Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 28. szám

110 rést uetu gátolhatják, és csak az előnyös tételek kifizetése s az elsőbbséggel biró jelzálogos hitelezőknek, a vételárból lett kielégittetése után netalán fenmaradó öszvegre nézve bírnak hatálylyal; úgy mi kétséget sem szenved, hogy az árverés elhalasztására joghatály lyal biró igényeknek már az árverés elrendelése előtt jogérvényesen elintézve kell leDniök, következőleg az árverési végzéssel egyidejűleg kibocsátandó árverési hirdetményben, a 433. §. f. pontjában rendelt igények érvényesítésére való — s a 466. §-ban foglalt utasítás szerinti — felhívásnak értelme nem lehet. Véleményem szerint a 466'. §-ban megalapított hirdetményi szabályzatnak a 429. §-ban meghatározott eljárási módozattal van szoros összefüggése, illetőleg az eljárás módozatának meghatározásában az utóbbi t. i. 429. §. hézagát az előbbi, t. i. 466 §. hirdetvényi szabályzatának kell kitölteni. A 429. §. t. i. azt rendeli, hogy ha az árverezendő telekkönyvezett vagyonra oly igény van bejegyezve, mely a 472. § szerint az árverés elhasztását vonja maga után, a telekkönyvi hatóság az igénykereset beadására, ha ez még meg nem történt, határidőt tűz, arról az igénylőt értesíti, ésa keresetet a467. és468.§§-ok szabálya szerint intézi el. Ez szerint a 429. §-ban az eljárás módozatának meghatározására nézve az által támad egy lényeges hézag, mert nem határoztatik meg, hogy mikép értentessék a netalán ismeretleu tartózkodású igénylő igény keresetének beadására eme §. szerint kitűzött határidejéről ; továbbá nincs meghatározva a jogkövetkezés azon esetre, ha a határidőről kellőleg értesített igénylő igénykeresetét a meghatározott idő alatt be nem adja. Már pedig az, hogy az első eshetőségre az értesítés mód- , ját, a második eshetőségre pedig a mulasztás jogkövet- { kezményeit szabályozni szükséges, a 464.§-ban felállított elvvel elismertetik, mely szerint „ha a végrehajtás csupán ingóságokra intéztetett, a végrehajtó az igénykereset beadására kitűzött határnapról a tudvalévő igénylőket hivatalos felzeten, az ismeretleneket pedig hirdetvény utján a466.§. utasítása szerint azzil értesiti, hogy menynyiben a kitűzött határidő alatt igény kereseteiket be nem adják, egyedül a vételár feleslegére tarthatnak igényt, s miután az árverés elintézése a 402. §. szerint az ingóságoknál is csak az igények bejelentésére kitűzött határidő eltelte — illetőleg az igények jogérvényes elintézése után következhetik be, kétséget nem szenved, hogy a 429. §-ban érintett, az árverés elhalasztására hatálylyal biró igénykeresetek beadására kitűzendő határidőről az ismeretlen tartózkodású igénylőket nem az árverési végzéssel egyidejűleg kibocsátandó hirdetvény ben, hanem az árverés elrendelését megelőzőleg és önállólag, a 466. § ban foglalt utasítás szerint közzé teendő hirdetvény utján kell értesíteni, még pedig azon világos kijelentéssel, hogy az igénykereset beadására kitűzött határidő elmulasztásának esetében, az igénylő egyedül csak a vételár feleslegére tarthat igényt. Ezen eljárásnak, és a kitűzött határidő elmulasztása jogkövetkezményének alap elve a 465. §-ban van letéve, mely az illetékes telekkönyvi hatóságot az igénykeresetek beadására való felszólítás és határidő kitűzése tekintetében az előbbi, illetőleg 464. §. szabályai megtartására utasítván, ez által az ismeretlen tartózkodású igénylöket a kitűzött határidőről és az elmulasztott határidőnek jogkövetkezményeiről a 466. § ban szabályozott hirdetvény utján értesíttetni rendeli. A fenebbiek figyelembe vétele után a 433. §. f. pontja alatti felhívással, nem az igénylőket igénykereseteiknek érvényesítésére, hanem csak azokat, kik elsőbbségi jogokat érvényesíthetni vélnek, lehetne bejelentvényeiknek az árverés kezdetéig leendő, és a 466. § ban foglalt utasítás szerinti benyújtására felszólítani, és eme felhívásban legfel jebb még azokat, kik a 298. §. b. pontja szerint az árverés kezdetéig, illetőleg ingatlanoknál az árverés helybenhagyásáig, az árverést felfüggesztő, illetőleg a megtartott árverésnek jogerőrei emelkedését meggátoló hatálylyal biró semmiségi panaszok beadására jogosítva vannak, ezen perorvoslatok kellő időbeni benyújtására lehetne figyelmeztetni. Mert csak is a 298. §. b. pomja alatt megjelelt két esetnél létezik már az árverés elrendelésekor a lappangó semmiségben az árverés elrendelését, illetőleg annak megtartását gátló joghatály, s miután a törvény eme semmiségek bejelenthetését az árverés kezdetéig, illetőleg ingatlanoknál az'árverés helybenhagyásáig megengedi, a jogosultaknak a semmiségi panasz beadására való figyelmeztetésük az árverési végzéssel egyidejűleg kibocsátandó hirdetvényben okszerűen tö; ténhetik. (Vége köv.) Az ősiségi pátens 5. ö. .jofti alkalmazása. (Szentiványi-féle táblai per). (Folytatás). Első rendű alperes felperes keresetére következő elleniratott adott be. Az ősiségi pat. 5. §-a ma is érvényben álló erejénél fogva az A. végrendelet s a B. C. családi szerződésekkel megerősitett abteli intézkedés, miszerint az ipoly-rónyai uradalom a Szentiványi család fiájának kizárólagos, eloszthatlan s elidegenithetlen tulajdona maradjon, örökre eltöröltetett. E szerint azon uradalom, az akkori birtokosok szabad s korlátlan magán tulajdonává vált.Szentiványi Anselm tehát 1853. oki. 24. kelt 1. számú végrendeletében, az őt fele részben illető ipoly-rónyai uradalmat a Szentiványi c-aládnak, annak jövedelmét pedig holtiglani haszon élvezetül nejének, Jezerniczky Katalinnak oly hozzáadással hagyományozta, hogy ha azon jövedelmek az özvegynek — a Szentiványiak által ki nem adatnának, az uradalom fele része fölött is szabadon rendelkezhessék. Ezen végrendeletet a hagyatéki tárgyalás folytán a többi családtagokkal együtt 2. sz. örökösi nyilatkozatában maga felperes is elfogadta. Miután pedig azon végrendeletben, az özvegyre nézve tett intézkedést 1862. máj. 2-án kelt 3 sz. határozatával a hétsz. tábla is megerősitette, annak értelmében a rónyai uradalom az özvegy részére a 4. sz. okirat szerint beszavatoltatott, sőt haszonélvezeti s korlátolt tulajdoni joga az 5. számú tkönyvi kivonat B. 4. száma alatt, a rónyai uradalomra tkönyvileg is bekebleztetett, és Jezerniczky Katalin, most özvegy b. Pongrácz Istváuné, a rónyai uradalom jövedelmeit mindez ideig élvezi felp. nyilt beleegyezésével is. Továbbá ugyancsak felperes 1859-ben a C. sz. tárgyalási jegyzőkönyv szerint, a rónyai uradalomból ót illetett részt 21377 ft. 18 kr. p.p. erejéig gyermekei javára speciális hypothekául lekötvén, ezen zálogjogot a rónyai