Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 36. szám

Pest, 1869. péntek május 7. 36. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczcni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Észrevételek a S^entivár.yi-féle per sat. — A végrehajtásilag eladott ingatlanra stb. — Min. rendeletek. Észrevételek a Szenti ványi-féle perben hozott legfőbb tszéki Ítéletre. Mihajlovics Miklós úrtól. Biróságainkról általában, de különösen a legfőbb törvényszékről fel kell tennem, hogy nem tartják ítéleteik iránti tiszteletlenségnek, és egyes tagjaik gyanúsításának, ha ítéleteik nem részrehajlás, vagy szenvedélyesség szempontjából, hanem a törvények alkalmazása, és értelmezése iránti nézetkülönbüzésénél fogva vétetnek birálat alá. De különben is úgy vagyok meggyőződve, hogy hol az igazságszolgáltatás és a magán feleknek attól függő érdekei forognak fenn, ott a birálat által magukat netán sértve érző, ellennézetü bírósági tagok iránti kiméletességnek meg kell szűnnie. Ugyanazért, és tekintve e szaklap t. szerkesztőjének abbeli kívánságát, miszerint e lap 27, 28. és 29. számában közlött S z e n t i v á n y i - fé 1 e. perben hozott, eltekintve a per tárgyának jelentőségétől, felette fontos és nagy horderejű legfőbb tszéki Ítélethez a szakértők hozzá szóljanak, nem mulaszthatom el — akár van igényem arra, hogy szakértó'nek tekintessem, akár nincs — az érintett ítéletre vonatkozó ellenkező nézetemet a szakértők bírálata alá bocsátani. A jogeset körülményesen, és mindkét bírósági itélet szórul-szóra van idézett számokban közölve; azt tehát itt ismételni feleslegesnek tartom. A kir. tábla mint első bíróság a felperest keresetével elmozdította. Én ezen Ítélettel tökéletesen egyetértek, de nem értek egyet annak indokolásával; azonban nem azért, mintha azt alaptalannak tartanám, hauem mivel a felhozott indokok távolabbiak, és a kérdéshez szorosan nem tartoznak, holott van egy közelebbi indok, mely egy maga is elegendő arra, hogy mindenkit, ki a telekkönyvi intézményt halomra dönteni nem akarja, meggyőzzön a kir. tábla ítéletének alaposságáról; és ezen indok az, hogy nem csak — mi a táblai itélet indokolásában is mondva van — az 1-ső rendű alperesnek tulajdonjoga minden telekkönyvileg feljegyzett megszorítás nélkül, hanema2-od rendű alperesé is, mint vevőé van bekeblezve; ezenbekeblezés pedig csak a telekk. hatóság előtt indítható kitörlési kereset utján semmisithető meg, mely keresetet azonban senki más, mint az, kinek telekkönyvi jogai a bekeblezés által érintve vannak, vagy is csak az 1-ső rendű alperes, a mennyiben a kitöriési eset fenforogna, nem pedig egy harmadik személy, kinek netáni telekkönyvön kivüli jogai sérelmet szenvednek, indíthat meg jogosan. A telekkönyvi törvénynek egyik fóelve az, hogy az, a kinek joga telekkönyvileg be van keblezve, a bekeblezett jog tulajdonosának mind addig tekintendő, mig a bekeblezés ki nem törültetik; hogy továbbá a bekeblezés csak a telekkönyvi hatóság előtt indítandó kitörlési kereset folytán hozott jogérvényes itélet alapján törültethetik ki, és hogy ezen keresetet csak az indíthatja meg jogosan, kinek telekkönyvi jogai a megtámadott bekeblezés által érintve vannak, és csakis akkor, midőn a bekeblezés eredetileg érvénytelen volt, ha például valamely hamis szerződés alapján történt; vagy midőn az eredetileg érvényesen bekeblezett jog, az annak megfelelő kötelezettség teljesitése miatt, vagy elévülés folytán elenyészett; azon esetet, midőn a bekeblezett jog másra érvényesen ruháztatik át, és ez által elenyészik, itt említendőnek nem tartván. Ebből következik, hogy miután a 2-od r. alperesnek tulajdonjoga jogérvényes határozat alapján kebleztetett be, és miután az reá az l-ó r. alperestől, ki szinte minden megszorítás nélküli tulajdonosként volt bekeblezve, szállott, azt csak az l-ő ft»alperes támadhatja meg; hogy tehát azt felperes Szentiványi László megtámadni jogosítva nincs, s még kevésbbé jogosítva van az adásvevési szerződést — mint rem inter duos gestam — melyben más kötelezettségek s jogok is foglaltathatnak, perrel megtámadni, mert felperes jogai — értem a telekkönyvieket — sem a szerződés, sem a bekeblezés által érintve nincsenek, és sérelmet nem szenvednek. A kir. tábla Ítéletének azon indoka, hogy a nagyapai A. alatti végrendeleten, és családi egyességen alapuló azon intézkedés, miszerint a kereseti javak mindenkor csak a fiutódok által osztatlanul birtokoltassanak, az ősiségi nyilt parancs 5.§-aáltal megszüntettetett, nézetem szerint is — mit alább kifejtendek — helyes ugyan ; azonban azon kérdés, váljon az A. alatti végrendeleti vagy egyességi intézkedés meg van e szüntetve, azaz hatályos-e még ma is, s hatályos lesz-e még tovább is? aSzentiványi-féle perben fenforgó kérdéshez nem tartozik, és ily kérdés csak oly esetben lehetne birói Ítéletnek tárgya, hol a telekkönyvek felvétele alkalmával bejegyzett birtokos ellen egy harmadik személy által az ös. pátens 9-ik §-ában kitűzött egy évi határidő alatt indított örökségi per a telek, könyvi rendelet 3. §-ának 2-ik pontja értelmében bejelentetett, ós feljegyeztetett, a mennyiben a felperes az indított perben oly végrendeletre vagy családi egyességre, mint milyen a Szentiványi-féle perben fordul elő, alapítja örökségi jogát. Csak ily pernek eldöntése függ azon kérdés megoldásától, váljon e végrendeleti intézkedés, melyre felperes örökségi jogát alapítja, az ősiségi pátens 5. §-a