Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 95. szám

392 tesitése, mire szolgálandott az 1852. s 1854-ki törvény, mely ott uj perrendtartást hozott életre/') Ezen reform azonban, mely a tüzetes codificatiónak egy kitűnő jelen­ségéül szolgál, csak azon feltevésben s azon tény elisme­rése mellett léphetett életbe, hogy azon felsőbb bíróságok szervezete változásnak nem lehet kitéve, hogy azok rend­szere ez idő zerint állandóul megalapitottnak tekintendő. Tehát az eljárási reform itt is a bírósági szervezettel való szoros, elválhatlan kapcsolatban létesitetett7) ; az új eljárási szabályzat egy változásnak ki nem tett bírósági szervezettel összhangzásban, annak megfelelőleg alakita­tott. Tehát ez is a bírósági szervezet és eljárási szabályzat közti kapcsolat feloldhatlansága bizonyítékául szolgál. Szóval, Anglia törvénykezési jogreformjai is az együttesség mellett tanúskodnak, mit mi hazánk jogki­fejlödésében sem találunk mellőzhetőnek, ha a jogi javu­lás sikerét biztosítani akarjuk. A kir. tábla kerületek szerinti szétosztása. Eziránt a Sáros megyében székelő ügyvédi kara képviselőházhoz kérvényt adván be, s ennek köz­zétételére mi is felszólittatván, azt egész készséggel ezen­nel adjuk. „Nagy és kiszámithatlan hátrányára van a nemzetnek azon, országvilág által ismert kóros állapot, melyben törvénykezésünk sinlődik. Ezen országos calamitás előidézésében része van az ügy­védség rendezetlenségének, a tisztújitásoknál sok helyütt történt szerencsétlen választásoknak, a codificálatlan anyagi és alaki jog hézagosságának, az egymást váltogató ideiglenességeknek, továbbá akirályiCuria feudális központosított szerkeze­tének, mely szerént, a helyett hogy csupán a legfelsőbb fórum volna a közép pontban, itt székel az utolsóelőtti bíróság is, ügy­ködését kiterjesztvén Dévénytől Orsováig. Ily messze nyúló terü­leten legjobb igyekezete mellett sem képes a királyi Ítélő Tábla mind azon törvénykezési bajokat orvosolni, melyek különben jóvá tehetők volnának jól rendezett kerületi főtörvényszékek által. I. Ezen központosításnak káros, de természetes kö­vetkezménye, hogy a királyi ítélő Táblára özönnel áradnak a pö­rök, és igy rá meg nem győzhető munka vár. Ebből foly : a) Működésének lassúsága, mely metsző ellentétben áll a gőz és villanyosság szárnyain közlekedő társadalom érdekei­vel. Ki pótolhatja, avagy csak számithatja ki a veszteséget, a mit a felebbvitt ügyek késedelmes elintézése, a vagyonában vagy sze­mélyében sértett félnek okoz? Nem demoralisáló e, hogy a hóna­pokról hónapokra halogató felebbvitel által a legigazságosabb ha­tározatok is soká felfüggesztve végrehajtatlanul hevernek? b) A felebbviteli biróság központosítása maga után vonja a lassúság mellett még a felületességet is. Az elintézett ügy­6) Thecommonlaw procedur. 1852. jun. 3. act. 15. 16. Vict. cap. 76. — Ez kétségtelenül jelentékeny javitásokat tar­talmaz, ugy hogy hitelt adunk — legalább bizonyos mértékig — azon ministeri nyilatkozatnak, miszerint azután az eljárás Angliá­ban tetemesen rövidebb, gyorsabb, tehát olcsóbb is. 7) Ugyan e mellett tanúskodnak az angol jogrendszer kifo­lyásaiul tekinthető északamerikai törvényhozások is. Az 1851. jul. 10-i new-yorki c o d e , mely igen becses törvénykezési müvet képez, legelőször is a 19—553. §§-ban a birósági rendszert szabá­lyozza — s azután az eljárást — tehát el nem választva egyiket a másiktól. így annak nyomán a Missisippi,California, Jova, Kentucki államok codificatiója is — mihez aMassacusettsi 1851. máj. 22-i code is járult. darabok száma tekintetvén a birói szorgalom hévraérőjének, siet a referens minél több ügyet előadni; s a rá eső nagy tömeget ön­ereje nem birván, kivonatokra támaszkodik, melyeket nem mindég készítenek avatott kezek, sem az alsó bíróságoknál, sem egyebütt. A kivonat, hol figyelmetlenségből, hol járatlanságból, hol tévedés­ből, hézagos marad. Az összehasonlításokra, az eredetiek olvasására nincs idő. A roppant sok és mindenféle szabású pör tehát hiányos bágyadt extractusokból döntetik el, az alaposság rovására. c) Ezen bajtóli félelem tengeti törvénykezésünk egyik vé­szes kinövését, az inforinatíót. A gyors és alapos eldöntés iránt aggódó pörös fél különösen fel akarja hivni a bíró figyelmét az ügy főbb mozzanataira. Informál, vagy informáltat. Költséges gyámolitása ez az igazságügy rozzant kerekeinek! A informatio ál­tal a bíró praeoccupáltatik, s pöriratainak tanulmányozásától el­vonatik, s elszokik attól, hogy a kisebb ügyekre, melyekben nem történik informátio, elegendő érdekeltséget és figyelmet mindég tanúsítson, pedig hány csekélynek látszó ügy képez életkérdést a szegény polgárra nézve ! Centralisált állapotunknak égbe kiáltó visszássága, hogy a vagyontalan vagy tapasztalatlan fél, ki a távol vidékről nem ment vagy nem mehetett informálni, a másodbiró­ság figyelmének felhivhatása nélkül minden vagyonától megfosz­tathatik. — Hol van itt a méltányosság, igazság, törvény előtti egyenlőség ? ! d) A centraüsátio káros hatása továbbá a birák nagy számban i tömegesítése azon feltevésből, hogy az ügy­menetet talán a birák számának szaporitása által lehetne könnyí­teni! Hiú remény. A birák szerfeletti szaporitása által az elnöki vezetés kivitele és sikere képzeletivé tétetik. Az elnök még oly példás önfeláldozása mellett sem képes az igen számos tagu birói testületet biztosan kormányozni, s a testület működése minden phásisait őrszemmel kisérni. Hiheti-e ember, hogy az elnökség­nek vau annyi physikai ideje, miszerint mind azon kiadmányokat birálatilag átnézte, s a netaláni ellenmondásokat a plénum elébe terjesztette légyen, melyekre birói pecsét alatt ráírni kénytelen, hogy ..olvasta és kiadta" ? e) A pöröknek a centralisátióval járó felhalmozódása folytán, a királyi ítélő Tábla maga is senatusokra oszlott, még pedig nem csak akként, hogy a bűnvádi, úrbéri, bánya, és egyéb speciális ügyek külön döntessenek el, hanem analóg ügyeket sem győzvén elintézni egy senatus, az analóg ügyek is több secti­ókban tárgy altatnak. De ezen szétoszlás, mint minden félszeg rendszabály, felette ártalmas; mert a véges emberi ész képtelen a sokszor bonyolult, sokszor egymással összefüggő tö­mérdek ügydarab halmazából minden analóg esetet kiszemelni, és csalhatatlan biztossággal mindég ngyanazon sectióba osztani be. És igy analóg ügyekben a különböző sectiók egymásba ütköző döntvényeket ugyanazon tábla pecsétje és elnök aláirása alatt annál könnyebben hoznak, minthogy nem emlékezhetik egyik 3ectió a másiknak minden előbbi döntvényeire, s nem is kötelezhető azok­nak követésére. Felette sajnos ez ; mert compromittálja a törvény szentségét, és rongálja a Curiának régi fényes tekintélyét. Lehet, hogy talán a különböző főtörvényszékek is fognak hozni ellentétes határozatokat. De ez kevésbbé lesz compromittáló, és kevésbbé gyakori; mert kevesebb lévén a beosztandó anyag, mélyebb be­pillantással lehet azt beosztani, és mert a Septemvirátu3 döntvé­nyeit minden íőtörvényszék ismerendi. Különben sem valószinü, hogy a kevésbbé zaklatott főtörvényszékeknél egyforma ügyek külön külön senátusba tévedjenek. Most a tömérdek idő- és pénz­áldozatok és emésztő nyugtalanság árán, könyes szemekkel latja a roppant bélyeg és illeték terhe alatt görnyedő peres fél, hogy az igazság mérlege veszélyes bizonytalansággal ingadozik, mi által a polgárok jóléte, az állam tekintélye, a jogbátorság, a hitel mélyen megrendül. (Vége. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom