Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 15. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 7. [r.]

59 A követelt öszveg mennyiségét illetőleg — igaz, hogy az ítélet szószerinti szövege, akkor marasztalja el alperest, ha a 161 frt. 82 k r b a n felszámitott tétel mennyiségének helyességére a póthitet leteszi. — Tagadhatatlan, hogy e pont ez ügy megoldásánál nagy csombók, s ebből két kérdés keletkezik, u. m. 1-ör, váljon az Ítélet szószerinti szövege áll-e meg a letett eskü ellenében vagy 2-or a letett eskü áll-e meg az ítélet szószerinti szövege ellenében? Mind az erkölcsiség, mind a jog szempontjából kiindulva, azt kell feltételeznünk, hogy az Ítélet meghozatalában a bíróságnak nem lehetett egyéb czélja, mint a peres felek közt kétessé vált ügyet az igazsággal megegyezőleg oldani meg, mely czélt látjuk abban akkor is, midőn felperesnek a követelésbe vett öszveg kiderítése végett a póthit oda ítéltetett. Már most midőn az felperes által akként tétetett le, hogy a dolog természetéből folyólag egyszersmind arra is tette a hitet, hogy ezen általa felfedezett öszveg a kéréseibe vett, F. és K. tanuk által fenállónak bizonyított tartozásra vonatkozik, nincs-e az kideritve azon több kartársaim által állított oknál fogva, hogy a plusban a minus is benfoglaltatik ? És mert itt nem az alperes által kétségbe vont könyvkivonat, hanem a tanuk vallomásához ítéltetett meg a póthit — mert ha a póthit a könyv kivonathoz Ítéltetnék és azzal ellenkeznék, akkor a dolog egészen másként állna, és a könyvnek bizonyító erejét természetesen lerontaná, mert azt hibásan vezetni nem lehet. — De itt a tanú vagy az emlékezet gyengesége vagy más okból nem tévedhetett-e annyira, hogy Gl helyett 51-et mondjon? s a tévedhetést a törvényes vélelem is támogatja, mert a krajczárok mennyiségében mind tanú mind a felperes megegyezik nem csak, de felperes állítása a tanúénak nem mond ellent, csak attól különbözik, s igy egymás mellett meg állhat. Legfőbb dolog azonban az, hogy a hit már letétetett, miről pedig azt kell feltételezni, hogy azt felperes igazán tette le. Ha ez bírói figyelembe nem vétetnék, hová lenne akkor az örök isten nevére letett eskü szentsége, erkölcsi ereje?! És igy kimondhatjuk, hogy az ítélet szószerinti szövege csak annyiban áll meg, a mennyiben következményeivel nem ellenkezik, vagy is: a letett eskü bizonyító erejű minden e s e t b e n. Ezt oly szépen kimondja hazai törvényünk is, midőn azt rendeli: esküvé 1eldöntött ítélet ellen felebbezésnek helye nincs. Inkább lehetne itt — még az esetben, ha a tanuk vallomása mellőztetnék is — felperes letett hitét bíróilag „döntő"-nek kimondani, mint azt figyelmen kívül hagyni. Ekként a kereset érdeme két tanú egybehangzó vallomása, a követelt özveg mennyisége pedig felperes letett hite által bebizonyitatván, megkellene szerintem rendelni a végre hajtást a 151 frt. 82 kr. s járulékai erejéig alperes ellen még azért is, mert ennek megtagadása csak az a nélkül is gyenge lábon álló hitel rovására történhetnék. — Zálogváltási jogeset. (gr. Adrássy György Battha — Nedeczky ellen.) (Folytatás.) Alperesi részről továbbá is tagadtatott felperes kereseti joga; mert a H. T. K. I: 82-ik cz. 3-ik §-a és a 111: 7, 112: 8 és 199: 2-ik lapon olvasható döntvények szerint a kiváltási jog csak a zálogba adót, ezek örököseit, vagy azokat illeti, kik ezek jogán a kiváltást érvényesíteni akarják; az osztr. pprttás 4 ik 67-ik és 339-ik §§-ai szerint pedig a megbízást minden egyes perlekedő fél köteles aláírni, különben a kereset csak a megbízást aláíró illetőségére nézve jöhet tekintetbe. Ezen hiányt az 0. a. meghatalmazással utólag annál kevésbbé lehet pótolni ; mert az azt aláíró grófok kiváltási joga, feltéve, ha az F. alatti auctionalis érvényes lenne is, az O. a. meghatalmazó levél kiállításakor már elévült. De elévült a kiváltási jog azért is, mert az E. alatti 1801-ben kelt auctionalis okirat szerint az auctiot felperes édes atyja gr. Andrássy István gr. Andrássy Károlylyal, ennek részére vévén fel, a kiváltás joga csak mindkettőjüket vagy örököseit illethetné, Minthogy azonban az E. alatti okiratban kitett zálogos évek 1833-ik évben lejártak, az ősiségi nyílt parancs szerint a kiváltási jog 1843 ik évben elévült és többé nem érvényesíthető. Az F.1) alatti 1823-ik évben kelt állítólagos auctionalis levél — mint annak tartalmából látható — csak az egyik testvér gr. Andrássy Károly által mondatik kiállitottnak. Ha tehát ezen okirat aggályos és érthetetlen nem lenne is, felperes kiváltási joga ezzel fen nem tartathatott, gr. Andrássy Károly örökösei pedig azt törvényes időben nem érvényesítették: tehát a kiváltási jog mind két ágra nézve még az esetben is elévült, ha az F. a. okirat érthetetlen, gyanús, aggályos s ennek folytán érvénytelen nem lenne. A miség, mennyiség, és helyiség bővebb igazolásául felhívott tanuk a 100 év előtt történtekről nem tanúskodhatnak, s vallományuk figyelembe nem vétethetik. A per becsomózásakor utólag felperes az F. a. auctionalis eredetijét becsatolván, az alperesi részről visszás és érthetetlen tartalma, s külalakja tekintetében mint aggályos irat megtámadtatott, s mellőztetni kéretett. Zemplénmegye törvényszéke által 1865. évi febr. hó 6-án 844. sz. a. ítéltetett: ,,Felperes jelen zálogváltó keresetének — alperesnek az alóli felmentése J) Ezen, jelen ügy végeldöntésénél nagy fontosságú okmány igy szóll. „Néhai Nedeczei Nedeczky Imre ur özvegye szül: Báró Barkóczy Karolina ő nagyságának a czéki megnyert pere következései között lévő állapotját, meghatalmazott Fiscalisa Gáspár László élőmbe terjesztvén; mint tit. férje édes attyának néhai Nedeczky János urnák Famíliám iránt tett érdemeit, mint néhai férjétől véletlenül megfosztott özvegyét árvájával együtt, s felfedezett környülállásait méltó tekintetbe vévén, érdek lett fiscalisa által tett azon kérésére, hogy T. N Zemplén Vármegyebeli Mihályi helységben lévő Monoki Andrássy jusra Huszonkét esztendőt írnék, s a jus megerősítéséül 2000 Rftot vennék fnl; mind az előlirt érzékeny környülállásokból, mind pedig azért, hogy az irt jószágnak kiváltása több tekintetekre tle annál sokkal nagyobb váltani való jussainkra nézve is se reám se Famíliámra nézve nem alkalmazható,a fent irt jusra az örökség megerősítéséül felvévén két ezer Rftot, irok Huszonkét esztendőt ; mivel pedig az 1801-ik esztendőben április 20-ik napján költ contractusban még 10 esztendő lenne hátra, öszveséggel azon 10 esztendővel együtt lészen mai naptól 32 esztendő, mely idő alatt akár a mostani birtokos, akár más az 1822. esztendőbeli november 24-ik napján költ declaratiomhoz képest, részemről az 1801-ik esztendőbeli április 20-kán irt contractus pontjainak értelme szerint, a fent irt just bizvást bírhatja, és használhatja. Kelt Kassán 1-ső január 1823. Özv. Nedeczkyné, született Báró Barkóczy Karolina.