Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)
1869 / 57. szám - Szabad-e tehát a föld és a fekvő vagyon s minden honpolgár által egyenlően megszerezhető-e?
Pest, 1869. péntek július 23. 57. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni ügyrédegylet közlönye. Tartalom : Szabad-e tehát a föld és a fekvő vagyon Engedélyt nyervén, hogy a n. 111. semmitöszék elvi határozatait lapunkban közzétehessük, ezennel tudat juk szakkozönségünkkel, mikép ezen közlést jovA héten meg fogjuk kezdeni, és azután szakadatlanul folytatni, mi.'az illetőknél annál inkább figyelemreméltóbb.minthogy azt hetenkint kétszer fogjuk lehetni. — Egyszersmind nem mulasztandjuk el a Curia másik osztályának határozatait is közleni. a mennyiben érdekesek s tanusagosak. Szabad-e tehát a föld és a fekvő vagyon s minden honpolgár által egyenlően megszerezhetö-e ? Debreczen sz. kir. város közgyűlése a XIX. század második felében t. i, 1868. jan. 25-ikén elhatározván, hogy azon régi statútumot, — mely szerint annak idejében a belső telkes házak és ezeknek külső, úgynevezett ház utáni földjei egymástól elkülönítve eladhatók nem valának, s mely szerint továbbá a nemesi s polgári oklevelek viruló korában a tanyaföldek s kaszállók csupán házzal s polgári oklevéllel biró városi lakosoknak voltak eladhatók — ismét életre hivja: ezen határozatának a telekjegyzőkönyvekbe leendő bejegyeztetése iránt a telekkönyvi törvényszéket megkereste. A telekkönyvi helyhatósági törvényszók a municipium eme egyszerű megkeresésének azonnal eleget tett az által, hogy a tulajdonjogot s a szabad adásvevést annyira korlátozó ama statútumot az illető felek meghallgatása nélkül a telekjegyzőkönyvekbe bejegyeztette. A törvényszók ez eljárása ellen felfolyamodások és semmiségi panaszok intéztettek, melyekben előadatott: hogy a közigazgatási hatóság megkeresése a telek, törvény 81.84.89. 121. 122. §-ai ellenére alakilag sem szolgálhatott a bejegyzés alapjául; hogy ugyanazon törvény I. R. 3. 5. 6. §-ai mindenkinek határidőt tűztek arra, hogy a mi bejegyeztetni valója van, azt azon időben bejegyeztesse, mivel különben ebbeli joga elenyészik; e határidő pedig 9 évvel ez előtt lejárt anélkül, hogy ama statútum bejegyzése kéretett volna s azóta számtalan birtokváltozás történt s uj tulajdonosok lettek bekebelezve, kik ellenében semmi ily bejegyzés — ha annak egyébként helye lehetne is — távolról sem foganatosítható; kik az id. törv. szab. 156. §-a szerint fentartott osztrák p. t. k. 443. §-a alapján a telekkönyvbe biztukban szereztek vagyont s azon törvénynek 443. 451. 481. 1070. sat. §-ai ellenére annál kevésbbé korlátolhatók, mivel bárkinek is bejegyzési joga — ha ilyen volna is — azon törvény 1467. 1469. sat. §-ai szerint rég el is évült. Azonban a kérdéses statútum 1848: apr.26-án 927.sz. a. épen a városi közgyűlés által — különösen a ház utáni földeket illetőleg „részint az ipar elősat. — Az uj perrend kiritkájához. — Min. rendelet. mozdítása, részint a tulajdonnak czélszerűbb használhatása tekintetéből, s hogy a régibb idő Óta már öszpontosult közakarat ez által foganatosíttassák" e l is töröltetett, a mit az absolut hatalom is érvényesnek elismervén: az akkori k. i. hatóság 751. ./• 1859. sz. a. több ezer példányban nyomatott hirdetménynyel közzé is tett. Azon idő óta az érdekelt s eltörölt statútum természetesen érvényben nem volt; szabaddá lett a föld, annak szerzéséhez ház, polgári oklevél sat. távolról sem kívántatott. Nemcsak az egyesek adták, vették birtokaikat azok minőségére és a személyre való tekintet nélkül szabadon, egyenkint, vagy összesítve, hanem maga a városi hatóság is sok középület külső földjeit elárusította. Időközben az osztrák törvény is behozatott, mely, különösen az ősiségi pátens, az ilyféle statútumokat szintén eltörölte, mely nyilt parancs s az osztrák törvénynek a bíriokszerzésre s a telekkönyvre vonatkozó intézkedései az 1861. évben életbelépett ideig. törv. szabályokkal fentartattak. Ama régi s maga a városi közgyűlés által is eltörölt statútum tehát, mely a maga idejében a közgyűlés sz rint szentesítve vala, — feleleveníthető csak ugy lett volna, ha az ismét szentesittetik; de ez nem történhetett azon egyszerű okból, mert az országos törvénykint fennálló telekkönyvi törvénynyel, a szabad föld eszméjével s a kor-szellemmel ellentétben álló ily statútum vissza nem állitható. Ha felsőbb bíróságaink az e. bíróság ama intézkedését helybenhagynák: ez által a tulajdonjog megóvása, a birtokviszonyok tisztázása s a hitel fentartása végett oly nagy költséggel létre hozott s az id. törv. szab. XII. fejezete szerint fentartott telekkönyvi törvény s erre vonatkozó osztrák törvények felforgattatnának; akkor most ez, majd más közigazgatási határozat jegyeztethetnék be a telekkönyvbe, a mi semmivé tenné a vagyon és jogbiztonságot, tönkre tenné a hitelt s hol egyik, hol másik országos törvény tétethetnék, hol itt, hol amott érvénytelenné sat. Mindezek előadattak az illetők által a felfolyamodások és semmiségi panaszokban. Azonban mi történik ? Az, hogy a volt t. kir. itélő tábla, — hol az eljáró törvényszék végzése kéretett megsemmisíttetni — míg egyfelől 1869. april 3-án 3678. sz. a. végzésében S. L. felfolyamodására a városi telek, tszék végzését, az id. törv. szab. 20. §-a által fentartott 1852. nov. 29-ki nyilt parancs 14. §-ára,