmaradt kamatok fejében, az osztály 1861-i létesitésétől 6°/0 kamat fizetésében voltak elmarasztandók. „Azon alperesi kifogás, hogy a végrendelet az osztálylevéllel (F) még végre nem hajtatott, és hogy felperes az osztálylevéllel kiadottak felvétele által kötelesrészi igényét elvesztette, meg van czáfolva azzal, hogy az lemondásnak még nem tekinthető, de felp. azon jogát örökösi nyilatkozatában nyilván fenn is tartotta. (1866. nov. 7 én. 4156. sz. a.) A kir. táblaa tszék ítéletét annak indokaiból helybenhagyta. (1867. dec. 5. — 15057. sz. a.) A legfőbb ítélőszék ellenben következőién- határozott : „Mindkét alsó birósági Ítéletnek részbeni megváltoztatásával felperes néhai Pauli Mihály hagyatékából követelt kötelesrész kiegészítése iránti kérelmével is elutasittatik. Egyebekben stb. Indokok: „Felperes a persorán nem vonta kétségbe alperesek azon állításának valódiságát, hogy P.Mihálynak nejével közösen alkotott végrendelete és pótvégrendelete 1844. s illetőleg 1846. években Pápa város tanácsánál letétettek. Ily helyzetben azon végintézkedések érvénye, tekintettel az ősis. pat. 6. §-ra és arra, hogy a végrendeletek letételekor hagyatéki hatóságul Pápa város tanácsa vala tekintendő, s az e részben később közbejött változások a végrendelet letételének joghatályát meg nem változtathatták, daczára Pauli Mihály csak 1859-ben bekövetkezett halálának a keltükkor érvényben volt törvények szerint bírálandó meg. „Miután pedig ezek szerint szerzeményéről mindenki korlátlanul rendelkezhetett s a vég- s,pótvégrendeletekben, felperest néhai Pauli Mihály a szerzeményeibőli örökösödésből kizárta, felperes azokból az akkori törvények által nem ismert kötelesrész czimén jutalékot nem követelhet. „Ugyanazért az erre intézett keresetével elutasítandó s ekkép e részben mindkét alsó birósági Ítélet megváltoztatandó volt. (1869. nov. 16. — 45. sz.) Semmitöszéki határozatok. Alperes törvényszerüleg megidézettnek nem tekintethetik, i ha honn nem lévén, az idézési végzés ajtajára kifüggesztetett I ugyan, de arról sem a házbeliek szóval nem értesíttetlek, sem alp. részére ügygondnok nem rendeltetett, (perr. 265. 268. $X) Az ily idézésre hozott makacssági Ítélet megsemmisítendő s ujabb kézbesítés mellett uj tárgyalás rendelendő. V. Lajos Kassa város egyes bírósága előtt B. Péter ellen 10 ft. követelés erejéig keresetet adott be, melynek tárgyalására f. év okt. 18 ka lett kitűzve. Az idéző levél alperes hon nem léte miatt annak lakása ajtajára felszegeztetett. Tárgyalásra alperes meg nem jelenvén, makacsságból elmarasztaltatott. Az Ítélet neki kézbesitetvén, az ellen semm. panaszt adott be. A Semmitőszék határozata következő : „A semmis, panasznak hely adatik és az eljáró bíróság ítélete megsemmisíttetik, a per a kereset szabályszerű kézbesittetése után ujabb tárgyalás s kifejlendók szerinti ujabb ítélethozatal végett visszaküldetvón ; „mert a keresetlevél a kézbesítési iv bizonyitása szerint az idézési végzéssel a honn nem talált alperes la• kása ajtajára két tanú jelenlétében kifüggesztetett ugyan, ; azonban a perr. 265. §. szerint erről sem a házbeliek szóval értesítve nem lettek, sem azok nem létében a 268. §. rendelete szerint alperes részére ügygondnok nem rendeltetett és ekként alperes nem törvényszerüleg lett megidézve; minélfogva a perrend 297. §. 16. p. értelmében a panaszolt Ítéletet megsemmisíteni kellett. (1869. dec. 10. 4045. sz. a.) Semmiségi panasznak nincs helye azon birói végzések ellen, melyek a birói megintést és erre keletkezett visszaintés közöltelését tárgyazzák.