Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 78. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 2. r.

310 Senimitöszéki határozatok. A lottó hivatal, hivatalnokai ellen hivatalból származóit követelésekre nézve, nem tekintethetik oly választett bíróságnak, melynek határozata (perr. 345. §. g. p ) végrehajtás jogi alap­jául szolgálhatna. Végrehajtás csak birói határozatok alapján érvényesíthető. Bíróságon kivül, közigazgatási ulon s ily közegek által magánjogi ügyekben kelt határozatok alapján birói végrehajtás nem foganatosittathatik. N. Frigyes volt lottó collectans mintegy 611 frtot a kezelése alá jött pénzekből elsikkasztott. Ennek folytán ellene közigazgatási uton vizsgálat és kellő eljárás tarta­tott, melynek folytán a budai lotto-hivatal ötet 1868. év april 16. — 22085. sz. a. kelt határozatával a 611 forint 38 kr. elsikkasztott összeg megtérítésében elmarasztalta. Ez alapon a m. kir. kincsiári jogügyi igazgatóság — Nyitramegye törvényszékénél a végrehajtás elrendelését s foganatosítását kérelmezte. Nyitramegye tszéke 1869. július 10-én 5711. sz. a. kelt végzésével a végrehajtási kérvényt elutasította — következő indokolással: 2*} „Az 1868. évi 54. t. cz. 345. §. rendeletéhez képest csa k jogérvónyes birói határozat alapjáns illetőleg az e§. által kijelölt esetekben lehetvén csak vég­rehajtásnak helye, ez okból, tekintve azt, hogy a mellé­kelt határozvány bíróság kivül hozatott, a hivatolt törvény alapján jelen kérelem elutasittatik." Ez ellen a kincstári jogügyi igazgatóság, semmiségi panaszt adott be következő okokból: 1- ör. Mert a perr. 345. § sza helytelenül alkalmazta­tott; mivel ezen §. g. pontja szerint a választott bíróságok határozata alapjáu is elrendelhető a végrehajtás. — Már pedig, midőn egy lottó collectans hivatalát elfoglalja, aláveti magát azon szabályrendeleteknek, melyek szerint a hivatalos viszonyból származó követelések iránti kér­dések felett, a közigazgatósági hatóságok hivatvák hatá­rozni. Ily esetben tehát a közigazgatási hatóság választott bíróságnak tekintendő. Midőn tehát N. Frigyes alperes magát a hiv. szabályrendeleteknek alávetette, ellene a lotto-hivatal illetékesen hozta az elmarasztaló határozatot. 2- or. Mert a főméit, kir. curia kimondotta, hogy hi­vatalnokok ellen, hivatalos viszonyaikból eredő követelé­sek erejéig a közigazgatási uton hozott marasztaló határoza­tok végrehajthatók. — Kéri tehát a megsemmisítést a perr. 297. §. 18. p. alapján. A Semmitőszék következő határozatot hozott: „A semmiségi panasz elvettetik ; „mert felperes azt, hogy a végrehajtatni kért itéle-^, tethozó hatóság oly választott, bíróság minőségével lett volna íelruházva, melynek Ítélete a törv. rendt. 345. §. g. pontja alá sorolható lenne, nem igazolta; s azért a fel­hozott 297. §. 18. pontjának esete fen nem forog.* (1869. sept. 11. — 1238. sz. a.) Az eskü letételi készség bejelentésére szabott határidő a perr. átmeneti intézk. miniszt. rend. V. cz. által nem érintetik; arra az, mint csak a perorvoslatokról rendelkező szabály, nem vonatkozik. A jelenkezési határidő az előbbi perrend szerint számí­tandó, habár az az uj perr. életbelépte határidején túl esik is. K. Dávid J. Vaszilka ellen Szamosujvár egyesbiró­sága előtt bizonyos követelés iránt pert iuditott, Ebben ítélet hozatván, a biróság felperesnek a föesküt odaítélte Í1869. május 6-án 323. sz. a.) Eze n ítélet K. Dávidnak május 18-án kézbesittetett tehát az oszt. perr. szerint az ítélet jun. 2. jogerőre emel­kedvén, a bejei, határidő jun. 5. járt le; de felperes a tör­vényes határidő alatt az eskü letételére való készségét be nem jelentette. Ennél fogva igazolási kérvényt adott be jun. 23-án, mely azonban az eljáró biróság által mint el­i késett hivatalból visszautasitatott (1869. jun. 24. 506. sz. a.) miután a polg. perr. 307. §. szerint a 15 napi határ­idő 5-től számítva már 20-án lejártnak volt tekintendő. Ez ellen K. semmiségi panaszt adott be azon alapon: mert a bejelentési határdő az előbbi p. p. r. ha­tálya alatt (1869. június l-ig) le nem járván — határ­ideje az 1868: 54. t. cz. 239. §-sza szerint lett volna szá­mitandó. Minthogy pedig ezen törvény szerinti hosszabb bejelentési határidő csak június 18-án járt le— az elmu­lasztását igazoló kérvény a 306. 307. §§. értei mében a tör­vényesen engedett nyílt határidőben adatott be. A Semmitőszék határozata: „A semmiségi panasz elvettetik ; „mert a f. év május 6-án 323. sz. a. hozott Ítéletben felperesnek kötelességévé tétetvén, az eskületételérei kész­ségét az Ítélet jogerejüvé válta után 3 nap alatt bejelen­teni; ezen határidő a törv. rendt. átmeneti intézkedéseit szabályozó rendelet V. cz. által, mely kizárólag csak a perorvoslati határidőkre vonatkozik, nem érintetik; „mert annak tekintetbe vételével, hogy az ítélet felperesnek május 18-án kézbesítve lett, az eskületételérei készség bezárólag június 5-ig bejelentendő, ennek elmu­lasztása miatt pedig az igazolás a tőrv. rendt. 307. §. ér­telmében bezárólag június 20 ig kérelmezendő lett volna. „S mert ezeknélfogva az első biró a törv. rendt. 313. §.-szát helyesen alkalmazta, midőn a panaszosnak június 23-án beadott igazolási kérvényét elkésés okából vissza­utasította. (1869. sept. 3. 1307. sz. a.) Legfőbb itélöszéki döntvények. 17. A sajtó utjáu elkövetett becsületsértések elleni perek csak a sajtó-esküdtszékek körébe tartoznak. A rendes bíróságok ily keresetek elintézésére illeték­telenek, azért azok hivatalból leszállitandók A becsületsértési sajtó-v étségek ellen a rendes bírósá­gok s a polgári perrend szabályai nem alkalmaztathatnak. Sajtó utján elkövetett becsületsértés miatt Grold Fü­löp Szekulics Gyula eJÉen Pozsonyváros tszéke előtt pert indított. A törvényszék 1868. okt. 31-ki végzésével fel­perest becsületsértési birság keresetétől elmozdította; mert ezen kereset egy állítólag sértő ujságezikknek köz­lésére alapíttatván, s ennélfogva a keresetnek alapját saj­tóvétség képezvén; az 1848. évi XVIII. tcz. II. fejezet 1. §-a értelmében a sajtóvétségek felett bíráskodó esküdtszék hatásköréhez tartozik ; miért is a kereset, mint ezen városi tszék előtt illetéktelenül indított, leszállítandó, a perkölt­ségek azonban kölcsönösen kiegyenlitendőknek nyilváni­tandók voltak azért, mert alperes a birói illetőség elleni kifogást tenni elmulasztotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom