Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 21. szám - Másik ellenvélemény a póthit módositott letétele iránt

rosszabbá nem teszi, s a mennyiben az Ítéletben megálla­pított tények lényege és igy a jogczim nem változik, a hittanná módosítható, és a bíróság ezen módosítást a leté­tel előtt megállapítja a felek meghallgatása után. (Vége köv.) Csőd jogeset. Közli: Lővészy Gr y ö r g y ügyvéd ur. (Vége.) A legíelsőbbtszék küzlütt határozataellen az illetők jog orvoslattal nem élhetvén, csak az legyen megjegyezve, miszerint ifj. Bába Ferencz c s ő d 1 e 11 á r á b a, mind­azon fekvő javak bevonattak, melyeknek ó a többször hivatolt osztály szerint birto­kába jutott; továbbá, hogy épen az osztrák esődeljá­rás 30. §. szerint, mindazon személyek, kiket a csőd alá került vag) ónhoz bárminemű igények illettek, hirdet­ménvüeg felhivattuk, hogy ezen igényeket a csődhatár­idők alatt annál is inkább bejelentsék, mert ellenke­zőleg a netán őket illető tulajdoni elsőbb­ségi vagy zá1o g j o g r a való tekintet nélkül a csődtömegrei igényeiket elvesztendik. Már pedig sem Körösi József hagyatéka, mely csak a bukott kötelező írásával bírt, sem az özvegy szül. Né­meth Zsófia a csőd határidő alatt igényeiket be nem je­lentették : Tukacs Imréné szül. Czimeg Júlia és Stampa Rudolf pedig csak is személyes hitelezők gyanánt jelent­keztek és soroztattak : vagyon-elkülönitési kérelem pedig épen egy oldalról sem emeltetett. Továbbá az osztrák csődtörvény 40-ik §-a azt ren­deli ugyan, hogy akkor, midőn a bukottra az ált. polgári törvények hnfályba lépte, tehát 1853. május 1. óta és a csőd megnyitása előtt, örökség szállott, mely a csődhir­detmény kifüggesztéséig még át nem adatott, a bíró a bukott örökös vagyonát, az örökhagyó vagyonától hiva­talból elkülöniteui tartozik, és az örökös csődleltárába az örökhagyó vagyonából csak azt vonhatja be, a mi eb­ből az adósságok, hagyományok és illetékek lavoná'a után fenmarad. Ugy de a jelen esetet az osztrák csődtör­vény azon ictusa alá vonni nem lehet; mert itt Bába An­tal után bukottra az örökség nem 1853. május 1-je óta, hanem 1848. aug 8-án nyilt meg. Ezen örökség az osz­trák polgári törvénykönyv és az 1854. aug. 9-diki peren­kivüli eljárás szerint nem is tárgyaltathatott s nem is tárgyaltatott, következőleg az osztrák törvények formái szerint a bukottnak át sem adatott, de át sem adathatott. Hanem, hogy tényleg mégis általadatott, nemcsak abból következik, miszerint néhai Bába Antal örökösei közt az osztály 1858. oct. 2-án összeirt és megbecsült javak fö­lött még 1859. mart. 20-án elkészült és a kiskorú Bába Antal tekintetéből az árvabizottmáoy által is 1859. aug. 29-én jóváhagyatott; hanem főleg, mert a csődbíróság csődkiütéskor az osztály szerint ifj. Bába Ferenczre háro­molt vagyonokat annak valóságos birtokában találta, nemcsak, hanem a csődleltárba be is foglalta, a nélkül, hogy nemcsak a csődhatáridő alatt, de az­után is e befoglalt javakra bárki is igényt támasztott, vagy vagyonelkülönitést kért volna. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a betáblázott csődhitelezők követelései az osztr. polg. törvénykönyv 822. §-a alapján azon reservátával lettek ugyan betáb­lázva, hogy a hagyatéki terhek kárára ne szolgáljanak; ugy de a hagyaték terhei, ha, mi a csődhitelezők ellené ben megállhatólag nem igazoltatott, ilyek voltak is, az uj adós keletkezte által maguk a hitelezők által elenyész­telek. Megjegyeztetik végre, hogy a legfelsőbb törvény­széki határozat azon begyőzött tényt, hogy Körösi hagya­téka, Stampa és Tukacsné a bukott váltói, illetve kötleve­leivel álltak elő, melyek novatio által az előbbi kötelezte­tést, ha volt is, az osztr. törvények szerint is elenyésztet­ték, teljesen hallgatással mellőzte ugyan, mindazonáltal, világosan megrendelte, hogy a feriforgó kérdések megvi­tatása végett a csődbíróság az érdekelt felek közt tárgya­lást bocsásson elő. A legfelsőbb bíróság tehát csak is az elvet, hogy t. i. az örökösének az örökhagyó vagyonátóli elkülönítése eszközöltessék, kívánta salválni; mennyiben alkalmaz­ható az a jelen concret esetben, azt a megrendelt uj tár­gyalás által akarta tisztába hozatni, mert különben a tár­gyalás elrendelésének czélja nem is lett volna. De azon fölül a Hétszemélyes tábla kérdéses alkalommal, csak is mint semmitő törvényszék járt el, annihilálva a szerinte formahiányos eljárást, s uj eljárást rendelve; érdemileg te­hát nem határozhatott, határozni nem akarhatott, követ­kezőleg sem Körösi, sem Stampa és Tukacsné,, sem végre Bába Erzsébet és Németh Zsófia előleges kielégittetésök iránti igényüket a hétszemélyes táblai határozatra nem basirozhatják. Ugy de mi történik? A csődbíróság előrebocsátotta ugyan az érdekelt felek meghallgatás it, és ennél a jelzá­logos csődhitelezők az érdekelt követelők ellenében állás­pontjukat még élesebben kifejtették, azonban ezt a csőd­bíróság csak puszta formalitásnak tekintette, nem pedig azon térnek, melyen a hétszemélyes táblai határozatban felállított elv itt alkalmazhatása vagy nem alkalmazha­tása iránti kérdés a határozat meghoz hatása végett meg­vitattassék. A csődbíróság az ellenfél részére mára fenébb idézett hétszemélyes táblai határozatból nyert ügyet ol­vasott ki, minek folytán nemcsak a három állítólagos ősi hitelezőnek, kik néhai Bába Antal kötleveleit felmutatni képtelenek, összesen 4500 pfrt követelését, hanem az öz­vegy és Bába Erzsébet követeléseiket is, a kamatokkal egyetemben 186G. évi jun. 5-én 2346. sz a \ elt végzésével ifjabb Bába Ferencz csődtömegéből el­adottjavak vételárából előlegesen kiutalványozta, mi által azt eredményezné, hogy a jelzálogos csó'dhitelezök ezrekre menő igaz és valódi követeléseikkel végkép ke­resztülessenek, menthetetlenül és örökre megbukjanak. És ezen csódbirósági végzést akir. váltó f e 11 sz é k is 1866. oct. 9 ón 4274. sz. a. kelt határo­zatával jóváhagyta, itt is a hétszemélyes táblai határozatnak azon felfogás tulajdoníttatván mintha azzal praeventive kimondatott volna, hogy a felsorolt követelé­sek minden esetre előlegesen kifizetendők. Mind a csődbíróság, mind a váltófeltszék. által tehát a fent kifejtett nyomós érvek figyelmen kívül hagyattak; nevezetesen: 1) Körösi József hagyatékára uézve, hogy az a bu­kottól birt követelése igazolása iránt írást, — következő­leg, hogy ha volt is hagyatéki hitelező, azon minősége a közbejött novatio által végkép megszűnt; és miután igy a bukott hitelezőjévé vált, ennek csődjébe pedig nem je­lentkezett, a csődtömeg elleni minden igényét elvesz­tette. 2) Stampa Rudolf és Tukacs Imréné szül. Czimeg Juliára nézve, hogy ezek, kiknek kezében szinte csak bu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom