Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 66. szám - Az igazságügy ministeri reform javaslat 2. [r.]

269 jogukban állott az utat betiltani, a nélkül, hogy erőszakos háboritást követtek volna el. Ezek alapján a szolgabíró 1865. aug. 6-án következő Ítéletet hozott. ,,Felperes Sz. Péter község jelen perrrel támasztott abbeli keresetének, miszerint Szelcz és Kékkő-felé vezető gyalogút használatába, melyben alperes Körfy Rudolf és Lehoczky János gazdatisztek által háborgatva lettek, magát visszahelyeztetni kéri, hely adatik, s jelen ítélet erejével visszahelyeztetnek ; egyszersmind alperesek, illetőleg a divényi senioralis uradalom, Grömöry János és Victor, kik az alperességet a tárgyalás alkalmával magokra vállalták, jelen perrel okozott s bíróilag 23 fr. 90 krra mérsékelt költségeknek megfizetésében marasztaltatnak. Mert: ,,a) Alperesek maguk is beismerik: hogy felperes község a kereset alapját tevő gyalog ut használatában volt ember emlékezetet haladó időktől óta, s így ezen használatában kétségen túl áll is az, hogy a szalatnyai pusztarészben, mely a divényi uradalom részben Grömöry János és Victor tulajdonukat képezi,a folytonos és békés gyakorlatot önhatalmilag megakadályozni jogosítva nem voltak. b) Alperes uradalmak által állított elnézés felperes Sz.-Péter és más szomszéd községeknek békés használatot nyújtván, a kereseti gyalogút használatára, azt ezek jogosan élvezték, s az ily élvezet az említett puszták tulajdonosai vagy gazdatisztje '' által be nem állitható, illetőleg az élvezete nem voit háborgatható. (1865. aug. 6. 175. sz. a ) Ez ellen mindkét fél felebbezést nyújtott be. Ebben alperesek a már előadottakat ismétlik, kérvén felpereseket elutasítani s a költségekben elmarasztalni. Felperesek pedig felebbeznek, mert az ut kerülése által okozott káruk megítélve nem lett. A megyei törvszékaz első bírósági Ítéletet helybenhagyta k ö v e t k e z ö ítéletével. ,,Nográdmegye polg. tszéke által Kukucska Márton és érdektársainak, Körfy Rudolf mint a Divényi senior. uradalom és Lehoczky János mint gróf De La Motte örökösei gazdatisztje ellen önhatalmilag elzárt és elfoglalt p. szalatnyai savanyu víztől Szeleznek és Kékkőnek vezető gyalogút használatábani visszahelyezést keres ő ügyben, Ítéltetett. ,,Az eljáró bíróság ítélete az abban felhozott okok alapján annál is inkább megerősíttetik, mivel felpereseknek a kereset alá vett gyalogutak használatában ember emlékezete óta gyakorolt joguk mezei jószág szolgalomnak volt tekintendő, melynek élvezetétől az alpereseknek felpereseket önhatalmilag elzárni szabad nem volt. (1865. oct. 27. 5123. sz. a.) Ez ellen alperesek semmiségi panasszal egybekötött felebbezést nyújtottak be, melyben a már előadottakatismételvén, megjegyzik: hogy atörvényszék az által, hogya kérdéses ut használatát felperesek szolgalmának mondta ki, egy részről a kereseten túl terjeszkedett, mivel ezt maguk felperesek sem állították; más résztől pedig jogi kérdés felett hozott Ítéletet, miután a szolgalom jogot képez. Ezeknélfogva kérik az ítéletet megsemmisitetni, illetőleg felpereseket elutasitatni, s a jelen költségekbon is elmarasztatni. Felperesek észrevételeikben megjegyezik: hogy a 2-od biróság a semmiségi panaszra okot nem szolgáltatott, mivel felperesek ho:-za? hnsználata az elévülést állapítván meg, ezen hoszas gyakorlat csakugyan szolgalommá válik. A törvényszék jelentésében megjegyzi, hogy felpereseket az ut használatába — mely egyébnek másnak, mint szolgalomnak nem tekinthető — visszahelyezvén, a kereseten tul nem terjeszkedett. Alperesek semmiségi panasszal egybekötött felebbezése folytán akir. ítélő táblán ítéltetett: „Jelen ügy nem a per folytán fel sem hozott s külön uton érvényesíthető mezei jószág szolgalom czimén, hanem a fenálló gyakorlat alapján lévén megbírálandó, — miután alperes részről a kereset tárgyát tevő útnak felperesek általi folytonos használása, s annak használatában önhatalmúlag lett megháboritás ténye kétségbe nem vonatott, — az pedig hogy ezen használat csak elnézéstől szabadtetszéstől feltételeztetett volna, alperesek részéről nem csak nem igazoltatott, sőt az e részbeni bizonyítás meg sem kisértetett, — minthogy továbbá ezen útnak maga utján leendő törvényes megszüntetése előtt, alpereseket annak önhatalmú elzárására még azon körülmény sem jogosíthatta, hogya kereseti gyalogút alperesek kizárólagos birtokát képező területen vezet által, — ezen indokokból a megye törvényszékének ítélete, az alperesi semmiségi panasz elvetése mellett helybenhagyatik, s a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik, (m a r t i u s 13. 1866. 871. sz. a.) Arányossági jogeset A közös birtokot képező mocsárterületnek hasznalatában, s annak megfelelöleg az érintkezési vonal szerint kiszámított térség tulajdonjogi birhatasában a mocsárral érintkezéshen levő községek fentartandók, melyek kimutatták, hogy azon területnek százados idő ótai használatában s tettleges önjogu birtoklásában vannak. Az ahhozi erösebb jog megvitatása s eldöntése külön úrbéri per útra tartozik, s az eddigi használat alapján indított arányositási per tárgyát nem képezheti. Habár a községek jobbágyi visszonyban léteznének is, önálló birtokjoguk megalapítható, miután a nem nemesek ingatlanokbani birtokképessége szentesitetett (1844; 4. t. cz.) s nem csak a jövőben szerzett, de az előbb szerzett s birt javakban is. Grf. Károlyi ü-yörgy úgyis mint testvérei jogainak kezelője, mint felperes. Derczen, Bereg, Beregujfalu, B. Andó, Jánosi Gráth Makaria, Bardháza, Fornos és Kigyós helységek közönségei és földes urai, mint a Szennye-Mocsár birtokosai ós alperesek ellen a fenállot cs. k. beregszászi urb. törvszék előtt 1856. decz. 29-én 2069. sz. a. keresetet nyújtott be, melyben előadja, hogy ő Kigyós község urb. közönségével az erdő és Szennye-Mocsárra nézve 1856. jun. 3-án az azokban gyakorlott urb. haszonvéte leket illetőleg egyességet kötött, mely urb. fótörvényszék által is jóváhagyatván az erdőre nézve végre is hajtatott. Minthogy azonban az 1781 ik évben készült és megyeíleg hitelesített földkép szerint a 28701. holdat tevő Szeunyen-Mocsár a fentebb nevezett községek és ezek földesurai által közösen haszuáltatik, a közösség megszüntetése iránt a barátságos egyességet megkísérlem, s annak nem sikerülte esetében a reá eső részt kihasittatni, s ekkép a Szennye-mocsári közös használatot s birtoklást szabályoztatni kérte.