Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 94. szám

389 Ezen idézetek csak annak bizonyítására szolgáljanak, mikép a bírósági rendszer reformja a törvénykezési rend átalakításánál oly lényeges, oly nélkülözhetleu, mikép azt már ősi törvényhozóink félszázad előtt beismerték s hirdették; kiknek nyilatkozataik szerint ugyanis a perrend javitása sikerre nem számithat, ha annak megfelelőleg a birósági szervezetek is nem reformáltatnak. Ezek szerint már őseink legelsőnek tekintették a birói forumok reformját, s azt a perrend javításától el nem választhatónak véleményezték. Tehát őseink a törvényhozási politika magasb fokán állottak mint napjaink codifícatorai, kik a birósági reformot, mint valami lényegtelent, tehát mellőzhetőt, tekintik. A fentebbiek igazolására még esak azt kell előadnunk, mikép a politikai átalakulás s rendszerváltoztatás hazánk 1861. s 1867-i korszakában nem oly nagyszerű s nem oly sokat igérő, a nemzeti jövő nagyságára nem is oly kecsegtető ugyan, mint az 1789-i Francziaországban, vagy mint voltak az 1848-i mozzanatok ; de még is kétségtelenül a társalom életébe, a nemzet politikai létébe mélyen bevágó változások s átalakulások. Erre mutat legalább az, hogy az óta a jog fogalmak nagy mérvben gyöngültek és zavarodottak, a jogbiztosság a jogélet minden ágában tetemesen csökkent — mind oly körülmények, melyek a fent kifejtett, s a politika átalakulásokra vonatkozó irányeszméknek s érdekeknek megfelelőleg nálunk is sürgősen igényelnék, hogy a bíróságok reformja által a jog s törvénynek a kellő érvény mielőbb visszaadassék, a jogrend helyreállitassékVisszatérve azonban jogi törvényhozásunk előzményeire, méltán kérdhetjük: hogyan ne ismerték volna el ősi törvényhozóink a birósági reformok elsőségét s kiváló fontosságát, midőn aziránt a nem kevésbbé feudális s aristocraticus angol jogrendszerben is a legélénkebb kívánalmak s törekvések nyilvánulnak? Az angol jogélet legújabb kifejlődése, reformjai szinte az általunk védett kiindulási pontok mellett tanúskodnak. Jogeset. Hamis eskü általi csalás bűnténye. (Erdélyből.) 1) Egy polgári jogügyben a tömeggondnok által „tudtára és emlékezetére" letett főeskü joghatálylyal bir, mig az ellenkező be nem bizonyittatik. 2) Egy ily letett főeskü a tömeggondnok ellen csalás bűntény álladékát nem képezheti, midőn a gyanuokok tüzetes és szigorú megbirálása a főkellék. 3) Egy jogérvényesen kiküldött bíróság helyett a sérelmes fel felhívására a legfőbb tszék más, különben is illetéktelen törvényszéket önkényüleg nem állithat vissza. (Vége.) Minden eddig előroltakat összefoglalva kitűnik : 1) hogy a kolozsmegyei volt id. törvényszék mind a polgári, mind pedig a bűnügy fölötti illetékességet mindeddig igazolatlanul ragadta magához, de mint ilyen törvény szerint meg nem állhat. 2) hogy az alperes által letett főeskü az eddigi vizsratumnak, sőt utóbbit szabadelvű reformok s korszerű szervezési indítványok tekintetéből túl is szárnyalták — ezt más alkalommal részletesen fogjuk igazolhatni. gálatok szerint legkisebb bűntény álladékot sem képes alkotni, — annak ellenkezője törvényszerűen nem lévén bebizonyítva; — sőt ellenben a téuyálladék alapjául szolgáló eskü melletti kihallgatása felperes F. Gr. fiainak, mint károsoknak a bpr. 75. és 76 §-a szerint bíróságilag soha meg nem történvén, jelenleg nem tudni ki a tulajdonképeni káros fél. 3) hogy az ujabb perfelvétel rendén Kolozsmegye volt id. törvényszéke helyett a kir. tábla azon alperesi kérelmekre, hogy vagy a us Doboka megyei vagy más törvényszék küldessék ki, hivatalból a főál la ni ügyész meghallgatása után ns Marosszék id. törvényszékét találta bíróilag kiküldendőnek. 4) hogy ezen biróküldést a kir. legfőbb törvényszék azou okból oldotta fel, mintha alperes más bíróság kiküldését nem kérte volna, és pedig a nélkül, hogy e részben akár a megyei közügyész akár pedig a káros fél felhívásait tekintetbe vehette, vagy bár azokra hivatkozott volna is; — nem az elsőit azért, mivel az a biróküldés ellen felhívással mint arra a bprtás 49. §-a szerint jogosulatlan nem is élt, — nem a másodikét azért, mivel az a biróküldés iránt felhívási joggal nem is birt. Sőt ellenben bpr. 49. §-a szerint a kir. tábla más biróküldésre részint a kolozsmegyei volt id. törvényszék elfogultsága, — részint a közbiztonságra való tekintet, részint pedig az eljárás gyorsítása miatt hivatva lévén, midőu a főállamügyész meghallgatásával a marosszéki id. törvényszéket — eltekintve alperes e körüli kéréseitől — bíróilag kiküldendőnak találta, és ezen intézkedés ellen ugyan azon §-a szerint sem a főállamügyész sem pedig alperes, mint erre egyedül jogosultak felhívással nem éltek, — ezen jogérvényes biróküldés a fenálló törvények szerint többé meg nem változtatható, illetőleg legfőbb törvényszékileg helybenhagyandó és így ns Marosszék id. törvényszéke mint e tárgyban kiküldött biróság jogérvényesen meghagyandó lesz vala. 5) hogy a kir. tábla által a bpr. 49. §-a szerint alaposan és jogosan történt kiküldése ns marosszék id. törvényszékének, az az ellen el nem fogadható felperesi felhívás teljes mellőztével, annál inkább 3-ad bíróságilag jogérvényben tartandó lesz vala, mivel a 3-ad biróság által nem tudni, minő alapon külöuben illetékesnek állított kolozsmegyei volt id. törvényszék erőszakolt és rakonczátlan eljárásai csak az által lesznek vala fékezhetók, ha egy minden tekintetben részrehajlatlan és a kir. tábla szine előtt működő ns marosszéki id. törvényszék ezen bűnügynek tovább folytatására és lejártatására ineghagyatik, és ez által egyfelől a gyorsabb s törvényszerűbb eljárásra tekintettel az állam biztonsága, másfelől pedig a nyugtalankodó felperesnek befolyásától távol tartása kétségtelenül eléretett és igy az igazságszolgáltatás csak nyert volna. Ezen előadott jogesetből kitűnik az, hogy az absolut uralom korában okroyrozott osztrák törvényeket, a különböző kiadású provisoriumok némely már szerencsére alkotmányos uton kihagyott hivatalnokai, végletekig kívánták kizsákmányolni, csakhogy múlékony hatalmukat az áldozatul kitűzött egyénekkel éreztethessék és egyszersmind megmutathassák azt, hogy a galiicziai beamterektől eltanult hivataloskodást saját honfitársaik elnyomására képesek érvényesíteni, — úgyde gondosan elfeledték azt, — hogy ily kárhozatos eljárások által a nemzet életével és történelmi múltjával ellenkező idegen jogi intézmények nehezen fognak gyökeret verni a hon-