Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 66. szám

262 váltótörvényszéken kivül, köztörvényi utón és eljárás szerint érvc-nyesithetők nem volnának. R. J. Legfőbb itéloszéki döntvények. *) 1. A vitás jogi kérdések bírói elintézését, egyedül telekkönyv ki igazítására telekk. bíróság előtt inditott keresettel nem érvényesíthetni. Tekkely György felperesként Uj Ignácz s többek ellen Nógrádmegye telekk. törvényszéke előtt telekkönyv kiigazítása iránt pert inditott. Kifejtetett e perben, mikép fó'figyelem itt az alapul szolgált szerződés azon rendelkezésére fordítandó, mely szerint a kérdéses '/ házhely birtokából az tartozik kimozdulni, ki az elválást meginditja. És az arra vezetett földesúri záradék a fél házhely tercuészetbeui felosztását megtiltotta. E szerint Uj Imre özvegye s érdektársai csak erőszakosan, a szerződés világos megsértésével léphettek a 1/i telek birtokába; minthogy nem is állíttatik, hogy felperes inditott volna elválást, sőt alperesileg elismertetett, hogy épen Uj Imre özvegye vált el felperestől. Kétségtelen tehát, hogy a törvénytelen birtoklás a helyszínelés alkalmával bejegyzés aiapjául nem szolgálhatott. Nem szolgálhat hátrányul az sem, hogy a telekkönyvezés ellen a hirdetményi határidő alatt felperes fel nem szólalt; mert a telekk. rend. 3. §. 1-só p. szerint most, már csak oly 3-ik személyek ellen nem léphetne fel igény ével, kik a hirdetményi határidő után szereztek jóhiszemüleg jogokat, holott jelen esetben a telekkönyvezés már eredetileg alperesek nevére eszközöltetett. A tszék (1866. jun. 9.) és a kir. tábl a (1867. máj. 2. ) felperest kiigazítási keresetétől elmozdította. Hasonlóan a curia mint fegfőbb ítélőszék következő Ítéletével: „Felperes maga beismeri, hogy a kar. 28. sz. telekjkönyvnek eredeti felvétele a helyszíneléskor létezett tényleges birtokviszonyoknak megfelel; következőleg a kérdéses telekjkönyv első felvételénél az erre vonatkozóan fenálló szabályoknak elégtétetett. — Ezt megengedve, a közte és Uj Imre jogutódjai közt az A. a. szerződés folytán keletkezett vitás jogi kérdések birói elintézését, egyedül telekkönyv kiigazítására telekkönyvi bíróság előtt inditott keresettel, mely a helyszínelésnél elkövetett hibák kijavíttatásán túl nem terjedhet, — nem érvényesítheti." (1869. aug. 16. 1161. sz. a.) Oroszi-Talányi-féle bűnvádi jogeset. (Folytatás). Ezek előrebocsátásával, a tiszti ügyészség mint közvádló Oroszy Miklós ellen a következő vádtányeket s vádakat véli felhozhatni t. i. 1. Azon titokszerű eljárást, melyet sógornőjének KunSz.-Mártonba lett első átküldetésekor használt, — a 61 sz. névtelen levelet irván, és sógornéja nevét, is átváltoztatván Varga Erzsire, mi 75. sz. önvallomásából kitűnik. 2. Az első alispánhoz 1860. jul. 16. intézett (16. sz.) levél, melyben a nő halála okául fáról való leesés követ*) E rovat alatt a m. k. curia mint harmad folyamodási tehát — legfőbb — Ítélőszék elvi jelentőségű határozatait közöljük, melyek a nmélt. Curia kebelében is a ,Határozatok gyűjteményébe' bevezetendőknek találtattak. S z e r k. keztébeni hasdagauatot ir, noha már jul. 10-én magától Talányitól tudta a halál valódi okát. Ezen tette által a hatóságot félre akarta vezetni s ugyanakkor a kettejök által készített Kun-Sz.-Mártonból keltezett hamis orvosi bizonyítványt (18. sz.) az alispánnak megküldötte. 3. Noha már tudta, hogy vizsgálat van elrendelve s a hulla bonczoltatni fog, ezt megelőzőleg Talányival egyetértve, a hullát a turkevi temetőből felvétette, s Talányi a kisdedhullát közös megegyezésük folytán a koporsóból kivette, megsemmisítette s azután Szentesre vitette. 4. A szolgabírói hivatalhoz jul. 16-ról intézett nyilatkozatában (12. sz) halál okául bélgyulladást mond, holott jól tudta a valódi okot. 5. Oroszi 75. sz. önvallomásában elismeri, hogy Talányival megegyeztek, hogy ez, a kisded hulláját koporsóból vegye ki és semmisitse meg — hogy a vizsgálatot meghiúsíthassák. 6. A hulla Szentesen felbonczoltatvan, kitűnt, hogy a halál oka: „szülés következtébeni elvérzés volt" (25. sz.) Ezen bonczolás jul. 24-én történvén, még is Oroszi maga és családja nevében jul. 25-én egy Í, ténynyel ellenkező gyám jelentést nyomatott, melyben a halálnak elferdített okát adja, még akkor is félrevezetni akarván a halóságot s közönséget. 7. Mindezen titokszerüségek alapot adnak arra, hogy a hatósági orvosok véleménye (29. sz.) igaz,s megczáfolhatlan tény, hogy a nő és kisded halála — akarattal volt előidézve, azon orvosi vélemény 4. pontja kimondván, hogy : „D obosiJ. halálának legközelebbi oka erő művi beavatkozás által előidézett kora szülés okozta elvérzés volt," — továbbá az 5 dik pontban: „hogy a gyermek halálának oka mechanikci behatás volt." 8. Ugyanazon orvosi vélemény 7-ik pontja, melyben határozottan kimondatik: hogy ezen Dobosi J. s gyermeke ellen elkövetett merénylet átgondolt és kiszámított terv szerint Oroszi Miklóssali egyetértésben hajtatott végre. Talányi János orvos ellen pedig, — ki a másik fővádlottat képezi— következő vádak s tények bizonyultak be : 1. Talányi 54. sz. önvallomásában beismeri azt, hogy Dobosi J. beismerte előtte, hogy terhes; 56. sz. önvallomásában beismeri, hogy azon nő egészségében nagy mértékű bomlás, sőt semmi baj nem volt jelen, míg ezen állapotát minden áron titkolni akarta. 2. A szülési fájdalmak bekövetkezvén, nem járt el elég lelkiismeretességgel, a mennyiben még csak tanult bábát sem hozatott melléje, sem pedig a születendő kisded szükséges ruhanemüekkel el nem láttatott. 3. A szülés jul. 7-én szerencsétlenül megtörténvén, illetőleg a gyermek erőszakosan elvétetvén, a nő elvérzésben meghalt, és ezt Talányi elpalástalandó a következő hamis bizonyítványokat és leveleket állította ki: a) Szentesen Öroszival egyetértve a 18. sz. hamis bizonyítványt keltezve Kun-Sz.-Mártonról jul. 12. 1868., melyben a nő halála okául alhasi daganatot bizonyít. b) A turkevi lelkészhez (44. sz.) intézett levél, melyben a fáróli leesést adja halál okául. c) Zsengellór turkevi orvoshoz intézett (48.) levele, melyben méhrákot mond halál okául.