Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 22. szám - Másik ellenvélemény a póthit módositott letétele iránt (Vége)

86 Üdvüs sikert csak ugy várhatunk, ha magokban a megyékben közvetlenül létezik hatóság, mely az egész megye törvénykezését ellenőrzi, melynek felügyelete alól a megye egy bírósága sem vonhatja ki magát, melynek kezei közt öszpontosulnának tehát — a felügyeletre nézve — a megye összes törvénykezési ügyei. És erre, gyökeres reform nélkül, fenálló intézményeinkben is találhatnánk segélyt; nevezetesen az alispánok ban — kik törvényszéki elnökökül jelöltettek ki, és a főispánokban. Ezek képezhetnének szerintünk oly combi natiót, melyre az oly szükséges felügyelet szervezését már jelenleg is a codificatió előtt lehetne alapitan i. Azért nézetünk szerint czélszerü lett volna, azon ministeri javaslatba, mely az alispánok elnökségéi- ől s a főispánokról szóll, egy úttal ezen felügyeleti hatóságot is beleszőni. Különben ezen felügyelet s ellenőrködés sikere ismét csak a fe g y e 1 m i hatóság által lehet biztosítva. Mert a felügy életnek hatálya csak ugy lehet, ha a felfedezett hivatal mulasztásokhoz, kötelesség nem teljesítéshez bizonyos hátrányok kapcsoltatnak, mi természetesen vizsgálati s határozási eljárást, tehát fegyelmi hatóságot is feltételez. E tekintetben azonban szükségesnek találjuk — még jelen rendezetleu állapotainkban is — azon óvatosságot, hogy a ministerium oly omnipoteritiára ne emeltessék, mely abirósági függetlenséget könnyen megsemmisíthetné. A ministérium — kellő tudomás alapján rendelhessen vizsgálatot; de ezt s az ügy fegyelmi eldöntését csak birói hatóságok teljesíthessék. Erre szolgálhatnak megyékben az elnök alispán elnöksége alatt alakítandó bizottmányok, melyek hatosága minden megyei bíróságra kiterjedjen. A többi bíróságok irányában egy az országbíró elnöklete alatt alakítandó bizottmány lehetne hivatva a fegyelem gyakorlására. Magától értetik, mikép a fegyelmi eljárás alá nemcsak az alsó, hanem a feisóbb bíróságok tagjai is vonhatók legyenek. Hogy a szigor jelen körülményeink által legnagyobb mértékben igényeltetik — természetes. Azért a fegyelmi vizsgálat elrendelésével az azonnali hivataltóli felfüggesztésnek kell összekötve lenni. És azon törvényszékek, melyek elnézést, kíméletet tanúsítanak a bepanaszlottak irányában, a felsőbb hatóság által feleletre vonandók. Az elősorolt intézkedéseket mi nélkülüzhetleneknek és pedig-legelső teendőknek is tartjuk, ha a rendszert magát most gyökeresen át nem alakithatván — törvénykezésünk ügyét némilegisjavittani akarjuk. Az ügy rendtartás mulhatlnnul szükséges — ezt kiki beláthatja; de az ügy rendtartás szükségkép feltételezi a felügy elet, ellenőrködés szervezését;sez ismét a fegyelmi hatóságot szükségeliHogy az igazság ügy ministerium, ezeket a nninicipalitás elve mellett mikép valósithatja — nem tudjuk; miért ismételjük, mikép czélszerü lett vo'na a miniteri felhatalmazást azokra kiterjeszteni. — E tekintetekben azonban kellő intézkedéseknek okvetlenül kell történni, A törvénykezés által érdeklettek — legfontosabb társalmi érdekeink, a jogbiztosság s hitel érdekében az illető ministérium tói mindenek felett erélyt, elhatározottságot várnak s igénylenek. Csak is így lehetend únk ui eggy ő ződve, hogy kormányzatunk nem folytatása a dicasterialis kormányzatnak. Misik ellenvélemény a póthit mó dositott letétele iránt. Hallmossy Endre megye tszéki ülnök úrtól. ^(Vége.) Most áttérünk az ellenvélemény mellett felhozott okok vizsgálatáia: a) Felhozatik, hogy az itéletileg megállapított hitforma szószerinti tartalmától hajszálnyira sem lehet eltérni, az ily eltérés az ítéletet megváltoztatná, s az ellenfél nyert jogait sértené; továbbá, hogy az ítéletben a módosított letételnek jogkövetkezménye kitéve nincsen, miért is csak azon két alternatíva közt választhat a fél: vagy az esküt letenni egész szószerinti terjedelmében, vagy a pert veszteni. Ezen szigorú eljárást, mely szerint valóban a jog csak a forma miatt elveszne, törvényeink sehogy sem igazolják; ugyan is a váltó eljárás 131. §. csak azt rendeli, hogy a hitforina határozottan megállapítandó és az eskü megtagadásának valamint letételének következményei kiteendók, de hogy az esküt szóról szóra a megállapított hitforma szerint kellessék letenni, arról ezen §-ban misem fordul elő. És a fenebbi 1 —3 szám alatt fejtegetett módosítások az ítélet határozottságát sehogy sem szüntetik meg, és bár ki is az Ítéletből ezen módosított letételnek következményeit könnyen kifogja venni, és ezen §. a félnek azon jogát, hogy igényéről részben lemondjon vagy hogy beismeréseket tegyen, meg nem szünteti, már pedig a módosított letételnek megengedhetősége csak ezen jogban kereshető. A perrendek megtiltják ugyan: hogy a jogczimet és az igényt változtatni lehessen, ugy szinte a már közössé vált bizonyítékot sem szabad visszavonni, de egyik sem tiltja, hogy a fél igényéről részben lemondhasson; hogy az állításokat, melyekre igényét alapitja, visszahúzhassa, vagy hogy beismeréseket tehessen az ellenfél irányában. És én a módosított letételt csak is ezen határok közt vélem megengedhetőnek. De lássuk a kérdésnek gyakorlati oldalát, a mit különösen eljárási törvénynél soha szem elől téveszteni nem szabad, igy p. o. vegyük a fenebbi 2. szám alatti esetet, a fél hogyan segítsen ügyén, ha jogát veszteni nem akarja?— micsoda perorvoslattal éljen? — a fellebbezés nem alkalmas perorvoslat, mert ó az Ítéletet helyesnek tartja s ő annak valódi jogerejéig eleget tenni is kész, a másod bíróságnak a fellebbezésben foglalt beismerést tekintetbe kell venni és ennek folytán történnék, hogy az elsőbirósági Ítélet a fellebbező ellen megváltoztatnék; de vegyük, hogy a fellebbezési határidő már lefolyt, micsoda perorvoslatot használjon most? — a perújítás nem alk-1mazható, mert sem határidő elmulasztása, sem uj bizonyítékok feltalálása nem forog fen; de uj keresetet sem lehetne indítani, mert uj jogczim hiányzik, ugy hogy ezen világos jogsérelem perorvoslattal orvosolható nem lenne, s a perrend czéljának meg nem felelne. De vegyük, hogy az eskü a fenebbi esetben nem felperesnek, hanem magának az alperesnek ítéltetett oda, és ez az első részletfizetés iránti kifogását visszahúzván, csak a két utolsó részletfizetésre nézve akarja az esküt letenni, mily igazságtalan lenne, ha alperes ezen eskühöz nem bocsájUttnék, valóban ez által a jólelkű fél kísértetbe hozatnék. Ezenkívül a bíró az eskületételelőtt köteles a félnek a hitformát megmagyarázni, és ha ez alkalommal ez beismeréseket tesz, a biró a hitformát könnyen módosíthatja, és az eskületétel fölött hozandó végzésében egyúttal ki is mondhatja, hogy az Ítéletben megállapított következmények mennyiben foglalnak helyet. Ha azonban a módosítás oly fele lenne, mely a hitformában ío»-lalt