Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 70. szám

279 Semmit öszéki jogesetek. A három évi elévülési idő (perrendt. 378. §.) a végrehajtási jogra nézve az uj perrend életbeléptének napjától számitandó. Az ítélet hozatalára az előbbi perrend értelmében jogosult biró, a végrehajtási kérelem elintézésére jelen CpcrrendJ törvények szerint is jogosult. Löbb S. 1365. nov. 6 án elmarasztalt alperes M i ndeleni Ede ellen Pesi váro« tszékeuez folyó év máj. 29. kielégítési végrehajtásért folyamodott. Pestváros tszéke ezen kérvényt 1869. jul. 1-én 37624. sz. alatt hivatkozva az uj perrend 378. §-ra visszautasította azou okból, mert szerinte felperes végre hajtási joga már 1868. nov. 7 - é n e 1 é v ü 11 volt. Felperes ezen végzés megsemmisítéséért folyamodott: mert Pestvárcs tszéke jelen ügyben 1869.jun. 1. megszűnt illetékes lenni, s ezen ügyet az egyes bírósághoz át kellett volna tennie; mert a törvénynek visszaható ereje nincsen s a jogelvvel ellenkezik, hogy 18G5. keletkezett végrehajtási jog 1868-b. elenyészett volna; mert az elévülést a felek kifogása nélkül hivatalból figyelembe venni nem lehet; úgy szintén azt sem lehet meghatározni, hogy a perrend 378. §-ban erniitett kivételes esetek — melyek miatt a végrehajtási jog el nem enyészik — feníorognak-e itt, vagy nem? Felperes ezen csekély értékű ügyet elvi jelentőségénél fogva terjeszti a semmitőszék határozata alá. Erre a semmitőszék következő végzést hozott: „A semmiségi panasznak hely adatván, Pestváros törvényszéke f. év jul. 1. kelt végzése megsemmisíttetik s az iratok további szabályszerű intézkedés végett ahhoz visszaküldetnek; mert: Ámbár panaszkodó illetékesség elleni kifogásának hely nem adathatik, mert az itélet hozatalára az akkor életben volt törvények értelmében jogosított biró, a végrehajtási kérelem elintézésére, jelen törvények szerint is jogosult; a végzésnek azonban azon indoka, mintha felperes végrehajtási joga elévült volna, helyt nem foglalhat, miután az elévülés napja csak jelen törv. rendtartás életbeléptének napjától számitandó. (1869. aug. 24. 865. sz. a.) A végrehajtás megszűntelése s korlátozása csak akkor kérhető, s megalapítható, ha okirattal bizonyiltalik a végrehajtási jognak egeszén vagy részben való elenyészte (perrend. 374. §.) Bleyer Ignácz, Lendvay István ellen Czeglédváros törvényszéke előtt 1869. jul. 8-án 230 ft. lakbér s járulékai iránt kielégítési végrehajtást eszközöltetett. — Lendvay f. év jul. 12-én 2303. sz. a. a végrehajtás felfüggesztéseért. folyamodott; mivel ők az Ítélethozatal után akként egyeztek meg, hogy Bleyer sem a tőkét sem járulékait 1870. év sz. Mihály napjáig követelni nem fogja — mire pótesküje felajánlása mellett Lendvay Fischer Jakabra mint tanúra hivatkozik. Ennélfogva az uj perrend 374. §. értelmében kéri felperes megideztetése s kihallgattatása mellett a végrehajtást felfüggesztetni. Czegléd város tszéke következő végzést hozott: „Miután az 1868: 54. tcz. 374. §. szerint a marasztalt fél az ellene elrendelt végrehajtás megszüntetését s korlátozását csak akkor kérheti, ha oly okiratnak van birtokában, mely által bebizonyíthatja, hogy a végrehajtási jog az itélet vagy egyesség után felmerült tények folytán, egészben vagy részben elenyészett; — ennek folytáu felperesnek — tekintve, hogy jelen keresetében a végrehajtás felfüggesztése iránti jogát tanúvallomásra, é? nem okiratra alapítja — keresete (kérvénye) mint alaptalan — hivatalból ezenuel visszautasittatik (1869. július 14 2303. sz. a.) Alperes ez ellen semmiségi panaszt adott be következő okokból. Az illetékes bírósághoz beadott keresetre a biróság tartozik tárgyalást kitűzni. A bizonyítékok nemére nézve senkit sem lehet korlátozni. A tanú általi bizonyitás csük oly érvenynyel bir, mint bármely más a törvény által elfogadóit bizonyítás. És így annak mellőzése sérelmesnek tekintendő. Itt a végzésben felhívott 374. §. nem szolgálhatott az elutasítás indokául, mert a 376 §. szerint nem pusztán okirat, hanem bármely más körülmény általi bizonyításnak is helye van. Je.'en ügygyei hasonló esetben a biztosítási kérelmet a 339. §. szerint okirattal támogatni nem kell;annál kevesbbé volt tehát a kereset visszautasítható, mivel a végrehajtásnak hamis ürügy alatti felfüggesztése büntetést von maga után. A semmitőszék erre következőleg határozott: „A semmiségi panasz elvettetik s az iratok Czeglédváros tszékehez a felek értesítése végett visszaküldetnek; „mert az illető bíróság, midőn 2303. sz. alatti végzését a törvk. rendtartás 374. § ra alapította, s panaszlónak okirattal nem támogatott,végrehajtás felfüggesztését kérő folyamodványát egyszerűen visszautasította, a törvények értelmében járt el,sigy semmiségre okot nem szolgáltatott.— (1869. augusztus 24. — 849. sz. a.) Az erdélyi magyar kir. földtehermentesitési alap-igazgatóság elnöksége az erdélyi úrbéri kárpótlási ügyben a következő hirdetményt bocsátotta közre. Magj'ar kir. belügyminiszter ur ő nmlga a pénzügyminiszter ur ő nmlgval egyetértve, az erdélyi földtehermentesitési ügy végleges megoldását eddig függővé tett egyes kérdések, mint az erdők és legelók, taxák és vegyes szolgálmányok, ugyazl867-ik évi vegyes bizottság által felmeritett más kérdések fölött mult évi deczember 14-röl 23,225/1868. és folyó év és hó 13-ról 14,350. szám alatt kelt rendeletekben következőket méltóztatott határozni: 1. Az egykori úrbéresek birtokiveiben előforduló termóképes legelők és erdők közül azokért, melyeknek úrbéri természete kétségen kivül áll, azaz olyanokért, melyek a valósitások utján tett, illetőleg teendő nyomozások eredménye szerint 1848. előtt valósággal az úrbéri telkekhez tartoztak, azok kiegészítő részeit tették és nem irtásoknak vagy foglalásoknak bizonyultak, és ha azon állományért, melyhez azok 1848. előtt tartoztak, adó fizettetett és úrbéri szolgálat tétetett, — adassék kárpótlás, — azon megjegyzéssel, hogy ezek alatt oly közhasználatú parcellák nem érthetők, melyekre nézve az úrbéri pátens 40, 41, 48. és más erre vonatkozó §§-ai szerint a