Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 1. szám

3 sukkal a törvénykezés folyamát necsak ne gátolják, sőt azt elősegítsék, elintézni Ugyanezen tisztviselők a kincstár nagy előnyére, s a törvénykezési eljárás tetemes könynyitésere arrra is felügyelnének, sőt maguk eszközülnék, hogy a közvetlen díjszabás alá tartozó kiadványok rendesen, és idejében s teljesen felkészítve az illeték kiszabására hivatott hatóságokhoz eljussanak, sőt ugyanezen hivatalnokok a törvénykezésnél előforduló ilynemű ügyletektől, melyeknek száma pedig igen nagy, a százalékot is maguknak az eredeti iratoknak alapján, azonnal kiszállhatnák, s ezáltal ugy a törvénykezési, mint a pénzügyi hatóságokat, de a feleket is végetlen sok munkától megmentenék. Önként értetvén, hogy az ily dijszabások alapjáni befizetések is a rendes adópenztárba teljesíttetnének. Ily hivatali állomások felállítása, tekintve az azokra ruházható kötelességeket, a közérdeknek oly nagy hasznára lenne, hogy az azokra fordítandó költség, ha ugyan ilyen a mostani költségen felül voltaképen lenne, figyelembe sem jöhetne, miután ezen költség nem kiadást, de bevételt eredményezne az államnak, de különben is ezen hivatali állomásoknak felállítása által a pénzügyi hivatali személyzet létszáma kevesbeduék, s az az államra nézve alig járna ujabb teherrel. Ilynemű intézkedés által teljesen megszüntetnék a [ fennálló bizalmatlanság s elkerültetnének az ebből okvetlenül keletkező bajok egyfelől, mástelől pedig megóvatnék a biróságok szükséges tekintélye, és a mi nagyon fontos dolog : a bélyegek tekintetében csak szakértők járván el, a mostani avatatlan eljárás folytán keletkező végetlen sok hasztalan nfunka, s a feleknek alaptalan zaklatása s büntetése elmaradna; és elenyésznék azon soha nem indokolható intézkedés, mely szerint a törvény kezési összes tisztviselők, maguk a birák, kiknek egyedüli hivatása s kötelessége az igazságszolgáltatás lehot, a bélyegek és illetékek tekintetében, tehát oly do^gban, melyhez érteni sem hivatásuk, felelősekké tétetnek. (Folyt, köv.) Jogeset. Közli M a n d e 1 Pál jogtudor ügyvéd ur. Valamely kereskedelmi jogüzletről a hét szerződő fél állal írásbeli kötlevél állittatik ki. Az egyik köllevélben, melyei a vevő irt alá, a jogüzlet tárgyára vonatkozólag a mérték meghatározása „vámmázsau szóval történik, mig a másikban, melyet az eladó állított ki, általában csak „mázsa" olvasható. Kérdés, micsoda sulyegység tekintessék a felek megegyező akaratának ? Mult J8u7. év május havában L. P. pestigyároí kötlevelet cserél D. J. pesti kereskedővel 500 mázsa olaj iránt. L. P. az általa aláirt kötlevélben kötelezi magát ugyanaz év szeptember és október havaiban 500 mázsa olajat, mázsáját 24 írtjával általadni, mig D. J. az általa kiállított kötlevélben kötelezi magát a mondott időben 500 vámmázsa olajat, vámmázsáját 24 írtjával általvenni. Közvetítette pedig ez üzletet, valamint a kötlevelek kicserélését S. A. ki a kötlevelek egyikét sem irta ugyan alá, azonban hozzájárulását az üzlethez, mint vevőtárs szóval kijelentette. Az átadási idő bekövetkezvén, L. P. megkínálja vevőt az eladott mennyiségű olajjal vámmázsákban. D. J. az átvételt nem teljesiti, sőt maga a kütlevelet Zs. M. kereskedőre átruházván, az átvétel végett L. P. birói megintése daczára nem is jelentkezik. Zs. M. pedig mint D. J. jogutóda megjelenvén, bécsi, vagyis az úgynevezett magyar mázsákban követeli az átadást. így az átadás meghiúsulván, L. P. az olajat vevő veszélyere eladja és az előállott 500 ft árkülönbözetet I). J. vevőn, valamint S. A. üzlettárson perrel keresi. Védeimül D. J. előadja, miszerint ő, illetőleg jogutóda Zs. M. az átvételt jogosan tagadta meg, és igy a szerződést meg nem szegvén kártérítéssel nem tartozik. Szerződést szegőnek épen felperest mondja, ki az olajat vámmazsáukénti 24 írtjával kínálta átadandónak, mig pedig ő — D. J. — nem vámmázsákra, hanem bécsi mázsákra szerződött. Ha ugyanis az általa aláirt és felperes által becsatolt kötéslevélben világosan vámmázsa foglaltatik is, azonban ennek ellenében a 3 sz. a. felmutatott és felperes által kiállított példányban általában csak mázsáról van szó. Hogy pedig ez általános kifejezés alatt a kereskedelemben mindenkor bécsi mázsa értendő, erre nézve hivatkozik először a uyelvszokásra, mely szerint az országban mindenütt, ha mázsara köttetik alku, ez alatt mindig és i mindenütt az országos közlekedésben egyedül divatos, hazai bevett sulyegység, azaz a magyar mázsa értetik, a vámmázsát sokan alig ismervén. • Hivatkozik továbbá a pesti tőzsde bizonyítványára, melylyel különösen az olajra nézve igazolja, hogy az — ellenkező kikötés hiányában —bécsi mázsánként eladottnak tekintetik. Felhozza továbbá, miszerint az olaj ára 1867. májusban bécsi mázsánként 23 frtjával kelt, lehetetlen tehát, hogy ő a kisebb vámmázsát 24 frtjával vette volna. (Vége köv.) 1868. évi XLVIII. törvényczikk a vegyes házasság? válóperekről. (Szentesitetett 1868. deczember 6 án. Kihirdettetett : az országgyűlés mindkét házában 1868. évi deczember hó 7-én.) Mi első Ferencz József stb. Kedvelt Magyarországunk és társországai hü főrendéi és képviselői közös egyetértéssel a következő törvényczikket terjesztették szentesítés végett Felségünk elé : ' 1. §. A vegyes házassági válóperek, a mennyiben a házassági kötelék érvényességét és az ideiglenes elválást, vagy a végképi fölbontást tárgyazzák, az alperes illetékes bírósága előtt inditandók meg, és miután az alperes felett kimondott ítélet jogerőre emelkedett, a per legfölebb harminoz nap alatt hivatalból átteendő a felperes illetékes bíróságához, mely viszont a felperes felett hoz ítéletet. Mindenik félre nézve egyedül saját illetékes bíróságának az illető fél saját hitelvei alapján hozott jogerejü ítélete kötelező. 2. §. Házassági ügyekben a kötelék érvényességének kérdésében, a római- és görög-katholikusokra és görög-keleti hitvallásuakra, valamint az erdélyi két evangélikus egyház híveire és az unitáriusokra nézve, a jelenleg fennálló egyházi törvényszékek az illetékes birák, a két evang. hitíelekezetü egyház magyarországi hiveire nézve pedig az illető világi törvényszékek.