Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 81. szám

337 Özvegy Spitzerné ez ellen felfolyamodik, mert kérelmezett joga az árverési végzésben gyökerezik, s Nyúl Mihály meg nem jelenvén, azt részben beismerte. A királyi táblán 1866. okt. 9. 19235. sz. a. végeztetett: „Folyamodó azt, hogy a néhai férje Spiczer Sámuel részére Nyul Mihály tói lefoglalt ingatlanok, a mocsoládi 40. sz. telekjegyzökönyvben foglalt s Lucz Pál ér, Nyul Éva tulajdonaikul bejegyzett ingatlanokkal ugyanazonosak lettek volna nem igazolván, az első bíróság elutasitó végzése ezen indokból hagyatik helyben, és az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszakülcíetnek." Ezen végzés ellen felperesnő ismét felfolyamodik : Mivel a kir. itélő tábla az első birósági végzést csak azon okból hagyta helyben ; mert felperesnő be nem bizonyította, hogy néhai férje Spitzer Sámuel részére Nyul Mihály tói lefoglalt ingatlanság a mocsoládi 40. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt s Lucz Pál és Nyul Éva tulajdonaiként bejegyzett ingatlanokkal ugyanazonos volna: holott a keresetlevélben foglalt azon állítása, hogy Nyul Mihály csalárdul irattá házát leánya Nyul Éva és veje Lucz Pálra, — valamint, hogy a nevökre irt ingatlanság ugyanaz, mely felperesnő néhai férje javára lefoglaltatott,— tárgyalás alkalmával tagadva nem volt. Ez okból kéri a két alsó birósági végzések félretételével a perben kifejezett kérelemnek helyt adatni s ha szükségesnek mutatkoznék egy pótló tárgyalást elrendelni. A hétszemélyes táblán h a t á r o z t a t o 11: ,,A kir. itélő Tábla végzése az abban felhozott indokoknál fogva helyben hagyatik, és az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz leküldetnek." (1867. apr. 12. 1631. sz. a.) Jogeset. A kellő megidézíetés hiánya mint semmiségi panasz alapja kérdéséhez. Különösen azon esetben, ha az illető fél állítólag a törvény rendje szerint meg nem idéztetett ugyan, de a kitűzött tárgyalási napon a biró előtt még is megjelent. Van-e ily esetben semmiségi panasznak helye ? Közli: Décsy Lajos ügyvéd ur (Trencsenből.) Zlatos János buhuniczi trencsénmegyei lakos mint felperes Micsko András odavaló lakos mint alperes ellen 72 frt. 20 kr. o. é. összeg és járulékai iránt trencsénmegye törvényszéke előtt rendes szóbeli uton 1865-dik évi május hó 5-kén 2413. sz. a. keresetével pert indított, mely ügyben az alperes által ismételve kérelmezett halasztások folytán 1865. évi szept. hó 23-kán 4829. sz. a. végzéssel tárgyalási határnapul azon évi nov. 23-ka tüzetett ki. (Közel 7 hóra a kereset beadása után!) Ezen tárgyalási határnap előtt 2 — 3 nappal — körülbelül nov. 20 vagy 21-kén az alperes Micsko András jelen per előadójához jött, ki is beszédközben azt mondá neki, ho<ry h irmadnapra Zl ttos János által ellene indított perben tárgyalási határnapja lesz, melyre meg kell jelennie. A kitűzött tárgyalási határnapon az alperes a nélkül, hogy nekie a f nebbi 4829. sz. a. e napot tárgyalási határnapul kitűző végzés kézbesittetett volna megjelent ugyan, de mielőtt az ellene támasztott keresetre felelt, azon oknál fogva, hogy képviselőt megy keresni, eltávozott és többé vissza nem jött. Ennek folytán az eljáró törvényszók azon évi decz. 16-káQ 6394. sz. a. határozatával az alperest a keresetbe vett összeg, járulékai és 23 frt. 67 krnyi perköltség megfizetésében elmarasztalta, következő indokoknál fogva. „ — Az alperes a kitűzve volt 2-dik tárgyalási határnapon megjelent ugyan, de mielőtt az ellene támasztott keresetre felelt volna, azon ürügy alatt, hogy képviselőt megy keresni eltávozván és többé vissza nem jővén, ezen tette által a felperes kereseti előadását valónak elismerte, s így azt mint begyőzöttet tekintvén az 1840. évi XV. t. cz. II. R. 86. §. értelmében alperest a keresetbe vett 72 frt. 20 kr. o. é. összeg megtérítésében elmarasztalni kellett." Ezen határozat ellen az alperes semmiségi panaszt adott be, melyben következő érvekkel élt: A perben álló felek bármelyikét csakjogszerü megidézés által lehet elmarasztalni, már pedig jelen ügyben az alperes a második tárgyalási határnapra, mely 1865. évi sept. 23-án 4829. sz. a. végzéssel azon évi nov. 23-kára tüzetett ki, meg nem idéztetett. Igaz ugyan, hogy az alperes eme tárgyalási határnapon az illető előadó ur hivatalos termében volt, ott az ellenfél ügyvédjével is értekezett, de ezen megjelenés makacssági határozat hozatalára nem elegendő. Alperes a jelen per előadó bírájához, kit mint kerületében volt szolgabírót igen jól ismerte 1865. évi nov. hó 20-ka táján jött, ki is beszédközben azt mondá neki, hogy harmadnapra tehát nov. 23-kán Zlatos János által ellene indított perében tárgyalási határnapja lesz, melyre meg kell jelennie. Ezen állitások való vagy valótlansága tekintetéből alperes nevezett előadót arra kéri, hogy aziránt határozottan svilágosan nyilatkozzék.Már pedig ilyen szóval történt figyelmeztetést, állítólag megidézést jog szerű megidézésnek tekinteni és ennek alapján a felet elmarasztalni nem lehet; mert az 1840. évi XV. t. cz. II. R. 14. fejezete ily forma idézést nem ismer, és az idézési végzésen kivül 216. §-ban világosan rendeli, hogy minden egyéb végzések és határozatok kézhez szolgáltatása szintén azon személyek által teljesíttetik ugyan, de azok, a tudósítandó háznépének vagy ü^yviselőjének is átadathatnak. Már pedig a nevezett 4829. sz. a. végzés sem az alperes, sem a háznépe vagy ügy viselőjének kézbesítve nem lett, és az alperes a nevezett határnapra csak azért jelent meg, mert tudatlan léte miatt azt hitte, hogy ámbár megidézve nincsen, arra, miután az előadó által figyelmeztetett, megjelenni tartozik, minek ellenkezőjéről azonban csak akkoron délutáni órákban vallott ügyvédje által lett felvilágosítva. Ezen semmiségi panaszra a kir. i t. tábla 1866. évi okt. 30. 12154. sz. a. következő végzést hozott: „A vármegye törvényszékének végzése az alaptalan semmiségi panasz elvetésével indokolásánál fogva helyben hagyatik stb." Ezen táblai végzés ellen az alperes beadott semmiségi panaszában kifejtette a fenébb egész terjedelmében közlött érveit. A Hétszem. tábla mint legfelsőbb törvényszék folyó 1867 dik évi július 13-kán 3447. sz. a. minden további indokolás nélkül csak ezen megszokott rövid határozattal élt: „A Tettes kir. itélő táblának ítélete az abban felhívott indokoknál fogva jóvá hagyatik."