Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 64. szám

255 emiitett lyukak kúzt még valami öt, hasonló eredetű mélyedés látható, melyek kettéjéuél a csont már-már áttörő félben van. 4-re. A tapasztalás elvitázhatlanul bizonyítja, hogy a lágy részek a csontokról nyári időben 25—28 nap alatt rohadas utján ugy leválnak, mintha valóságos mestersése legcsupaszitásnak (skeletelés) lettek volna alávetve, mi még gyorsabban, nevezetesen 5 — 6 nap alatt is bekövetkezik, ha a lágy részek által fedett csontok oly helyeken feküsznek, hova hangyák vagy más húsevő rovarok nagy számmal eljuthatnak, mi itt könnyen előfordulhatott, mennyiben a csontok a bab között alig egy láb mélységre voltak a porhanyó földbe elásva. Kelt Pesten, Jendrassik M. dókán, Balogh K. jegyző. A tiszti ügyész véleménye s vádinditványa kiterjeszkedve részletesen a tényállására is — következőleg szól: Dobosy J. testvére Oroszi Miklósnénál lakott Szentesen. Teherbeesvén, ezt sógorának Oroszy Miklósnak elpanaszolta 1868. jun. 19-dikén — minek folytán Oroszy Miklós azonnal átment Kun-Sz.-Mártonba Talányi János orvos (sebész) barátjához, hol megegyeztek abban, hogy Talányi J. csorbái tanyáján szülje meg gyermekéi. Ennek folytán Oroszy M. 1868. jun. 21. kelt névtelen s titokszerü levél kíséretében Kulcsár József fuvaros által elküldötte Kun-Sz. Mártonba, azon levélben őt álnevén Varga Erzsének adván ki, s abban azon kérést fejezvén ki, hogy az illető kövessen el mir;dent a veszély elhárítására s őt és családját örök hálára kötelezendi. Kun-Sz.-Mártonban Kulcsár fuvaros a levelet kézbesítette Talányinak,kitől azon utasítást vette,hogy várjon reá a nővel a csárda mellett, hol azt kocsijára fogja ültetni s kiviendi tanyájára. De Kulcsár nem a csárda mellett állván meg, az orvossal nem találkoztak, s miután a városban megtudiák, hogy Talányi már eltávozott, s ott többé nem találkozhatnak vele, ismét visszatértek Szentesre, hol a nő mondta Oroszinak, hogy Csorbára kell kimenni s pénzt is visz magával. Június 23-án Dobosy Kulcsárral csakugyan kiment Csorbára, hol Talányit az elöértekezés értelmében megtalálta. S itt kezdődik Talányi működése a nő körül — minek előadása előtt megjegyzendő, hogy noha Oroszi M. tudta, hogy sógornéja teherben van, az mégis sem Szentesen, sem Csorbán el nem láttatott semminemű ruhaneművel, mi a születendő gyermek számára szükségeltetik. Talányi J. 56. sz. önvallomásában elismeri, hogy „a kisasszony egészségében nagy mértékű bomlás, söt bármi nemű baj nem volt" — s az folytonosan ott tartózkodván, első héten Sárosy Pálné 67. sz. tanuzasa szerint is semmi baja nem volt. — Talányi J 56.sz. vallomása szerint 1868. jun. 24. elment haza Kun-Sz.-Mártonba, s 29 én ismét kiment Csorbára, s onnét felment Pestre, hol jul. l-ig időzött; 2-án haza ment, ott volt Csorbán, jul. 4-én bement Kun-Sz.-Mártonba, honnét jul. 6-ikán ment ki Csorbára s ott maradt jul. 9-ike estéig. Ezen idő folyama alatt a nő —jul. 2-kán — szülő fájdalmaktól lépetvén m^g, mint ezt Talányi J. 54. sz. alatti irónnal irt kórleirá-ában előadja; jul. 3-án hasonló állapotban volt; — jul. 4. s 5-én nem volt kint; jul. 6-án este érkezett a tanyára s a nőt szülési fájdalmak közt találta. Jul. 7-kén semmi javulást nem tapasztalván — este 9 órakor tőle a gyermeket elvette, — mely, állítása szerint, nála halva volt. A nőnél rázós láz állván be csuklással, mi reggeli 7 óráig tartott, ekkor görcs állt be, mi életének 8 órakor reggel végére járt. Talányi 56. sz. vallomásában elismeri, hogy a nő jul. 8-án délben 12 órakor halt meg; e közben jul. 6-ról sajátkezűié* irt levelében Oroszit értesiti, hogy sógornője, ki tanyájára tiphusban betegen ment ki, veszélyesen beteg s csak 3 nap az élete. Hogy a hullát eltemethesse s a szülést eltitkolja a turkevi lelkészhez jul. 8-dikán kelt (44. sz.) levelet intéze, melyben a halál okát fáról való leesés következtében történt hasdaganatnak tulajdonitja. Ugyanazon napon a turkevi orvoshoz (47. sz.) intézett levélben a halál okául méhrákot emlit; (üe emliti e levélben is a fáról való leesés által származott has, illetőleg méhbajt is). Ezen jelentések alapján a hulla eltemetése megengedtetett, mi jul. 9. délután 4 —5 óra közt el is végeztetett a turkezi temetőben. — Talányi ezen halálozást maga közié Oroszival jul. 10 kén Szentesen, mint ez Oroszinak alispán Török Bálinthoz irt levelében (16. sz.) olvasható. (Folyt, köv.) Seiumitöszéki határozatok. 16. Bányabiróságok előtt lefolyó bányaügyekben az előforduló semmiségi panaszok elintézésére a m. k. curia mint semmitöszék nem illetékes. (1869. július 16-án 260. sz. a. kelt határozat). Kőszéntelep adományozhatása iránti perben az ellenirat be nem adásának igazolását megtagadó végzés ellen alperes semmiségi panaszt adván be, a semmitöszék emiitett határozatában kijelentette; miként a p. t. r. 27. §. szerint a kir. bányabiróságok első es további fokozatukban is a jelen illetőségi körrel továbbá is fennhagyatván, a p. t. r. 29. §. értelmében pedig a fennálló törvények és gyakorlat szerint tartozván eljárni, ezen semmitöszék a bányabiróságok előtt lefolyó bányaügyekben az illető felek által használt semmiségi panaszoknak elintézésére magát illetékesnek nem találja, fenntebbieken kivül még azért is, mivel az atm. intézkedések XIX. cz. 1. pontja szerint az abban megnevezett bányaügyekre is vonatkozó intézkedések, valamint az ezek által fenntartott korábbi törvények és rendeletek érintetlenül tartatnak íeon, s ezekben semmiségi panasznak külön a végre szervezett bírósághoz leendő beadhatása emlitve nincs. 17. A bérlet megkezdése előtt a szerződésileg kikötött tárgyak egyikének birtokbabocsátását tárgyazó keresetek nem tartoznak a p. t. r. 93. §. f. pontja alá, s eyyátalában nem a sommás útra (1869. jul. 21. 288. sz. a. kelt határozat). B. I. felperes H. közbirtokosság ellen alperesrészszel kötött és többi részeiben tettleg életbe is léptetett haszonbéri szerződés alapján sommás szóbeli keresetet adott be, még az elóbbeni id. törv. rend. hatálya alatt, alperesnek arra leendő köteleztetése iránt, hogy felperest a haszonbérbe vett földekkel összekötött és szerződésileg kikötött bormérési jog gyakorlatába behelyezze. Az eljáró szolgabíró 1869. jun. 3-kán kelt végzésénél fogva felperest keresetével rendes perutra utasította.