Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 23. szám

Pest, 1809. péntek márcz. 19. 23. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni ügyvédegylet közlönye. K napokban az éviiegyedi előfizetési időszak lejárván, tisztelettel keretnek az évnegyedes előfizetők. hogy előfizetésük megújítása iránt mielőbb intézkedjenek. — Az előfizetési díj, mely alulírott szerkesztősedhez (Pest. dohány a. «. sz.) küldendő, évnegyedre 2 fi t. félévre 4 Irt., egész évre 8 frt. V biró választás-kinevezés kérdéséhez. II. Igen feltűnő és pedig leverőleg feltűnő, mily kiinéletlenül dobatnak a szavazatok a nemzet egy lényeges s nagy jelentőségű jogának eltörlésére, a nélkül, hogy kísérlet tétetett volna azon hiányoknak, miket gyakorlásánál az élet felmutatott, kijavítására. Épen ugy tesznek azok, mint az utazó tenne, ki meglátva a felséges czédrust, vagy a közelebbi időben ismeretessé lett „Vellingtonia giganteár, azon meggyőződésre jönne, s azt hozná javas latba, irtsuk ki tölgyeseinket s ültessük amazokat helyűkbe; vagy ki egy hatalmas, erős és tágas épületet öröklött tömör falakkal, de azért, mert az nem elég kényelmesen van beosztva, s magas falain alacsony ajtók és ablakok vannak, a helyett, hogy ezen változtatásokat rajta megtétetné, földig rontaná le, hogy helyette vékonyabb falakkal izlése szerint ujabbat építtessen. Ki kell mondanom, hogy azok a tudomány mellett nem látják az életet, az erdő mellett a fát; ők tanulmányozván, látván, tapasztalván, hogy némely országok törvénykezése igen rendszeresen van kidolgozva s talán oly jól is van életbe hozva, hogy alig hagy valami kiváuni valót, s midőn ezt hazai törvénykezésünkkel, hol bizony elég javítani való van, összehasonlitották, azon meggyőződésre jöttek, hogy a hiányok föoka a választás; mert a választott bírák nem lehetnek elég függetlenek, elég képesek; mert alkalmazkodriiok kell a választókhoz; mert a választók nem képesek megítélni a bírói tisztség betöltésére ki s mennyire képes! Mintha a választó nem azok közül választana,a kik kijelölve vannak; s a miniszter maga is nem azok közül nevezne ki, a kik folyamodnak; mintha nem lehetne a kijelölésnek azt a határt szabni, a mi a kinevezésnél biztosítékul szolgálni feltételeztetik; s mintha nem épen ugy tévedhetne a miniszter is szobafalai és sugalmazói közt; s legjobb akarata mellett is, nem eshetik-e meg, hogy nem ismeri mind a folyamodókat ? Ugy hisszük, hogy az utóbbi kérdésekre a legújabb tapasztalatok igen szomorú választ adhatnak. Ha az 1848-iki átalakulás rohama alatt nem volt is idő gondolkoznunk, leszoríttatván a politikai élet teréről, jutott azontúl elég a jelenkorig, s ha hidegen vesszük a dolgot, el kell ismernünk, mikép igen sok tabula rasát csináltunk a helyett, hogy a meglevőt idomítottuk volna át. Csak egyet emlitek meg. Eltörültük a helytartó-tanácsot s van helyette minisztérium; igen jól van, — de váljon a cserénél miben áll az előny? nem abban-e, hogy a helytartótanács önkényesen neveztetett ki, a parlamentáris kormány pedig a nemzet választottai közül, s pedig a többség szerint alakul; — nem abb&n-e, hogy a helytartótanács, a hová az a háromszázados alkotmányos kényuralom alatt kinőtte magát, nem volt felelős, a minisztérium pedig egyénileg felelős; továbbá, hogy a helytartótanács tagjai örökösek voltak, ezéi pedig lelépni kénytelenek, mihelyt a többség bizalmát nem birják ? Ugyan miért kellene a bíróság szervezésénél más vezér-elveket követni? Miért legyen jobb biró az, kihez a miniszternek van bizalma s nem a nemzetnek; vagy ha a miniszternek valakihez bizalma van, következik e, hogy akkor a nemzetnek is kell lenni? — Nem ju'hat-e itt eszünkbe az öreg Mészáros Lázár emlékirataiból a hivatalért folyamodók jellemzése? Van-e ez ma másképen? — S vájjon nem az önérzet némi megtagadásával vagy épen hiányával van-e összekötve a kinevezés elnyerése? Nem épen ez által van-e aláásva a függetlenség érzete ; vagy nem kizárása-e ez épen a legfüggetlenebb jellemeknek. Mert nem minden jellemmel fér össze, hogy az előtermek sikamlós padolatjára lépjenek s azt tapossák naponkéntfolyamodásaikkal, kérvényeikkel, sok mindenféle ajánló levelekkel a befolyásos S.-tól, még nagyobb D.-től, a hatalmas A tói stb. mik nélkül mai nap sikerre vajmi kevesen számithatnak! Midőn Bordoló tábornok 1850-ben tiszti kinevezést hirdetett, a visszaérkezett folyamodványokba alkalmam volt titokban bepillanthatni és mondhatom, hogy a folyamodók többsége a hazaárulás minden nemeit elszámlálta, hogy a czélhoz, hivatal nyeréshez juthasson, és hogy csakugyan ezek neveztettek ki, azt a kormány politika hozta magával. — És melyik kormánynak nincs saját politikája?! Még egyet nem mellőzhetek. — A perek gyors menete, mint valami rögeszme, úgy tűnik nekem elő a felmerültjavaslatokban. Igen szép, legyen gyors az igazságszolgatás, adassék meg húzás halasztás nélkül mindenkinek a mi ó'vé; ez az igazság; de csakis a mi az ővé, s csak hogy az ne aként értelmeztessék, hogy mint malom jól rosszul járja le sebesen, ha nulla liszt helyett darát ad is. Tehát az igazságszolgáltatásnak alaposnak és biztosnak is kell lenni. Ebben a tekintetben a régi magyar törvénykezés elég remediumokról gondoskodott, csak az volt a baj, hogy az életből kiment felelősség és nyilvánosság hiányát ezek roszul helyettesiték. Az uj perrend szerint a nyilvánosság és felelősség ugyan meg lenne már — t. i. a papíron, de mikor s hogy lépend az életbe? és mi biz-