Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 52. szám - Észrevételek a törvénykezési rendtartás VII-ik fejezetére. 2. r.

206 ezek jogi jelentőségének megfontolása nélkül. — Azonban — fájdalom! — nem titkolhatunk el azon szerkezet komolyabb intentiói iránt is némely aggályokat. Erre szolgáltat elégséges okot azon tapasztalat, mikép az uralkodó párt jelesbjeinél a polgárjogi törvénykezésben a közvetlenségi rendszer létesitésének ellenzése nagy mérvben a nem magyar nemzetiségek iránti félelemben, aggodalmakban találta egyik forrását. Számosoknál ily okból nem népszerű, nem kedvelt intézmény a jury rendszer is. — Ehhez járul még azon közismeretű, de igen is szomorú tény t. i. azon több mint szűkkeblűség, melyet a kormány a felsőbb hivatalok s birói állomások betöltésénél, meggyőződésünk szerint, legigazságtalanabbul, az idegen ajkúak iránt ekkoráig tanúsitott; mely hivatal betöltések ugyanis nincsenek kellő arányban, sem azon fényes tehetségekkel, melyeket román,szerb stb. testvéreink felmutathatnak, sem azon népszámmal, melyet képviselnek. Ezen dolgok arra mutatnak, hogy azon nyelvi qualificatió komoly, megfontolt szándokkal, magasb állami czélokból állitatott fel, miért szükségesnek találtuk arra a figyelmet felhívni, a még lehető változtatás eszközlése végért. De egyszersmind ezek oly tények is, melyek mindent inkább tanúsítanak, csak nem szabadelvűséget, melylyel a hatalom emberei oly nagyon szoktak dicsekedni, melynek ragyogó czége alatt szoktak az igazs. minister minden munkálatai előterjesztetni, a nélkül, hogy csak egy is lenne, melynek lényege s kivitele a valódi szabadelvű reformnak megfelelne ; úgy hogy senki sem lehet kevesbbé jogosult, mint épen ő, oly fennhangon a haladással, szabadelvű reformokkal kérkedni. Mert a reform jellegét nem a csillogó phrasisok képezik, melyek igazs. miniszterünknél túlságos bőségben találhatók; hanem maguk a reform munkálatok, ezek részletes elvei, a reformiránynak a munkálat összes elemeiben való következetes keresztülvitele — mik pedig az igazs. reformok szabadelvű iránya mellett legkevesebbé sem tanúskodnak. Észrevételek a törvénykezési rendtartás VH-ik fejezetére. Kolmárlstván m. tszéki ülnök úrtól (Komárom.) (Vége.) Megvallom, hogy bár mint fentebb isemlitém, a hírlapi idézést czélra vezetőnek nem, de sőt károsnak és feleslegesnek tartom,mindamellett azon véleményben vagyok — miszerint a hírlapi idézés, ugy az esetben, midőn a hagyaték csupán testvérek vagy unokatestvérek között osztandó meg, mint a perre utasítás esetében okvetlenül eszközlendő; mert nem birom átlátni azt, hogy miért sújtassanak épen azon örökösök, kik kiegyeztek? s miért mentessenek fel azok, kik az osztály megtételére birói eljárást vettek igénybe? S igy e részben csak egyedül az volna kérdés tárgya, hogy a 45 napos hírlapi idézés mikor eszközlendőa biróság által? Miután azonban maga az örökösödés iránti eljárás egyik fő alapelvét az képezi, hogy az öröklési jog igazolandó — nézetem az, hogy az 583-ik §. esetében a birtok *) Lapunk 51. sz. első czikk l-ső sorában: 58. §• helyett olvasandó 580. §. — és a lap 2-ik hasábján alulról 9-ik sorban: igazoló birtokbiróságok helyett: igazoló bizonyítván yok biróság mielőtt az osztálytételt eszközölné, tartozik azon osztálytétel előtt a netán létező örökösöket a 45 napos határidőre hirlap utján megidéztetni. És ezen nézetem arra alapítom, hogy az osztály csak is azon esetben lévén megtehető, ha az is bebizonyíttatott, hogy csupán testvéreíPvagy unokatestvérek vannak érdekelve — ha más netán létező örökös jelentkeznék, a birtokbiróság az osztálytételbe jogosan nem avatkozhatnék — s i^y bár hogy igazolták is a testvérek vagy unokatestvérek kizárólagos öröklési jogukat — a netán létező örökösöknek hírlapi megidéztetését az 580. és 581. §-ban feltalált elv alapján maga az osztálytehetésre való birói jogosultság kérdése is parancsolja. Az 562. §. értelmében az eljárás vezetése megyékben a szolgabirákat illetvén — kivéve az esetet, ha a felek maguk között kiegyeztek, — vagy ha az 583-dik §-bani eljárás áll be, a hivatalbóli beavatkozás is egyenesen a szolgabirák hatásköréhez tartozik — minek ismét az a természetes következése, hogy ha az egyesség a felek között nem sikerül s nem testvérek vagy uuokatestvérek között keletkezett a peres kérdés, a perre utasító végzés a szolgabíró által hozatik meg — s igy a birtokbiróság a peren kívüli eljárásra csak akkor lehet hivatva, ha az 590. §. értelmében a perre utasított fél által a kereset a határidő alatt be nem adatott. Ily esetben is a hirlapi idézés megtétele iránt nem igen nehéz a megoldás — minthogy ekkor a perre utasított igényre való tekintet nélküli osztály megtételére a birtokbiróság megkéretvén, mielőtt az osztályt megtenné a hirlapi idézést a netáni örökösökre uézve eszközöltethetiDe nehéz a megoldása annak, hogy miután a perre utasított örökösödési kérdésben sem mellőzhető a fenteb biek alapján a netán létező örökösök hirlapi idézése, ha a szolgabíró által perre utasított felek a pert mt-gkezdik, hogy és mikor kell a hirdetésnek megtörténni ? mert — ily esetben a birtokbirósághoz az örökösödési eljárás nem mint peren kívüli, hanem mint peres eljárás kerülvén, s a birtokbiróság a rendes perekben megszabott eljárás szerint tartozván eljárni — s abban az ily netán létező örökösök megidéztetése iránti eljárás iránt semmi utasítás nem foglaltatván, igen sajátságos leend a helyzet — már azon oknál fogva is, mivel az 580-ik §-n felállított elv szerint nem létezvén oly hiteles bizonylat, mely a 45 napos hirlapi idézés nélküli teljes próbaerőt képezne — s a 45 napos hirlapi idézés megtételére csak a birtokbiróság lévén hivatva, — az 580. §. szerint minden esetben létezni hitt örökösök jogai pedig az által, mert néhány örökös egymás között pert folytat, nem lévén megsemmisíthetők — s végre, mert azon biróság, mely előtt a per folyik, perre utasított igények felett lévén hivatva a netán létezi hető, de sem felperes sem alperes által létezőknek nem állított örökösökre tekintet nélkül ítéletet mondani, még pedig oly ítéletet, mely az öröklési jogokat s osztályt határozottan megalapítja, s mely itélet, ha jogerőre emelkedik, okvetlenül végrehajtható — a netalán létező örökösök mikor idézése oly nyilt kérdést képez, melynek megoldása csak gyanításokon, de nem positiv véleményt tartalmazó nézeteken alapulhat. Itt már nem birok oly a körülményekre alapított azonban megczáfolható nézetet nyilvánítani mintáz előző esetekben, s bár itt is hozzávetőleg nyilatkozni szükségesnek vélem, megvallom, hogy nézetem nem annyira a tör-