Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 5. szám

19 ezen fát örökáron megvette, alperes pedig több jogot nem követelhet mint mennyit elődje C. birt. Ha netalán a zálog átadásakor alperesnek a famennyiség világosan átenged etett s illetőleg eladatott, C. örökösei ellenébeu viszkereseti joggal bir, de felperest korábban szerzett birtokában nem háboríthatja, annyival kevésbé, mert alperes mult 1858-ik évi octob. 27 én ezen erdőben található fát C-nek eladni megengedte mint a 3/. a mellékletből kiviláglik, kifolyólag alperes jóhiszemű birtokosként nem szerepelhet, az erdő fajához jogot nem tarthat, figyelmeztetvén bírói intéssel mindezekre. Alperes birtokháboritást követett el, ezt a tannk vallomásai után a helyszíni szemle fogja kétségtelenné tenni, szintúgy tanuk igazobuidják a keresetlevélben érintett c-ere alkut is. Kéri alperest a kereset értelmében elmarasztalni. Alperes viszonválaszában előadja, miszerint az ide vonatkozó törvények alapján a bíróság jogi kérdések vitatásába, okmányok bírálatába nem boosátkozhatik, a kérdés csak ez egy évi békés használat, továbbá ezen békés birtokbóli erőszakos kivetetés körül forog, ezt igazolják a táblai döntvények is. Felperes keresetének jogczimét. a 2/. a. adásvevési szerződésre fekteti, mely közötte és C. között 1858. octóber 29. köttetett s 18G2-ik évi oct. 19-én lejárt, a midőn is annak kötelező jogi ereje még C. ellenében is teljesen megszűnt, alperest pedig ki a/t soha alá sem irta, egyáltalában nem kötelezi, ha rzonban felperes ugy véli hogy ezen 2/. a. adásvevési szerződés értelmében kereseti joggal bir, forduljon az eladó C. ellenében, ki a szerződés utolsó pontja szerint a felelősséget azon esetre, ha felperes a megvett erdőrész fájáuak kivágatásában bárki által gátoltatnék, magára vállalta... Alp°res saját ősi birtokát akkor váltotta ki zálogból, midőn a 2/. a. kötelező ereje megszűnt. Alperes I. sz. szerint azon karban vette által erdejét, mint az az eladáskor találtatott C. nem örökös birtoka erdöfáját, de zálogerdő fáját adta el. Felperes a visszaváltott erdörészből soha egy darab fát sem vágatott ki, s igy a favágatásnak nem egy évi, de egy percznyi használatában sem volt, ekként alperes által a birtokból ki sem vettetett, már pedig felperes csak ez esetben indíthatta volna visszahelyezési keresetét. Az I. sz. a. okmány mellett felperesi tanuk kihallgatása felesleges. A használati jogot nem a 2/. a. okmánynyal, hanem azzal lehetne igazolni, hogy felperes az erdőt vágatta és onnan a levágott fát el is hordatta, ezt azonban a helyszíne maga meghazudtolja, de továbbá felperesnek joga csak 186'2 oct. 19-ig terjedt, hogy a 2/. a. szerződés kötelező erejét a most érintett határidőn tul megtartotta-e? nem ezen, de más peruira tartozik, mert ezen perben kötvények vagy szerződések érvénye s ereje felel t Ítéletet mondani e bíróságnak nem lehet, hogy pedig anuak kötelező ereje akkor midőn alperes zálogos örökbirtokát visszaváltotta lejárt, azt az I. sz. a. zálogvisszaváltó levél kelte (1862. nov. 15.) igazolja, következésképen felperes, alperes mint örökbirtokos ellen nem ezen, de bármi más peruton sem ügyködhetik. Az 1/. a. intőlevél semmit nem bizonyít. A csere csak akkor volna argumentum, ha erőre emelkedett volna, apuszta ígéret azonban, különösen, hol az két oldalú nem kötelez, míg kölcsönösen teljesedésbe nem megy. (?) Tagadja alperes a felperesi válasz azon kilételét, hogy több jogot nem követelhet, mint mennyivel C. birt, C. csupán zálogtartó, alperes pedig a zálogbirtok örök tulajdonosa. A 3/. a. okirat bírálatába a biróság nem bocsátkozhatik, mert ha valódi volna, sem bírna bizony erővel, miután még 1858 oct. 27-én kelvén, ez időben C, alperes beleegyezése nélkül is a zálogos erdő fájával szabadoon rendelkezhetett, de ezen okmány mint másolat hitelt nem érdemel. Felperes, miután alperes válaszában oly tagadásokat tett, melyek napfényre derítésére több tanuk kihallgatása szükségeltetik, az előre haladt idő miatt is a tárgyalás folytatása végett ujabb határidőt kér kitüzetni. Alperes, tekintve hogy a felek minden próbáikkal tartoznak a tárgya'ási határidőben megjelenni az előadottakból kéri az ügyet ítélettel ellátni. A perbeli biróság ezek után következő végzést hozott : „Miután a bíróságnak ítélethozatal előtt főkötelessége a feleket kellően kihallgatni s azoknak próbáit megvizsgálni, mennyiben felperesi ügyvéd ur nem csak az általa felemiitett mai napi idő rövidsége, de a miatt sem teheti nyomatékos védelmét s a kellőczáfoló próbákat fel nem mutathatja, mert védencze — mint jelen biróság előtt is tudva van — Pesten időzik, e körülmények figyelembevételével ujabb és folytatólagos tárgyalási s itélethozatali határidőül f. é. július 30 ik napja r. 10 órája Sz... városába jelen biróság székhelyére kitüzetik stb." (Folyt köv. ) 1868. évi XL1V. törvényczikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában (Vége.) 26. §. Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak épen ugy, mint községeknek, egyházaknak, egyházközségeknek, ugy ezentúl is jogában áll, saját erejökkel, vagy társulás utján alsó, közép és felső tanodákat felállítani. E végből, s a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is, az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván szabályokat alkathatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik. Az ilyen módon létrejött művelődési és egyéb intézetek — az iskolák azonban a közoktatást szabályozó törvény rendeleteinek megtartása mellett, — az állam hasonló természetű s ugyanazon fokú intézeteivel egyenjogúak. A magán-intézetek és egyletek nyelvét az alapítók határozzák meg. A társulatok s általok létesített intézetek egymás között saját nyelvökön is érintkezhetnek ; másokkal való érintkezéseikben a nyelv használatára nézve a 23. § határozatai lesznek szabályozók. 27. §. A hivatalok betöltésénél jövőre is egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul, valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra, vagy méltóságra való emelkedés akadályául. Sőt inkább az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos birói és közigazgatási hivatalokra s különösen a főispánságokra, a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak.