Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 95. szám - A börzebiróságok kérdéséhez

379 A hivatalos szemle is megtartatván a szbiróság következő (általa i t é 1 e tn e k nevezett) h a tá r o z atot hozott: „Tekintve, hogy a hivatalos okiratok szerint a közvetlen szomszéd a refor. egyház s Pasku a téglaégetési vállalat ellen nehézséget nem emelt, és a városi tanács vizsgálata folytán köz- s tüzrendőri kifogás fenn nem forog jtekintve, hogy K. H. abba kellő biztosítékadás mellett beleegyezett; tekintve továbbá a Károlyiak részéről (fent 'emiitett) kifogást, miután azon tér jelenben még puszta legelőt képez, s mint olyan, mely csak a jövőre hetyezij kilátásba a beépittetést, bevégzett tényül nem tekiuthető, s ép azért most még tüzrendőri szempontból is akadályul nemszolgálhat; tekintve továbbá a birói szemle folytán kelt szakértői, véleményt, mely az uradalmi telkek beépittetéseig vagy éghető anyagokkali megrakásáig az engedélyt megadhatónak nyilvánította; valamint azt sem hagyva figyelmen kivül, hogy a város közönségére minél több téglaégetés nyitása csak előnyös lehet: „mindezek folytán felp. Krim Istvánnak a téglacser é p ég e t é s i telep felállításával együtt j ár ó ipa r üz 1 e ti j o g feltételesen, oly kötelezettség mellett adatik meg, hogy ha az urad. telek beépíttetik, vagy éghető anyagok (kazlak, épületek, tűzifa) rakhelyéül használtatik, a tulajdonos grófi család részére teljesen biztosittani, ellenkezőleg az üzletet azonnal megszüntetni tartozik — hason felelősséggel Krebsz irányában is. „Ily megjegyzésekkel az iparjog az iparsor jkönyvbe 75. sz. a. bejegyeztetik. (1868. sept. 1. — 996. sz. a.) Ez ellen e. r. alperes felebbezéstadott be,és Csonggrádmegye tszéke mint másodbiróság 1868. decz. 28-kán. — 3038. sz. a. szintén ítéletével az e. bir. ítéletet helybenhagyta annak indokai alapján. így ez ügy további felebbezés folytán a 1 e g f. Ítélőszék elébe került — mely által következő ítélet hozatott: „Annak megjegyzésével, hogy az iparüzleti engedély megadatása a bíróságok hatáskörébe nem tartozik, a megyei tszéknek fentebbi keletű ítélete,a mennyiben a kérdésben levő engedélyt gátló magánjogi természetű alperesi kifogások felett határozott, és azok folytán az engedélyezés esetében az e tekintetben szükséges feltételeket megalapította, az abban felhívott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1869. nov. 18. — 1814. sz. a.) Semmitöszéki határozatok. Az uj perrend előtti jogrendszerben létezett hétszemélyestábla határozatai állal az ügyek végérvényesen eldöntötteknek tekintendők. Annálfogva azok a később életbeléptetett perrend szabályain alapuló s külön semmitöszék intézményére fektetett semmiségi panaszszal többé meg nem támadhatók. Őrgróf Palavicini Rogérné szül. gróf Vay Eulalia mint felperes, gróf Vay Mihály Beregmegye tszéke előtt alperes ellen bizonyos Beregmegyében fekvő birtokra vezetett végrehajtást eszközöltetett. Ennek folyamában a kir. tábla 1866. sept. 17-dikén 13,828. sz. a. határozatával azon birtokok ujabb becslését elrendelte s 13831. sz. a. az árverést megsemmisittette; a kir. hétsz. tábla pedig ezen határozatot feloldotta s a megtartott árverést s eladást jóváhagyta. (1868. apr. 18-kán. 27,359. sz. a.) E közben özv. Kiss Gyuláné igazolás utján gr. Vay Mihálynak felfolyamodását felterjesztő határozat kézbesítését megnyervén, a most említett felfolyamodás elfogadása iránt 1867. máj. 24. 367. sz. a. kelt határozat ellen, és ezzel kapcsolatosan a hétsz. tábla fentebbi (27,359. sz.) határozata ellen semm. panaszt adott be, és ennek f. é. július 24. — 2588. sz. végzéssel lett visszautasítása folytán, ezen végzés ellen ismét sem. panaszszal élt. özv. Kiss Gyuláné sem. panasza arra alapíttatott, hogy a hétsz. tábla árverést jóváhagyó végzése gr. Vay Mihály fel folyamodására hozatott, egy oly egyén folyamodására, ki önkénytes zár alatt áll s ki mint ilyen, személyileg perorvoslatok használatára, tehát a felfolyamodásra is jogosítva nem lehet — miért felfolyamodása visszautasítandó lett volna. Migakir. tábla árverést megsemmisítő határozatában mind a vevő gr. Vay Dani, mind a jelzálogos hitelezők megnyugodtak. Maga a zárgondnok is beleegyezett az árverés megsemmisítésébe, s uj becslésre lépéseket is tett. A Semmitöszék következőleg határozott: „Az 1869. jul. 24-én 2588. sz. végzés ellen közbevetett sem. panasznak helye találtatik, miután az eljáró m. tszék csupán az elkésve beadott semmiségi panasz viszszautasitására van a perr. 282. §. értelmében jogosítva; melyek szerint a 2588. sz. alatt beadott sem. panasz vizsgálat tárgyát képezvén, az mint alaptalan elvettetik; „mert gr. Vay Mihálynak az ellene intézett végrehajtási árverés megsemmisítése folytáu 1867. febr. 1-én törvényes időben beadott fel folyamodása visszautasítható nem volt; ez szerint az ezen felfolyamodás elintézéséül 1867. máj. 24. 367. sz. a. hozott végzés az eljárási szabályokkal teljesen egyező, és megsemmisítés alapjául ép oly kevéssé szolgálhat, mint, az ezen felfolysmodás következtében az árverésnek jóváhagyása iránt a Hétszemélyes táblaáltal 1868. apr. 18-án 27,359. sz. a. hozott határozat, mely által az akkor fennállott törvények szerint ezen ügy végérvényesen eldöntetvén, a tkezési rendtartásnak későbben életbeléptetett szabályai alapján a hétsz. táblai határozat semmiségi panaszszal többé meg nem támadtathatik (1869. nov. 6. — 2694. sz. a,) Ingatlan kiadatását czélzó kérvény feletti intézkedés nem tartozik a szolgabíróhoz. — Ily végzése annál inkább megsemmisít endö, ha az az ellenfél kihallgatása nélkül hozatott. A telekjkönyvben bizonyos 3/J6 úrbéri telekre bizonytalan részben Giblyák József és Mára vannak tulajdonosokul bejegyezve. Az utóbbi férjhez menvén, folyamodott az illető szepesmegyei szbiróhoz, hogy az őt felében illető birtokot épületekkel együtt részére kiadatni rendelje s nagybátyját G. Józsefet 3 ft. 7 kr. költségében elmarasztalja. A szbiró (esküdt nélkül) 1869. máj. 8-án 297. sz. a. végzésével a követelt birtokréez kiadatását elrendelte, végrehajtásra máj. 20-át kitűzte, azzal az esküdtet bízván meg s alperest 2 ft. 87 kr. perköltségben elmarasztalta.