Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 85. szám

352 \e&ö hatáskörrel, ezek közt - miként fentebb érintők,— legfőbb a birodalmi canczel lá ri a, - the court of chnncery, ez áll a lordcanczellár elnöklete alatt 3 alcinczellárbólés két bíróból, (lord justice) kik 15 évi gyakorlattal biró ügyvédek közül neveztetnek. Az örültek s bárgyúk vagyonának kezelése e törvényszék felügyelete alatt áll, hozzá tartozik a kegyalapitvanyok kezelése is. — A the exchequer előbb szinte bírt ily méltányossági illetékességgel — de azt 184l-ik évben elvesztette, (fi Viot. c. 5. törvény.) Vannak továbbá csődtörvény székeik, melyektől a felebbezés a birodalmi eanczelláriához történik. Különös bíróságaik : Az egyházi b i rós á g o k : püspöki s érseki székek, a házassági ügyek sa végrendeletek feletti kérdések eldöntésére; az egyetemi biróságok, oly személyes keresetekrei hatáskörrel, melyekben egyik fél egyetemi tag; a katonai biróságok. stb. Az angol törvények s törvényszékek nyelvezete a szabatosságot nélkülözi,3) felette szétterjeszkedő, vontatott, szószaporitások s szükségtelen ismétlésekkel elhalmazott, s ép az által, hogy érthetőségre túlságosan is törekszik, gyakran érthetetlenné válik. Törvényeik betűszerinti értelmezése olykor csodálatos következtetéseket szül ugyan, de ez örömest megbocsátható, mert azon magasztos és a szabadságot biztosító eszmének kifolyása, hogy „minden szabad mi a törvény által határozottan tiltva nincs." Törvénykezésük előnye a hatalom s pártbefolyástóli teljes függetlenségben,4) a jogállam fentartásában, s abban áll, hogy biráik szakképzettek és megvesztegethetlenek; de másrészről a elősorolt biróságok nagyobb része sem gyors, sem olcsó igazságszolgáltatással egy átalán nem dicsekedhetik. Lord Brougham a népjogok e lelkes védője, — kit 1830 év november 22-én a közbizalom lordcanczellári fényes állásra emelvén, az igazságügyi reform zászlaját hatalmas kézzel ragadá meg, — 1830. april 29 én a parlament előtt az angol törvénykezés árnyoldalait kérlelhetlen kézzel fölleplezvén, constatálta, hogy „ki 6 — 7 font sterlingnyi adóssági követelését perutján akarja behajtani, mindenekelőtt 60—70 fontnyi perköltséget kell eljárás formáiban rejlik , miután az egyik perrendje a hűbéri szokásokból keletkezett, mi g a másik az egyházi canczellárok által meghonosított császári, s pápai formulárékhoz ragaszkodik — némi módositó javításokkal." — Ezek Blackstone fejtegetései, melyek mutatják, miszerint a náluuk még mindig divatozó, esetenként felfelmerülő méltányossági nézetek, az angol jogintézményekben semmi támaszt sem találhatnak. Hogyanis lehetne ott eltűrni oly törvénykezési irányt, mely merő ellentétele a jogbiztosság igényeinek, s a hitel érdekeinek, melyek épen azon államban a társalmi Cultus legkiválóbb tárgyait képezik. S z e r k. 3) Törvényszékeink sem igen sajátitották még el Gibbon, Macaulay és Carlyle nyelvezetét. 4) Az angol bírói függetlenséget fényesen ilustrálja az ifjú lord -Seymournak azon — a lapokban is közlött — esete, mely szerint ezen dandy a regents-parki tiltott uton lovaglás közben az öt rendreutasító rendőrt (policeconstable) lovagkorbácsával arczul csapván, e miatt biróság elé idéztetett, s — daczára az öszszes aristocratia érdekeltségénél,-, sőt maga a királynő közbenjárásának. — 8 napi dologházi büntetésre ítéltetett, s fogságát leborotvált hajzattal s kényszerkitliben volt kénytelen kiülnie. rá előlegeznie, s számtalau egyéb nehézségekkel küzdenie, ide s oda utaznia, mert egyik törvényszéktől a másikhoz utasitgatjak. Ha azonban mindezt megtette is, az alperes még mindég talál valami kibúvó ajtócskát, s ha felperes perét, elvégre megnyeri, s az alperes késznek nyilatkozik kielégítésére, még azon esetben sem téríttetnek meg perköltségei egészen, 3 e tekintetbeni vesztesége (Ö — 7 font követelésnél) 13 — 14 fontot tesz ki. Constatálta továbbá, hogy a court of chancery-nél a törvénykezési formaságok hosszadalmassága s az ügyekkeli túlhalmozottság miatt összesen 50 millió font sterlinget tevő oly letéteményezett összegek hevernek, melyekről azt sem tudni, ki tulajdonát képezik, mert az illető peres felek egyikének sem Ítéltettek még oda.'* Ugyancsak Brougham — mint lordcanczellár — 1840. évi május 11-én azt jelentette a felsőháznak, hogy még mindég 41 millió font sterlinget tevő ily összegek hevernek a court of chancery-nél 5) (birodalmi canczelláriánál.) Büntető jogi eset. Gyermekgyilkosság A gyermekgyilkosságnál, habár az 5 hónapos gyermeken követtetett is el, enyhitö körülményül tekintendő az, hogy a gyilkosnő, előbbi tiszta jó életét tekintve, s ebből kifolyólag elcsábittatásának következményei folytán a szégyen érzetének uralma alatt állott; továbbá enyhítésül szolgál fiatalkora, mely a bűntett nagyságának kellő megfontolására képtelen; és nyomasztó anyagi körülményei, melyekben magát gyermeke életfentartására képtelennek tartotta. Belényes község jegyzőjének jelentése szerint 186'6. jun. 4. a városon kivül egy árokban egy 5 hónapos leánygyermek hullája találtatott, ezen gyermek anyja Farkas Máriában puhatoltatott ki, ki is elfogatatván, és kihallgattatván beismeri, hogy 5 hónapos gyermekét 1866. évi máj. 30. sodrott zsinórral megfojtotta, igy megülve a városon kivül egy árokba dobta — tettének véghezvitelére leginkább szegénysége birta, mert szolgálati béréből azt nem tudta tovább tartani, a gyermeknek atyja pedig Domcsa György, kit felkért volt, hogy segítse őt, azt válaszolá, hogy neki nincs semmije, hanem gyermekét megölheti. Vádlott állítólag 16 éves keleti vallású szolgáló Vaskon, büntetve nem volt. A bonczoló orvos véleménye szerint a megölt gyermek megfojtás által halt meg,a felül vizsgáló orvos azonban ettől eltérőleg azt állítja, hogy a halál okát, és nemét a nagy rothadás miatt nem lehet bizonyossággal mégha tározni. Dringó Vaszaline, Dringó Juliska, Dringó Floare, Manes Marca, és Faur Jánosné a gyermek azonnosságát, és azt bizonyítják, hogy vádlott gyermekét előbb Faur Jánosnénal dajkáltatta, onnan azonban máj. 29. Dringó Vaszalinéhoz vitte, de délután 2 órakor azon ürügy alatt, hogy Vaskóra viszi, ismét elvitte. D. . . . György belényesi születésű, n.-váradi lakos, 3. évi joghallgató, tagadja, hogy ő Farkas Mari gyermekének atyja, vagy hogy nevezett valaha tőle mint, 5) Lásd: A „Wiener Zeitung" 1830. évfolyamának 108-ki számát, és az 1840-ik évfolyam 144-ik számát.