Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 98. szám - Az államügyészség szervezéséhez. 1. r.

390 ügyészség, hogy nem politikai czélok elérésére, hanem a jogállapot biztosítására szolgáljon? A szabadelvű jogfejlődés érdekeit képviselő legtekintélyesebb német jogászok véleménye oda irányul, hogy az államügyészség már hivatása és foglalkozása természeténél fogva pártállást foglal el, s ebből kifolyólag a védelem irányában nem részesülhet semmi előnyben, mert ha a vádló félnek tér engedtetik a biró meggyőződésére hatályosabban befolyni, az egész vádló eljárás egy nagy szemfényvesztéssé sülyed alá. — Másrészről azonban ellenvettetik — s ezen irány főleg gyakorló államügyészek által képviseltetik, hogy az államügyész nem mint a vád képviselője, hanem mint a törvény őre tekintendő; ő a bűnös üldözője, az ártatlan védője legyen; ás mint a törvény maga, felül emelkedjék a bűnténybe bevont felek érdekein és szenvedélyein, s hogy ezen feladatnak eleget tehessen, a szükségelt hatalomkörrel felruházandó. Azon gyászos tapasztalatok után, melyeket a franczia államügyészség története nyújt, valóban csudálkozni lehet, hogy még mindig akadnak törvényhozók, kik egy eszményi szempontból kiindulva, az államügyészben az igazság megtestesült képviselőjét akarják szemlélni, mely lángpallossal a vétkeseket üldözi, de egyszersmind az ártatlanságot védóleg környezi; — kik még mindig ugy akarják azt szervezni, és annyi hatalommal felruházni, hogy irányában a vádlott védtelen legyen; mert egy az állam nevében fellépő, a bíróságokkal coordinált, sőt azokat ellenőrző,— a vádemelés kizárólagos jogával felruházott közeg irányában, kinek azonkivül a vizsgálatra i? befolyás engedtetik, — a vádlott oly szomorú helyzetben van, hogy gyakran a vád maga már, egy fél elmarasztalással azonos. „Le ministere public est le défenseur ne de tous ceux, qui n'en ont point. II est partié principale. dans les affaires importnntes, et partié jointe dans toutes. La partié publique veille, et tous le citoyens sout tranquilles; el le exerce tous les actionsdu public, elleest lavive voix du faible et du pauvre; elle represente les absents, elle facilite l'acces de la justice aux étrangers, elle leur offre un apui et se rend á leur egard le gerant de la loyanté nationale." Mily szép elmélet ez, ama feladatról, mely a franczia államügyészek osztályrészéül jutott, — de a rideg valóság szemüvegén át tekintve, ezen sok szép szó egy üres pbrazissá változik! — több évtized története csak azt igazolván, hogy a franczia államügyész nem a törvény őre, hanem a kormány eszköze; — nem az ártatlanság védője, hanem szenvedélyes vádló, ki hatalma súlyát veti mérlegbe, hogy vádjával czélt érjen, — csak azt igazolván, hogy azon nagy hatalom, mely lyel a franczia államügyész felruháztatott, a vádló eljárás kitűnő jótéteményeit komoly veszélylyel fenyegeti. Mi nem élünk egy eszményi, hanem egy nagyon is reális világban; emberekkel van dolgunk, kik a reájuk ruházott hatalommal visszaélhetuek, és a törvényhozó, ha üdvö t akar alkotni, nem ignorálhatja azon tényt, hogy a hivatásszerű tevékenység, a kötelesség teljesítésének korlátlan vágya, a tehetségek túlbecslése, és a megrögzött előítéletek befolyásukat mindenütt érvényesitik, — s ebből kifolyólag óvakodnia kell az államügyészséget oly előjogokkal felruházni, melyek hivatása teljesítésére feleslegesek, s csak azon eredményre vezetnek, hogy a bírói Ítélet részrehajlatlanságát veszélyeztetik. A biró előtt az államügyész vádló, és ebből kifolyólag pártállást foglal el. Igaz ugyan, hogy az állam csak a bünős elmarasztalását követeli, de ki fogja tagadhatni, hogy az államügyész állásánál és hivatásánál fogva, mindig csak arra fog törekedni, miszerint azon mozzanatokat állítsa előtérbe, melyek a vétkesség igazolására alkalmatosak. E tekintetben a büntető termek tárgyalásaira utalva bátran kérdezhetem, hogy hol azon államügyész, ki egy ügyes védő irányában, a terhelő bizonyítékok élesebb kiemelését, és azok nyomatékosabb hangsúlyozását szükségesnek nem találta volna? mit is használna, ha az államügyész, a vádlott bűntelensége mellett szóló körülményeket is kiemelné, midőn a védő azt már minden oldalról begyőzni iparkodik? — egy ügyes és elmés védő irányában, ezen eljárás csak azon eredménynyel birna, hogy a vád súlyát és erejét egészen elbénitaná. Az államügyészek nem volnának emberek, ha azon öntudat, miszerint ők az állam megbízásából a bűnösöket üldözni kötelesek, bennük azon hajlamot nem ébresztené, minden befolyásukkal oda törekedni, hogy az általuk emelt vád igazoltassák. Fonákság tehát az államügyésztől miként ez Francziaországban történik, azt kövelelni, hogy ő egyszersmind az ártatlanság védője is legyen; ezen kettős szerep nem egyesíthető egy személyben; és azon Angolországban elfogadott elv „thejndge is the counsel ofthe prisonnier" az igazságszolgáltatás méltóságának sokkal jobban megfelel, mintha az államügyész vádló szerepe mellett, még azon hivatással is bizatik meg : őrködni, hogy senki ártatlanul ne üldöztessék, s ezen ürügy alatt nagyobb hatalommal ruháztatik fel, mint hivatása teljesítésére okvetlen szükségeltetnék. Az 'államügyész e kettős szerepe ellenkezik a vádlórendszer alapfogalmával. Azon pillanatban, midőn a vád a birói eldöntés tárgyát képezi, az egy per alakját ölti magára, mely vádló és vádolt között lefolyik, hol mindegyik közülök azon tényeket iparkodik előtérbe állittani, melyek a bűnösség, vagy az ártatlanság igazolására szolgálnak, és egyedül a biró az, kinek feladatát képezi, az ellentétes előadásokból az igazságot levonni. Hogy azonban az ezen uton nyert eredmény a valóságnak lehetőleg megfeleljen, szükséges, hogy a közvádló oly előjogokkal fel ne ruháztassék, melyek képessé tehetik a biró véleményét praeocupáln i,mely csak ugy lehet igazságos, ha a vád és a védelem között a kelló egyensúly létezik. Legfőbb itclöszéki döntvények. 41. A zálogjog bekeblezése iránti folyamodás, egy másik fél tulajdonjog bekeblezése iránti kérvényének feljegyzése után adatván be, ennélfogva az elsőnek benyujtástóli elsőbbsége meg nem alapitható s ily elsőbbséggel az uj tulajdonos telekkjkönyvébe át nem iratható. (telekk. rend. 61. §.) Csókits G. Bácsinegye telekk. tszékéhez aziránt folyamodott, hogy a sz. tamási 1178. sz. telekjkönyvben foglalt ingatlanokbólTuczekov Valentát illető birtokrész, mely neki eladatott,tulajdonjogilag az ő nevére átirattassék.