Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 47. szám

186 súlyt annak bebizonyítására, hogy a jelen codificationalis eljárás sem tekinthető helyesnek, kellő sikert Ígérőnek. Nézetünk szerint a fősúly azon fekszik, hogy a bírósági rendszer egyes elemei rendeztetnek, anélkül, hogy maga a bírósági rendszer előterjesztetett volna. Mig a dolog szükségkép s természetes rendje azt hozná magával, hogy előbb alapitassék meg az egész bírósági szervezet, s csak azután szabályoztassanak részletes viszonyaik, feltételeik stb. Csak ez az út, mely a codifiöatióban biztosságot nyújthat. Hogyan lehessen ugyanis biztosan, alaposan a bíróságok kellékeit megitélnünk, ha még azt sem tudjuk, micsoda bíróságok fognak létezni, mily személyzetből fognak azok állani, s mikép fognak külön magukban, s egymásközti viszonyaikban szerveztetni? Ha elfogadtatik is a kinevezés elve, mennyi különbségre marad fel azért még alkalom aszerint, a mint első fórumon csupa társas-bíróságok alkalmaztatnak, vagy azok mellett egyes bíróságok is; a mint az egyes bírák törvénytudók, vagy békebirák leendnek, a békebirák választatnak vagy szinte kineveztetnek; a mint a községi bíráskodás meghagyatik, vagy megszüntetik; az esküdtszékek, közvádlók, közjegyzők végrehajtók behozatnak vagy nem; és a mint a felsőbb bíróságok alakitatnak, melyekre a fegyelmi eljárásban oly roppant hatóság ruháztatik? Természetes, mikép ezen szervezés különfélekép történvén, ahhoz képest a bíróságok kellékeinek, s hivatalos körülményeiknek is különbözni kell. Hogyan lehetne p. o. a békebiráktól, községi eíőjáróktól oly kellékeket követelni mint a rendes törvényszéki ülnököktől? hogyan lehetne a szakbiróságokat, melyek nélkülozhetlenek, a törvénytudó bírákkal hason szabályok alá rendelni? Mily különbségeket tehet az, hogy a kereskedelmi törvényszékek mikép fognak szerveztetni? Mily sok függ főleg a fegyelmi, felügyeleti jog gyakorlatában attól, hogy az államügyészség hogyan szerveztetik? Engedhetünk-e annak oly fontos jogokat, ha netán az a franczia rendszerként szabályoztatnék, s emeltetnék a hatalom mindenható eszközévé? Azok ellen, kik a muuicipiumokkali együttes rendezést sürgetik, ellenrészröl az hozatik fel, hogy a bírósági reform rendkívüli szükségessége minden részről elismertetvén, ez épen azt vonja maga után, hogy a bíróságok mindenekelőtt, azonnal szerveztessenek; másrészt, hogy a politikum s juridicum elválasztása szinte átalánosan sürgettetvén, nem lehet akadály, hogy a külön vett birói testületek előre külön rendeztessenek. Ezen a kormány mellett felhozott érvek épen a kormány jelen eljárása ellen szólnak. Mert a birói reform szükségessége épen azt követeli, hogy maga az összes bírósági szervezet készítessék el s terjesztessék elő, mí nélkül t. i.a reform nem létesíthető; mit követel az elválasztás elve is, miután ez sem valósitható, mielőtt maga az egész uj szervezet meg nem alapittatik, ettől fügvén, hogy az elválasztás valódilag teljesen vagy csak részben s foltozgatva erzközöltetik-e? A biró kinevezési kérdéshez. A „Törvényszéki Csarnok" f. évi 44. számában volt olvasható az alsó bíróságok tribunjainak, az eddigi törvényben feneklő gyakorlattól eltérőleg, igazságügyéri kinevezés által leendő betöltésére vonatkozó törvényjavaslat. Kik közvetlenül tapasztalták a legközelebb leviharzott képviselő-választásnak azon elvitázhatlan morális hátrányait, mely hátrányokon felül még a polgári jogok feletti őrködésre, a szentesitett törvényeknek a közélet beni megtestesitésérehivatott alsóbb bíróságok választása sem volt emancipálható, — levén a szabad népválasztás, ha nem mindenkor, de legtöbb esetben egyesek által a népre különféleképen gyakorolt pressio bilincsei által lenyűgözve; . . . továbbá kik tapasztalták, hogy az e móddal eszközlött biróválasztás sok esetbeu, mert nem értem a tiszteletteljes kivételeket, — olyan egyének kezeibe játszotta az igazság mérlegét, kik avatatlanul nyúlván a törvény s jog kiszolgáltatásának szentélyébe, a törvények iránti tiszteletet köznapi tapasztalással bebizonyithatólag aláásták; .... kik mondom mindezeket, s még egyéb, itt elő nem sorolt symptomákat észleltek törvénykezésünk menetén : habár honszerelemből eredő féltékenységük lángpallosával szeretnek is őrködni ősi jogaik fölött, még sem késtek, — legalább az első benyomás alkalmával magas szempontú üdvözléseikkel fogadni azon igét, melynek megtestesülése naponkint égetőbb szükséggé vált. A szőnyegen forgó javaslatot, a bíróság régen óhajtott ós erélyesen sürgetett szervezetére vonatkozó fontos tartalmának követeléséhez képest, pártok fölé helyez, kedve, a legszigorúbb objectivitással vegyük bonczkés alá. Elismerhetjük, hogy az által a nép kezeiből egy ősi és igen fontos jog vétetik el; de ezzel ama gondos apaként békülhetünk ki, aki gyermekétől szeretete miatt veszi el a kést, — nem gondolva annak úgy is elmúló és semmi hátrányos következményt nem szülő sirása — s kötekedésével. A kérdéses javaslatban ama reményt látjuk kifejezve, hogy az alsóbb birói szék nem lesz már többé tarpeji szikla, hova a nép — minden egyéb mellék érdekekre inkább, mint az érdemre, s a fontos álláshoz méltó szakképzettségre való tekintettel helyezte a birót, csak azért, hogy szánandó áldozatként annál mélyebben lökhesse alá, amint demagógjainak szeszélyes sugallata hozza magával. Ideje már, hogy a szellem diadalmasan emelkedjék ki a hazánkban annyira előtérbe lépett praerogativákkal járó sötét előítélet tömkelegéből. — Ideje már, hogy ezutáu csak azok előtt táruljanak fel a törvénykezés csarnokai, kik a szabályszerüleg követelte elméleti ismereteket, mint a valódi jogtudomány nélkülözhetlen postulatumait, hiteles okmányokkal bebizonyítani képesek lesznek ; nehogy a magasabb (jogi) tanintézetek létezésének czélja illusoriussá, nevetségessé váljék. — Ideje már, hogy a fiatal nemzedék azon része, mely nem sybarita kényelmek, — hanem számtalan nélkülözések, s nyomasztó, de nemes küzdelmek után szerzi meg ismereteit: készültségét érvényre emelhesse a birói téren is, mely eddig még reá nézve Mózes égő csipke-bokra volt, s mely térről eddig csak azon hibája miatt szoríttatott le, hogy nélkülözte a magasan hangzó nevet. De meggyőződésünk szerint a siker nem lesz másként elérve, mint csak a kinevezés leglelkiismeretesebb, s legszigorúbb következetességgel leendő keresztülvitele által; nehogy a visszaéléssel párosult gyakorlati kivitel által a törvény irott malasztja ironizáltassók. Mert ha a gyarló népválasztásban elkerült Scyllából, a mellékérde-