Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 24. szám

95 oly ember barátságától, ki folytonos kölcsönzés s miként halljuk, az ottani kormány által üldöztetve, régebben csakugyan tettleges részt vett a forradalmakban, leányát óvta. — Tehát csak azért óvta leányát, mert egy öreg aggódó atya ily embertől óvni is szokta; s ebből gyanuokot meriteni arra, hogy ugyanazon embernek bűnében bűnrészes az is, ki vele társaságban volt, oly vakmerő következtetés, melynek ellenében én észrevételt tovább nem teszek. Popovics Zub Áczának a szultánhoz irt leveléből is gyanuokot akar meritni a tiszti ügyész. Zub Ácza, ki itt ki is hallgattatott, oly derék iró és oly készséges, hogy a mint maga mondá, mindenkinek megírta volna azon proclamátiót barátságból. Egész őszinteséggel megvallotta, hogy: váljon Kar. kivánta-e az iratot,nem tudja;őt Andrievics szólította fel s a felszóllitásnak engedve irta,amint megirta volna másnak is. Midőn egész határozottsággal kérdezteték, váljon tudta-e, hogy Kar. hagyta meg az irat készítését? nyiltan vallotta, hogy nem tudta; — hogyan lehet tehát az Ítéletben azon körülményre is hivatkozni, midőn a tanú oly nyiltan megvallotta, hogy kinek kívánatára irja amaz iratot és hogyan lehet e körülményből gyanuokot meriteni? megvallom, azt meg nem foghatom. Novics Jokszim müvét csak ugy igérte a hg. jutalmazni, ha megváltoztatja ama helyét, mely atyjának, a hós Karagyorgy.-nak, halálát mutatja fel. Tiszti ügyész ur ezen körülményből is gyanuokot merit. T. törvényszék ! Sajátságos dolog, de mig a volt fejedelemnek, s átalában mig a fejedelmeknek vagyonuk van, addig vannak barátjaik, iróik, brigantjaik, vannak mindenféle embereik, a kik őket kizsákmányolni törekszenek, jönnek koldulva, később nevókkel visszaélnek, mi mindig rovására történik a vállalatnak, melybe csrk azért vonják,hogy segedelmet követelhessenek. így volt Jokszimmal is, ki egyébként kitűnő iró, nemzeti versekben énekelte meg a szerb hősök tetteit, de mint szegény ember, a hg.-nél gyakrau alkalmatlankodott. Kérdem, melyik embernek van megtiltva, hogy egy művet megvegyen, egy irót megjutalmazzon? kérdem: vájjon Jokszim művében van-e egyetlen egy felhívó szó arra, hogy Mihály hg. meggyilkoltassák ? Nincs, ilyen helyet nem fog találni a törvszék, egyet sem.E mű a történet egyik hős férfiáról szól, de buzdítást háborgásra, buzdítást a jövőre nézve, nem foglal magában ; ez oly mű, mely nem áll egyedül, hanem bizonyosan minden fejedelem könyvtárában nem egy ily könyv fog találtatni. Azt hiszem, e körülmény a tiszti ügyészt gyanuokra fel nem jogosítja. Hasonló áll Sabbart művéről is, melyről már kiderült, hogy arról a hg.-nek tudomása sem volt; a dijat érte nem is a hg, hanem Trifk. fizette, és midőn Trifk. maga is megvallja, hogy nem a hghez, hanem ő hozzájött, mi ért ezen művet a hgnek tulajdonitaui ésőt vádolni miatta? Azt hiszem oly vakmerő következtetés ez, melyről tovább szólanom nem szükséges. Sokkal tovább időztem ezen előzményeknél, mintsem magam gondoltam volna, pedig csak most veszem észre, hogy a tiszti ügyész által felhozott vádpontok cly halmazt képeznek, hogy ha mindazokra felelni akarnék, az idő nagyon előhaladna. De ha végig nézek ezen vádpontokon, mely etet ő felsorol, lehetetlen azt nem gondolnom, hogy némely ember ugy van a gyanúval, mint a pók a méreggel, minden virágban talál, mindenből kiszívja, s mindent azzá változtat. Közvádló főügyész: Kérem szólót rendre utasítani, mert ez goromba kifejezés (?) Funták: Hát méznek gondolja a főügyész ura gyanuokot? — nagyon sajnálom ez intermezzót, egyébiránt már megszoktam a főügyész ur részéről. T. tszék! A belgrádi államügyész 1868. jul. 2l-ikén, midőn Kar. Sándor ellenében megindította a vádat, s arról győződött meg, hogyabüntársak egyénként visszavonják vallomásaikat, fölkiáltott hogy: uraim, hiszen, ha mindnyájan visszavonják is vallomásaikar, Vilotievics és Antonovics vallomása tökéletesen elég, mert hiszen törvényeink szerint, a perrendtartásnak talán 231. §. szerint két tanú elegendő. A t. tiszti ügyész tovább megy még a belgrádi államügyész következtetésén is, és azt mondja, hogy ha bár Rad. visszavonta is vallomását, Rad. vallomása tényleges bizonyítékkal bír a hg. ellenében. Én a tanuzások hiteles bizonyító erejét régiiSsuj törvényeink szerint is vizsgáltam és olyan cynosurát, melyet főügyész felállított, megvallom sehol sem találtam, sőt azon cynosurát sem tudtam felfedezni, melyet a belgrádi államügyész a tanuk hitelességének bebizonyítására alkalmazott. A mi törvényeink szerint, „socius eriminis ad testificandum non admittitur", és legújabb bün törvényjavaslatunknak, melynek áldásos ereje, hiszem az istent, jelen törvénykönyvünkben is nem soká be fog jönni, 391. szakasza azt mondja, hogy a vádlott azon vallomása, mely által ő más személyt bűntársának vall, ugy tekintetik, mint gyanús tanú vallomása. Méltóztassék megengegni, hogy Rad. Pál vallomását a mi törvényeink elve alá helyezzem. Rad. Pálra nézve meg kell jegyeznem, hogy valahányszor ezen ember kihallgattatott, mindannyiszor másként vallott, de a mit egyszer magáról vallott, azt mindvégig megtartotta, daczára annak, hogy ő is, mint a többi szerencsétlenek, kínzásról panaszkodott és egy kihallgatás alatt mondta: „húzzátok le ingemet, s meg fogjátok látni, hogy minek következtében vallottam." Vallomásában ezen ember nyiltan bevallotta, hogy ő Mihály hg meggyilkolására törekedett, hogy a törekvést ő szította, ő vitette ki, és czélja nem egyéb volt, miként ismételve mondotta magáról, mint hogy a fejedelem elmozditassék, „mert — úgymond rosszul éreztem magamat az államban, és azt hittem, hogy ez államuak jobb dolga lesz; mert Mihály nem goudolt a miniszterekkel, s azok ugy bántak a néppel, a hogy akartak." És mondja tovább: „én nem törekedtem azon,hogy Kar. üljön a trónra vagy más, ón csak azt akartam, hogy. a fejedelem elmozditassék és a nép határozzon jövője felett. — A mi politikai hitemet illeti, mondá, én republicánus vagyok, nekem sem Kar. sem más nem kell, mert én olyan republicánus vagyok, ki elejétől fogva végig az marad." Az a kérdés továbbá, hogy Radov. vallomásában van-e annyi bizonyító erő, melyből gyanuokot akar meriteni a t. ügyész? Rad. Pál először bűntárs, kinek vallomása törvényeink szerint gyanús; másodszor önmagának többször ellent mond, tehát tanúul nem alkalmaztathatik; végre hazudott, és mint hazug ember, annál kevésbbó érdemel a biróságtól hitelt 0 valótlant mondott akkor, midőn első és második kihallgatásánál azt vallotta, hogy némely pénzek voltak dispositiójára és később a törvszék