Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 20. szám

79 nősen a jelzálogos csődhitelezők azon érvekkel küzdöttek, nevezetesen az ősi adósságot követelő hitelezők ellenében, ho«y még azon esetre is, ha hogy azon követelések csakugyan néhai Bába Antal tartozásai lettek volna is, mi egyébként Bába aláírásával ellátott kötlevelekkel be nem ayőzetett, és ha hogy azon adósságoknak ezen ősi minősége a csödhitelezők ellenében az örökösöknek az örökség feletti leltárban és osztálynál tett elismerésükkel bepróbáltnak vétethetnék is, miután azon hitelezőknek összesen 4500 pftot tevő követelései ifj. Bába Ferencz és üzv. Bábáné sz. Németh Zsófia kötvényein, tekintve váltóin alapulnak, kétségtelen, hogy néhai Bába Antal állítólagos kötlevelei ujakkal kicseréltetvén, ujitás (novatio) keletkezett, mely az uj ügylet kötése idejében fenállott osztr. törvény szerint levén megítélendő, világos, hogy az uj adós átvállalásával az előbbi adós vagyis a hagyatéki tömeo- elleni követelés is elenyészett; (osztr. ptk. 1375. §. 1376? §. 1377. §. 1378. §.) azon felül Stampa és Tukacsné személyes hitelezők gyanánt a csődbe jelenkezett követelők jogérvényesen ugy is a III. osztályba soroztattak, és igy ezen sorozásba való beegyezésiikkel mutatott saját tényök ellenére is privilegíált minőséget többé nem igényelhetnek. — Körösi József kagyatéka pedig a csődtömeg ellen keresetet be sem adott. Bába Erzsébet és az özvegy szül. Németh Zsófia követelése ellenében pedig érvényesíttetett, hogy különösen az elsőt illetőleg az 512 pft, 2 V2 krral az osztály szerint ifj. Bába Ferencz tartozik; e követelés nem Antal hagyatékát, hanem a bukott személyét terheli; a mi özvegy Bába Antalné szül. Német Zsófia igényéről is csak ugy áll, a ki azon felül még csődbe sem jelentkezett, követelését fel sem számittatá. Végre sem egyik* sem másik a csődleltárba bevont javakra igényt nem támasztott, vagyon elkülönítést nem kért. A csödhitelezők ezen nyomós érveiknek a csődbíróság 1864. aug. 9-én 3259 és 3261.sz.a. végzéseivel helyt is adván, ugy a fenébb érdekelt állítólagos ősi hitelezőket, mint Bába Erzsébetet és az özvegyet soronkivüü kielégítési kérelmüktől elmozditotta, és ezen végzést a v á 11 ó f'e 11 ö r v é n y s zé k i s 1865. évi j u 1. 12-én 2246. sz. a kelt h a t ár oz a t á v a 1 helybenhagyta. Stampa Rudolf és az özvegy ezen két egyenlő határozat ellenében fel nem folyamodván, elüttetésökbe tényleg belenyugodtak, és ez ellenük mindenkorra jogérvényessé lett. Ellenben Körösi József hagyatéka, Tukacs Imréné szül. Czimeg Juliánná, Bába Erzsébet a Hétszemélyes táblánál rendkívüli felülvizsgálatot kértek, hol is 1865. nov. 2-án 510. sz. a. a következő határozat hozatott: „Bába Ferencz elleni csődperben, a tömegből eladott ingatlanok vételárából eszküzlendő fizetési sorrend tárgyában sz. kir. Szeged városa törvényszékének m. 1864. évi aug. 9 én 3259., illetőleg 3261. sz. a. hozott végzéseit, melyeket Vékes Imre, mint Kőrüsy József hagyatéki gondnoka, Bába Erzsébet Bernoszky Antalné és Czimeg Jáliánna özv. Tukacs Imréné fel folyamodásaik folytán a kir. váltó feltörvényszék f. évi július 12-én 2246. sz. a. helybenhagyott volt, a nevezettek fel folyamodása, helyesebben rendkívüli felülvizsgálati kérelme következtében folyó évi nov. hó 2-án 510. sz a. hozott határozatában, — tekintve, hogy az osztrák csődrendtartás szabályai szerint tárgyalt jelen ügyben ezek rendeletei szolgálnak zsinórmértékül, — stek intve, hogy bukás alkalmával a bukottnak vérségével előbb kötött osztály egyezsége a bíróság által még jóváhagyva, s az örökösök részétől, valamint az ősi adósságokat fedező résztől teljesen elkülönítve nem volt, holott a törvények szerint részint az örökösök még lehető részének, részint az örökhagyó adósságainak levonása után maradt összeg vonandó egyedül csődbe; — tekintve továbbá, hogy Schweiger Ábrahám és Zsótér Antal követeléseinek betábláztatása az adós ifjabb Bába Ferencznek csupán 1/l örökségi részére és az oszt. tkönyv 822. § hoz képest azon kijelentett fentartással rendeltetett el, hogy az a hagyaték tárgyalásánál előforduló igények kárára ne szolgáljon, és csak az átadás idejétől fogva legyen hatályos, az átadás pedig a telekkönyvi betáblázási kivonat szerint már csak a csőd kinyilta után történt; — tekintve végre, hogy a felfolyamodók közül Kőrösy József hagyatéki tömeggondnokának követelése a hagyatéki leltárban az örökösök részéről hagyatéki tartozásnak kijelentetett, tehát a törvények értelmében a biróság által hivatalból vagyis a csődtömeg képviselője közremunkálásával lett volna elkülönítendő^ ő a csődperben megjelenni nem tartozott, hogy Czimeg Júlia özv. Tukacs Imréné hasonló követelésével a csődperben jelenkezett ugyan és azt a 3-ik osztályba soroztatni kérte, de világosan csak a bukottat illető csődtömegből, mint azt az 1860. jan. 11. 247. sz. a. benyújtott keresetlevél tartja, tehát a biró itt is hivatalból lett volna köteles az elkülönítésre nézve intézkedni, végre Bába Erzsébet épen csak osztályrészét követelte a tömegből, mi szintén hivatalból vala teljesítendő; — a felfolyamodásoknak, helyesebben rendkívüli felülvizsgálati kérelmeknek helyt adva, a fenérintett alsóbb birói határozatok feloldása mellett az eljáró csődbíróságot oda utasította, hogy tárgyalás alkalmával a perügyelő által előterjesztett helyes tervezethez képest is mindenek előtt az örökösök részét az örökhagyó vagyonától különítse el, ugy magának az örökhagyónak az örökösök által elismert tartozásait is ugyanabból vonja le, és csak az igy fenmaradandó összeget mint a kérdéses ingatlanokból befolyt vételárt terjeszsze a jelzálogos hitelezők közt törvényesen eszközlendő felosztás alá, mind ezekre nézve előbb az érdeklett felek között ujabban tárgyalást rendelvén. (Vege köv) Örökösödési jogeset. (Vége.) Az özvegynö nevére tulajdonjoggal bekebelezett ingatlan tulajdonául tekintendő, miről végrendelkezni jogosítva van. Ez áll mindaddig, mig a telekkönyvezés tévedésből történte nem igazoltatik. 1848 előtti törvényeink szerint a jobbágynök is birtokolhattak jobbágyi állományokat, mig terheiket viselni képesek voltak. Az e. bir. ítélet ellen közbevetett felebbezés következtében : a kir. itélö Táblán Ítéltetett. „Alperesnek azon állítása, hogy midó'n édes attya Papp Jankó Michnyák Annát ez előtt 50 évvel nőül vette és a Kuczurán levő házát és '\ urb. telkét, melyen három évig együtt laktak, eladván, annak árán a keresztúri most kereset alá vett úrbéri telket vette meg, és igy ennek nem édes attya, hanem édes annya Michnyák Anna levén tulajdonosa, arról szabadon végrendelkezhetett is, — azon oknál fogva tekintetbe vehető nem volt, mivel az 1836 év előtt az úrbéri telek haszonélvezőjének nem a nő, hanem a földesúri jóváhagyás mellett, az azzal járó terhek és munkák elviselésére képes, és ha ezt elbírni nem tudta, ki is mozdítható férfi egyén tartatott, miként a kérdésben forgó telek is D. szerint csakugyan Papp János nevén állott, miért is e teleknek kizárólag