Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 89. szám

Pest, 1869. péntek novem. 12. 89. szám. Tízenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Szerény kérdé3 Biharmegye sat. — Indítványok. — Legfőbb itéló'széki döntvények. — Semmitőszéki határozatok. Szerény kérdés Bihnrmegye hiinfenyi i ö törvényszékéhez, s együttesen Biharin. bizottmányához. A szóbeliség és nyilvánosság már minden műveltebb államban behozatott, úgy a polgári vagyis magánjogi ügyekre, valamint a bűnügyekre nézve. Midőn az igazságügyminiszter „a birói ügyvitel tárgyában" kiadott rendeletét az 1868: 54. tcz. 6, § ában nyert felhatalmazása erejénél fogva életbeléptette, a nyilvánosságra von itkozólag a „birói ügyvitel" 70. § ában igy intézkedik : „A nyilvánosság, a polgári ügyekre megállapított feltételek szerint, a bűnügyekben is alkalmazandó." Ezen §. értelmében én azt hiszem, hogy a bünfenyitö törvényszékeknek is kötelességükké lön téve a 71. §. ér telmében „a nyilvánosan előadandó perek jegyzékét a biróságnál nyilt helyen függeszteni ki." 1. Hajlandó-e Biharmegye bünfenyitö törvényszéke ezen 71. §. rendeletének eleget tenni vagy nem? 2. És ha nem, minő indokok vezérlik arra? talán az, hogy Biharraegye bizottmánya oly szükhelyre szoritotta a bünfenyitö törvényszéket, hogy a törvényszék teremébe bizonyos számú hallgatók sem férnek el? 3. Hajlandó-e Biharmegye bizottmánya e bajon segiteni vagy nem? — és ha igen; mikor? 4. Szóval, mikor lesz már elégtéve az igazságügyminiszter 1869. évi april hó 29 én hozott rendeletének? Dús László, ügyvéd. Inditványok. A debreczeni ügyvédegylethez, ennek titkára Kovács Sándor által. II. A polgári törvénykezési rendtartás „örö kös ödési eljárásról szóló VH-ik fejezetének következő intézkedéseire, melyek szerintem módositandók volnának, van szerencsém a t. egylet becses figyelmét felhívni; jelesen: Az 580-ik §. rendeli, hogy: „midőn az örökség tárgyát ingatlan javak is képezik, az illető örökös vagy örökösök, habár hivatalos eljárás nélkül egyeztek is ki, az illető birtokbiróság előtt igazolni tartoznak, hogy az örökség kizárólag őket illeti." Tehát eme törvény, tekintve az 581-ik §-t is, mely tartalmazza, hogy: „az eljáró birtokbiróság az öröklött ingatlanoknak az Örökösök nevére leendő bekebeleztetését — aztán — hivatalból eszközli" azt rendeli, hogy mindazon Örökösök, kik az illető hagyatéki bíróság közbejöttével, mindazok, kik birói beavatkozás nélkül osztoztak meg, az ingatlan vagyon átadását, illetőleg telekkönyvi bekebelezését az illető birtokbiróságnál tartoznak kérelmezni s ennél mindenekelőtt kimutatni azt, hogy: „az örökség kizárólag őket illeti." A törvény, mellőzve az igazságügyminiszteri javaslatnak (388. §.) ide vonatkozó intézkedését — nem határozván meg, mi módon kelljen igazolni az örökösnek az örökséghezi kizárólagos jogát: tekintve, hogy az igazolást a különböző birtokbiróságok különbözóleg követelhetik s követelik is: mindjárt előáll a felek hasztalan költekezése s hátramaradása. Örökösök, kik bíróság közbejöttével osztoznak : e bíróságnak osztály iránti végzésével természetesen a birtokbiróság előtt megtehetik az igazolást; de azon örökösök, a kik birói beavatkozás nélkül osztoznak meg, mi módon tegyék ezt? A birtokbiróság, tanuknak, kik előtte legtöbbnyire ismeretlenek is, e tekintetbeni bizonylatára nem adhat semmit; a keresztlevél meg a kizárólagosságot nem igazolja; tehát utoljára is az örökösödést a hagyatéki bíróság ez iránti igazolványával kell bizonyítani, a mi máskép alig történhetik, mint ugy, hogy a hagyaték tárgyalására különben hivatott bírósághoz folyamodni kell, ez aztán a halálesetet s az örökösök lételét, minőségét megállapítja s erről bizonyságot tesz. — A törvény 579-ik §-ában a nagykorúaknak engedett azon kedvezmény tehát, mely szerint ezek birói beavatkozás nélkül osztozhatnak, az 580-ik §. azon intéz kedése által, miszerint azt, hogy az örökség kizárólag őket illeti, a birtokbiróságnál igazolni tartoznak, mintegy visszavonatik, mivel az igazolást utoljára is birói eljárás folytán lehet eszközölni. A főbaj pedig abban áll, hogy az örökösnek a birtokbirósághoz s nem átalában a hagyatéki bírósághoz kell folyamodni, a mely aztán mindkét osztályú örökösökre nézve megállapítván a megállapitandókat, egyenesen megkereshetné a telekkönyvi hatóságokat az ingatlan javak telekkönyvi bekebeleztetése iránt; különben is a telekkönyvi szabályzat 84-ik §-a a hagyatéki bíróságok okmányait bekebelezés alapjául szolgáló közokiratokul jelöli ki. A törvény azon intézkedése, mely szerint az örökösöknek a birtokbiróságokhoz kell fordulni, azoknak aránytalan költséget, kipótolhatlan idővesztegetést s hátramaradást okoz; mert számtalan az eset, a midőn más a hagyatéki, más és több az illető birtokbiróság, s a midőn az örökös a hagyatéki biróságnál elintézi ügyét, ha azután az illető birtokbiróságokhoz kell folyamodnia: vagy egy időben teszi ezt, a midőn minden okmányt nagy költség-