Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 18. szám - Törvénykezésünk átmeneti rendezése

Pest, ISt>7 péntek mart. 1. 18. szám. Kilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tnrtnlotn ; Törvénykez.ésünk álmcncti rendezése. — A békebiré'á^ok IX. —Telekkönyvi jogesetek. — Hivatalos tudnivaló. ^Törvénykezésünk átmeneti rendezése. Ismét — törvénykezésünkre vonatkozólag — az átmeneti intézkedések képezik legíbntosb napi kérdéseink egyikét — mielőtt gyökeresen , szabadelvű codificatió utján igazságszolgáltatásunk égető sebein segíthetünk. Égető sebein? — Ezt kérdésül is állítjuk fel Mert a midőn uj ministériumunk orgánumai oly nagyon intenek, hogy a rendezést convulsion ne kezdjük s igazságszolgáltatásunk régi rozzant épületének lerontásához ne fogjunk, s oly sokat emlegetik a kíméletet, elnézést, türelmet s ajánlják n tnbula r«9a stb. elkerülését — azt lennénk valóbari hajlandók hinni, hogy igazságszolgáltatásunk sebei még nem elégtré égetők, ámbár hogy azok a legnagyobb mérvben égetnek, mindenikünk érezi, hitelünk, forgalmunk s más legfőbb társalmi érdekeink pedig majdnem elviselhetlenül szenvedik. Azoknak, kik még mosr is, midőn a cselekvés szabadsága — legalább e téren — a nemzetnek átadatott, a várakozást, az óvakodást emlegetik, —azt feleljük, mikép az égető sebeket csak ugy orvosolhatandjuk, habár ideiglenesen s nenv gyökeresen is, ha azokat nem palástolgatjuk, hanem azokat mint vannak megnevezzük, s fonásaikra kímélet nélkül rá mutatunk. És ha ezt nem [esszük, nyíltan bevaljuk, hogy ama sebeken segíteni nem akarunk, azaz tenni, cselekedni vonakodunk: mi kétségielenül a legkényelmesebb, de bizonyosan leggyávább politika is. Az 1861 után ni provisoriumok alatt az igazságszolgáltatás érdekében emelt panaszokra rendesen az alkotmányos kormány s törvényhozás hiányára, tehát közjogi tekintetek akadályaira való hivatkozással feleltek, és semmitsem tettek. Nem szabad feltennünk jelen felelős kormányunkról, ho^y ily ürügyök alatt szinte anem cselekvés politikáját akarná inaugurálni. Pedig azon ezíkk után,mely a P. Na p I ó febr. I G-iszban megjelent, smelyről átalánosan az a nézet, hogy sugalmazott közlemény — azt lehetne gyanítanunk, hogy ama szerencsétlen laissezfaire politika törvénykezésünket. illetőleg a befolyásos körökben csakugyan részvétre s támogatásra talált Mert a bajok Póforrásait az idézett, állítólag sugalmazott czikk, mint mindenikünk. a jelenleg létező törvénykezési rendszerben és a birói személyzetben keresvén, s mindkettő hiányosságát beválván; a r en d s ze r változtatását természetszerűleg a rendes codificatiói a inalja, mig csekély módosítással aszemélyzetet is a convulsiók, tabula rasa stb. elkerülése végett, jelen állapotjában fentartatni javalja, — mi valóban ismét nem lenne több a semmit tevésnél. Mert ha a rendszernek codificatióig meg kell maradni, és a bajok egyik fő forrásául szolgáló bírósági személyzetet is fen kell tartani, akkor mi maradhat még a reform cselekvés tárgyául, a j avitások eszküzölhetéséül ? Ugy látszik náluuk sokan rn"g mindig nem birnak tiszta nézetekkel s alapos ismeretekkel a bírósági személyzet, jelentősége iránt. Mert alaptalanabb, tévesebb eszméjü állitás alig lehet annál, hogy a jogrendszer mellett,a b i r ó i s z e m é 1 y z e t. személyi kérdése igen alárendelt, valami' mint ezt a P. Napló idézett czikkje állítja. Az igaz „ha jelen rendszerünk mellett csupa bö'cs szakértőket emelhetnénk is a birói helyekre, a nyw. \t európai jogállapot eredményével még sem concurrálhatnánk'; azaz azzal egyen vonalban nem lehetnénk. De mi megfordijnk e tételt, s azt kérdjük: váljon hiszik-e államférfiaink, hogy a codificatió után, bár a legtökéletesb törvények s legjobb rendszer elnyerésével is. törvénykezésünk oly eredményt mutathatand fel, mely a nyugot európaival versenyezhessen ? Ez a legábrándosabb feltevés lenne. Mi sem tudománnyal, sem elő iskolával, sem gyakorlati képességgel nem birunk oly fokon, hogy törvényszékeinket, a codificatió és szervezés után is oly szakéitőkkei tudhatnők ellátni, mikép törvénykezésünk a műveltebb európait elérhetné. Azok kik az ellenkezőt hiszik, keserűen foghatnak egykor csalódásukból kiábrándulni. Szárait ásunk s törekvésünk józanul s komolyan csak Htra irányulhat, hogy az európai tökéletesb törvénykezést megközelíthessük, hogy aránylag többé vagy kevesbbé jobbat a mostaninál érhessünk el. Hogy azonban ezen aránylag több és jobb elérhetésében a birói személyzetnek nem alárendelt, hanem igen is fő s lényeges befolyása van — eziránt nem lenne szabad kétkednünk. Valamint azon sem, hogy a szakképes s becsületes birák a legavultabb rendszert is tűrhetővé tehetik, a rósz törvények hiányait is nagy mértékben pótolhatják. Erre bizonyítékul s tanúságul szolgálhat a legműveltebb európai államok jogtörténete. így hogy a sok közül egy pár példát hozzunk fel — Francziaországban a legelőhaladottabb codifiacatió , a legkitűnőbb törvények s intézmények mellett is több megyében átalános a panasz a törvényszékek bíráskodása ellen; de csak azon megyékben, hol a törvényszékek átalános elismerésként rosszul vannak betöltve. — Ellenben Angliában, hol a juryn s a County-Courts féle egyes bíróságokon kivül az összes törvénykezési rendszer a legelavultabb s leghiányosa bb intézményekkel s eljárási szokásokkal van elárasztva, daczára ezen elavult, hibás rendszernek, az igazságszolgáltatás irányában átalános elégültség nyilvánul, a jogbiztosság megnyugtatónak, a közhitel teljesen kielégítettnek találtatik. Miért? Mert a bíróságok egyénisége iránt, mind képességük, mind jellemük tekintetéből teljes bizalom s tisztelet uralkodik. Ily nagy különbségeket okoz s ily lényeges befolyást gyakorol a bíróság személyzete. És ez természetes, mert a törvények s intézmények valósítása, életbeléptetése, a kezeléstől, a végrehajtástól, alkalmazástól függ; ez pedig egészen a birói személyek kezei közé van letéve. 18