Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 86. szám

342 rendelkezhetnék, mint a végrehajtást nem szenvedett közös tulajdonostársak s a vevő tulajdonjogának, mely szerint vagyonát mindenki saját tetszése szerint használhatja, korlátozásával, tehát megsértésével; más az, hogy ezen kisérlet hasztalan is lenne, mert nálunk, a fővárost kivéve, ugy szólván az egész országban, — melynek viszonyaihoz kell alkalmazni a törvényt, mi nélkül az nem hasznot hoz, de romlást idéz elő — a házak azért vétetnek, hogy egyfelől mint fekvő javak biztos vagyont képezzenek, másfelől pedig s mindenek felett 9aját lakásul szolgáljanak, és azok, kiknek körülményei csak a bérlést engedik meg, valamely ház bizonnyos hányadrészének megvásárlására sem nem képesek, sem a fenforgó körülményeknél fogva hajlandók nem lehetnek. De különö3 is az, hogy bár maga az idézett 422-ik §. egyfelől bekezdésében nyíltan azt tartalmazza, hogy: „ingatlanok, a mennyiben törvény szerint együvé tartoznak, vagy a t e 1 e k k ö n y v i s z abályok szerint elválaszthatta n egészet ké peznek, együtt foglaltatnak le s bocsáttatnak árverés alá", és mégis alább — miként fentebb idézve van — másfelöl azt rendeli, hogy ily elválaszthatlan egész vagyon, ha többeké: részben adandó el; eladandó pedig a tulajdonjog, mintha ez jelen esetben test nélkül képzelhető volna, vagy annak hasznát lehetne venni. A törvény ama, szerintem káros intézkedését a házakat illetőleg csak is egyedül az úgynevezett szó szoro8 értelmébeni bérházakra, — melyeknek ily minó'sége és csakis az illetők kívánatára a végrehajtás alkalmával állapíttatnék meg — kellene szorítani, minden másnemű házakra nézve ellenben az előbbi törvényt s gyakorlatot, melynek súlyos következményei aligha kimutathatók — fentartani. A t. ügyvéd-egylet már osztályilagelhitározá, hogy a törv. rendtartás hiányait, kijavítandó intézkedéseit tagjai bejelentései után tárgyalás alá veendi s azok orvoslását a maga utján szorgalmazandja. Ennek következtében a törv. rendtartás fentebb idézett 422. §-ára illetőleg az abban foglalt intézkedésre azzal vagyok bátor felhívni a t. egylet becses figyelmét, hogy én a törvény emez intézkedését oly fontosnak s annak végrehajtását annyira károsnak tartom, hogy annak a maga utján módosítására az igazságügyminiszteriumot indokolt felterjesztésben előlegesen s önállólag is fel kellene kérni. (Folyt, köv.) A buda-pcsti ftgyvéd-egylet IV.szakosztálya nyilatkozata a birói felclösségféle törvényjavaslatra. Még elavult és hiányos törvények mellett is kellő igazságszolgáltatás lehetséges, ha azoknak alkalmazása lelkiismeretos és értelmes, kellő szaktudománynyal felruházott bírákra vau bizva. A biröi hatalom gyakorlásáról szóló törvény értelmében az igazságszolgáltatás el nem mozdítható birák áltat fog ezentúl gyakoroltatni. De még a kinevezett királyi bíróságok is csak akkor fognak a bennök helyezett várakozásnak megfelelői, ha nevezetesen az átmeneti és kezdeményezési állapotban kellő ellenőrködés és szigorú fegyelmi hatalom alá helyeztetnek. A fegyelmi hatalom nálunk'eddig nem igen gyakoroltatott, nevezetesen a municipális bíróságokra nézve ily fegyelmi hatalom teljes hiányát sokszor fájdalmasan tapasztaltuk. Azért is^a velünk közlött törvényjavaslat főelvével, t. i. azzal, hogy a birák és a bíróságok egyéb személyzete szigorú, de igazságos fegyelmi eljárásnak vettessenek alá, teljesen egyetértünk. Mindamellet a törvényjavaslat minden egyes intézkedésével egyet nem érthetvén, ahhoz következő megjegyzéseink vannak: 1. A törvényjavaslatnak 10—19. §§-ban a hivatali büntettek felsoroltatnak és egyenként értelmeztetnek. Nézetünk szerint ezen értelmezések néma birói felelősségről szóló ezen törvényjavaslatba, hanem az anyagi büntető törvénykönyvbe tartoznak. A büntető törvénykönyvnek legközelebbi országgyűlési tárgyalása helyeztetett kilátásbajez megtörténvén vagy ugyanazon szakaszok két különböző törvényben ismételve fordulandnak elő, vagy ugyanazon bűnös cselekvény az egyikben ugy, a másikban eltérőleg fogna értelmeztetni. Ha ezen értelmezéseknek a büntető törvénykönyvből lett kiszakitása, az utóbbinak talán később leendő életbeléptetésével kívántatik igazoltatni, akkor következetes lett volna a büntetés mérvét is ide igtatni, mi azonban nem történt és azon lehetség is fennmaradt, hogy egy régiebb törvényünk alapján a kellőleg értelmezett vesztegetés csupán hivatalvesztéssel és 100 ftnyi birsággal fogna fenyíttetni. Valamint a törvényjavaslatban a büntetés mérvére történt, hogy t i. a fennálló törvényekre és a törvényes gyakorlatra utaltatott, hasonlót a hivatali büntettek értelmezésére nézve is lehetett volna tenni. Ennélfogva az e helyre nem való értelmezéseket kihagyva, a 6. §-t következőleg kellene fogalmazni: .,A hivatali büntettek általában és különösen a hivatali titok közlése, a "megvesztegetés, a zsarolás, az erőszak, » hamisítás 03 a sikkasztás megbüntetése a rendes bűnvádi eljárás útjára tartozik. A bűntett eseteit és a büntetés mérveit a fennálló törvények és a törvényes gyakorlat határozzák meg. A birói illetőség iránt szinte a fennálló törvények irányadók." Ha mindamellett a hivatali büntettek értelmezése ezen^törvényjavaslatban helyt foghatna, a 10—19. §§-ban előadott értelmezéseket hiányosoknak találjuk és előre bocsátván, miszerint a büntettek]ezen osztálya az 1843-iki javaslatban 59 hosszu^szakaszon át 19 lapon tárgyaltatik, mégis az egyes értelmezésekhez néhány megjegyzést vélünk koczkáztathatni; ugyanis a) A megvesztegetés büntette úgy értelmeztetik, hogy azt „azon biró vagy bírósági hivatalnok követi el, ki hivatalába vágó valamely cselekvény teljesítéséért, vagy elmulasztásaért ajándékot vagy előnyt kiván, vagy azt előzetesen elfogadja,vagy az erre vonatkozó ígéretet vissza nem utasítja." Ezen felfogás szerint hivatali büntettet nem követne el, a ki azon biztos kilátásban, hogy az érdekelt fél által utólagosan fog jutalmaztatni, valakinek érdekében cselekszik és a neki előre nem épen világosan igért ajándékot vagy előnyt u t ó 1 a g o s a n elfogadja. Azért is a 13. §-ból az „előzetesen" szó ki volna hagyandó. b) A 15. §-ban az erőszak értelmezésénél helyén volna a kinzást, botozást és vallomások kicsikarását Í3 felemlíteni. c) A 17. § ban a hamisítás esetei közé azon lehető eset is lenne sorolandó, ha a biró a hivatalánál^ fogva, nála*,lévő más okiratot, (melynek szerkesztésére ő épen nincsen hivatva, például magán okiratot) hamisít. 2. A 20. §-ban a fegyelmi vétségek közt sem a hivatalos teendők Elhanyagolását, senf a felekkel való durva és illetlen bánásmódot, sem az ügyfelek, tanúk, szakértők és ügyvédek ellen elkövetett becsületsértéseket nem látjuk határozottan említve.