Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)
1869 / 2. szám
6 tatni, ez által az egyébként is költséges per költségei mindjárt előre igazságtalanul sújtják a felperest, mert nem elég, hogy az Ítélet dijat mintegy előlegeznie kell, hanem a meg nem jelenő alperes illetékét is kénytelen fizetni. — Az Ítélet bélyegdijjának felperes által ily módon lett előlegezése után pedig előáll az eset számtalanszor, hogy a kereset vagy birói illetőség tekintetéből, vagy más okból leszállittatik, vagy csak közbeszóló végzés keletkezik; a midőn az első esetben az itélet dijját vissza kellene kapnia felperesnek, de mily utánjárással teheti ezt! a második esetben pedig előáll a zavar, mert a per folytattatván, miután az itélet dijja már egy előbbi tárgyalási jegyzőkönyvre ragasztatott fel, arról fél és biró, s a béiyegkezelő hivatalnok is megfeledkezketik, a miből előáll az eset, mely szerint, vagy a fél másodszor is teljesiti az illetéket, vagy alaptalanul megleleteztetik. Általában a bélyegtörvény azon intézkedése, mely szerint a százalék is bizonyos mértókig bélyegekben teljesítendő, a bélyeg és illetékek körüli eljárást nem csak nehézkessé teszi, de összezavarja. Igen kívánatos volna azért, ugy a törvénykezési eljárásnak az államra nézve nem közönyös könnyítése, mint a bélyeg s illeték törvény egyszerűsítése, annak alkalmazásának egyöntetűsége lehető elérhetése tekintetéből ugy intézkedni, hogy a bélyeg és százalék egymással soha ne helyettesittethessek, s mindenik a maga utja és módja szerint hajtassék be. Miből kifolyólag ugy a hagyatéki ügyek, mint a nyilvánkönyvi bejegyzések, valamint a bírósági Ítéletek kivétel nélkül az illeték szabásra rendelt közegek által dijaztassanak ; mert csalódás az is, mintha a mostani amaz eljárás a pénzügyi közegek munkálatát kevesbítvén, ebb^l az államra haszon hárulna, mivel az államra nézve egyformán költségbe kerül, akár a törvénykezési tisztviselő töltse az időt a bélyegek vizsgálatával, leletezéssel stb. akár a pénzügyi hivatalnok az illeték kiszabással; sőt a most javasolt eljárás, a mellett, hogy a bélyegtörvényt nagyon egyszerűsítené, sokkal világosabbá tenné, ha különösen a bélyeg s illetékek kezelésére a bíróságoknál az általános észrevételeinkben ajánlott szakértő tisztviselők alkalmaztatnának, a kincstárra nézve is sokkal előnyösebb lenne, a felekre nézve, — a mi alkotmányos államban nagyon is figyelembe veendő — hasonlithatlanul kényelmesebb és igazságosabb. 3. Az 1850 aug. 2-ki bélyegszabályzat, a fokozatos illeték alá eső jogügyletekre nézve azt rendeli, hogy azoknak két példánya egyenlő bélyeggel láttassák el, tehát daczára annak, hogy ugyanazon törvényben elvül ki vala mondva, miszerint egy ugyanazon ügylettől az illeték csak egyszer teljesítendő : a nevezett ügyletektől dij még is kétszeresen rendeltetett bevétetni. Ezen ugyan az 1868. XXIII. t. cz. segített, a másod, harmad stb., példányokat állandó 50 krros, vagy kisebb bélyeg alá vetvén. Azonban eme törvény azon intézkedése, mely szerint az ily fokozatos illeték alá eső okmány minden példánya 8 nap alatt az illeték szabásra rendelt hivatalhoz bemutatandó, ha már csak 3 személy köt is ügyletet, kik különböző helyen laknak s nem épen az illetéket szabó hivatal székhelyén szerződnek, oly terhes, a forgalomnak is anynyira ártalmára van, a bélyeg éa illetékre nézve rendelt eljárást annyira összezavarja, hogy igen kivánatosannak eltörlése. 4) A bélyeg szabályok átalában ugy intézkednek, hogy a százalék alá eső okmányok az illeték szabásra rendelt hivatalnál 8 nap alatt bemutatandók. A midőn a telekkönyvi intézmény behozatott, a tapasztalat azt igazolá, hogy a nevezeit okiratok, különösen pedig az adásvevési, csereszerződések 8 nap alatt díjszabás végett be sem mutathatók; mert a legtöbb esetben az illető fél jogai megóvása, s biztosítása tekintetéből kénytelen ilynemű szerződését azonnal a telekkönyvi hatósághoz benyújtani. E tapasztalat aztán azon rendeletet idézé elő, mely megengedte, hogy az ily szerződéseket elegendő 8 napalatt a telekkönyvnél benyújtani. —Ámde e rendeletet ismét elenyésztető más rendelet lón kiadva, a mely aztán a feleket számtalan esetben büntetésnek tette ki. Tekintve már azon körülményt, mely szerint a százalék alá eső ilynemű szerződéseknek a fenálló polgári törvény szerint a telekkönyvi hatóságokhoz okvetlenül be kell adatni, s ily szerződéseket már most — mióta telekkönyvek vannak — eltitkolni képtelenség, s hogy azok a telekkönyvi hatóságok utján c=akugyan eljutnak díjszabás alá : átalában kimondandó lenne a törvényben, hogy ily szerződéseknek a telekkönyvi hatósághoz benyújtása a jövedék tekintetében is teljesen elegendő. Ugyanez lenne megállapítandó minden oly fokozatos illeték alá tartozó jogügyletekre nézve is, ha az ezek bemutatását rendelő törvény fentebbi óhajtásunk szerint netalán el nem töröltetnék — melyek bekebelezés, előjegyzés czéljából ugyancsak a telekkönyvhöz beadatnak; mivel amott a tulajdon, itt pedig a zálogjog megszerzése a felet mintegy kényszerűi arra, hogy okmányával mindenekelőtt a telekkönyvi hatósághoz forduljon. De másfelől a tapasztalat azt is mutatja, hogy a 8 napi határidő kevés, mivel leggyakrabban köttetnek szerződések ugy a telekkönyvi törvényszék, mint a jövedék hivatal székhelyétől nagy távolságban és a kiszabott határidő alatt nem ritkán jönnek közbe akadályok, p. o. gyámhatósági jóváhagyás stb., melyek a 8 nap megtartását lehetetlenné teszik. Ugyanazért maga a határidő is átalában 30 napra lenne kiterjesztendő. (Vége^köv.) Jogeset. Közli M a n d e 1 Pál jogtudor ügyvéd ur. (Folytatás.) Ennek kifejtésével D. hivatkozik alperestársa S. ! A.-ra mint tanura, kit felperes minden alapnólkül csak azért mond vevőtársnak és csak azért idéztetettezen perbe, 2-odr. alperesnek, hogy érdekelt félnek tüntetvén fel őt, tanuképeni kihallgattatását meghiúsítsa. A „vám" szócskát utólagosan beszurtnak, vagy pedig eredetileg már szándékosan az ő megtévesztésére használtnak mondja és külön bünfeljelentésben felperes ellen bünvizsgálatot kér. A jogkérdés tisztázásához és a keletkezett Ítéletek megértéséhez tartozik, hogy D. J. midőn a fenyítő tör vényszéknél vádjára maga személyesen kihallgattatott, a
