Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)
1867 / 65. szám - Az igazágügy ministeri reform javaslat
264 A törvényhozási előzmények nálunk — mint mondottak gyökeres jogrendszer változtatást tartalmazván, a gyökeres jogi codificatió múlhatatlan szükséggé vált. Azért nem áll az, mintha a P. Napló cztkkjeként legújabb korszakunkban csak némelyek gondoltak volna a gyökeres jogi reformokra. A gyökeres reformokat mindyájan óhajtjuk, mind azok létesítésére irányozzuk törekvéseinket. És csak abban tértünk el egymástól, hogy voltunk, kik a gyökeres reformok azonnali kivitelét, s azoknak megfelelő codificatió alapos s összhangzatos létesítését nem tartottuk lehetőnek. A ministeri javaslat is — mint mondatik — az utóbbi alapnézetből indult ki. Csak az a kérdés, — mint a P. Napló is mondja — hogy azon irány keresztülvitelénél eltaláltatott-e az igazi, a helyes és czélszerűút, s eléretett-e a kitűzött ezé 1, t. i. javítani igazságszolgáltatásunkon a kivihetósóg határai közt, és segíteni, hol az legszükségesebb? És épen ezen siker iránt alapos kételyek merülhetnek fel azon vázlat s indokolás után, melyet a ministeri javaslatról nyertünk. Ez után ítélve ugyanis a ministeri munkálat oly egyvelegnek mutatkozik, melynek alapjai legkülönbözőbbek, melynek kiindulási pontjai egymással szembetűnő ellentétben állanak, melynek irányelvei semmi összhangzásban sincsenek. A ministeri javaslat —jellemzi a P. Napló— nem tartozik azok közé, mik törvénykezésünk uj (állandó) épületét fogják alkotni. Mig lejjebb arról azt állítja, hogy az olyast tartalmaz, ami nem ideiglenes életre van szánv a. Ezen javaslat — mondja ismét — nem tartozik a r en dsze r es m u n k á k közé, melyek törvénykezésünk uj épületét alkotandják. Egy másik helye szerint pedig az nem pótlása az eddigi szabályoknak, hanem kimerítő rendszeres munka. A javaslat gyökeres változtatásokat tartalmaz — irja az 1-ső czikk 2 ik hasábja végén; — ellenben más helyütt hol azt ellentétbe állítja a gyökeres reformok sürgetésével, annak czéljául csak azt emliti, hogy állapotainkon ideiglenesen segitsen. „Nem arra törekedett — mondván — hogy törvénykezésünket az ujabb fejlemények színvonalán álló elvek szerint rendezze, hanem hogy javítson a gyakorlati kivihetőség határai között" — mi természetesen mind ellentétben áll a gyökeres, állandó reformokkal. A javaslat ezen jellemével kapcsolatosan, a P. Napló czikkje Uibb helyütt azt állítja, hogy „az nem léptet életbe uj intézményt, hogyaz nem hoz bej o géletünkbe uj intézményeket." És ezen irányelvvel ellentételesen azon részletek, melyek a ministeri tervezetről közöltetnek azon egyes javítások, melyekből a közlés szerint a jogi reformok fognak alakulni, oly uj i n t é zm é n y e k e t, o 1 y gyökeres reformokat tartalmaznak, melyek minden törvénykezési rendszerben s ennek átalakulásában nevezetes tényezőkül tekintethetnek. Es pedig ily egészen uj, és gyökeres reformokat hoz javaslatba, nemcsak a bírósági szervezet, hanem a törvénykezési eljárás tekintetéből is; midőn p.o. a kir. tábla felosztása, több fellebbezési forutu felállítása, a kerületi táblák megszüntetése mellett, egy-zersmind a felebbezési rendszert is átalakítja, uj semmiiőszéki eljárásthoz javaslatba, az alsó fórumon a szóbeliség behozatalát tervezistb. Már mo3t kérdjük, lehet-e kedvező sikert várhatni oly tervezettől, mely egyrészt ideiglenes, változékony, másrészt áillandó reform elemekből áll; mely ugyanazon alakban rendszeres és nem rendszeres munkálatot képez, mely egyszerre gyökeres és palliativ javításokat czéloz, és a mely javaslat egy felöl a régi intézmények mellett nyilatkozik, más részről pedig uj intézményeket hoz javaslatba? Kérdjük, az igazságszolgáltatás gyorsasága, egyszerűsítése, könnyítése nyerhet-e oly rendszer által, mely egy kézzel a régi, másikkal az ujabbkor vivmá, nyait karolja fel; mely egyik lábával a szóbeliség biztos talapzatára, másikkal az Írásbeliség elpurhodt törzsökére támaszkodik; mely a felebbezés rendszerét a semmitőszéki elvvel együttesen akarja életrehozni, két homlokegyenest ellenkező' rendszert. Végre kérdjük, ily összeférhetlen ellentételek összezavarása , ily ellenkező rendszerek és elvek egyvelegesitése, nem fog-e a törvényszékezésben oly chaost szül ni, mely a mostaninál még nagyobb, még súlyosabb lehetend ? Jogeset. Jelzálogi átkebelezés kérdéséhez A jelzálogi átkebelezés megalapítandó, a tulajdo nos ellenében, ha ennek tulajdonjogát megalapító, a hely szinelés alkalmával kelt uj telekjkönyvbe való bejegyzé ssel nyilvánkőnyvileg is érvényesített — birtok átruházást, az illető betáblázás megelőzte. Az átruházott birtok az átruházó tulajdonából az uj birtokosra csak a rajta fekvő terhekkel együttesen szálhatát. Azért utóbbi a hirdetményi határidő alatt bejelentett jelzálogi átkebelezés ellen alapos kifogást nem emelhet. Azon betáblázást megelőző, a női hozomány fejében tett átruházás csak biztosítéki lekötésnek veendő, ha a tulajdoni átruházásig az átruházó magát arra nézve mindenben mint kizárólagos s kétségtelen tulajdonos viselte. Az átkebelezés ellenben meg nem engedhető, ha a kérdéses ingatlanra nézve a férj kizárólagos szerzése s tulajdonjoga ki nem mutatatván, arra nézve neje közszerzőnek tekintethetik, mint ilyen pedig magát sem egyenesen sem jótállólag le nem kötelezte. Meg nem alapitható azon birtokrészre sem, melynek tulajdonjogát az illető birtokos még a betáblázást megelőző időben szerezte, mint ilyen pedig magát le nem kötelezte. (Vége.) Az e. bír. ítélet további indokolása igy szól : „Ellenben a krasznai 658 tjkvi állással szemben — felperes kincstárt képviselet azt, hogy az A. L a. felvett nemesi birtok kizárólag Heller József által szereztetett volna, ki nem mutatván, s ez, az alperesi iratokbój is kivehető nem lévén; — Nuszbaum Juliannát arra nézve közszerzőnek kell tekinteni; miutáu pedig ő a felperesi adatok szerint, sem közvetlenül sem férjeért jót állói a g kötelezve nincsen, és a becslésnéli jelenléte, melyből hallgatag beleegyezésére lehetne következtetni, — sem tűnik ki, — őt az átkeblezóssel e részben terhelni nem lehet. „Hasonlókép nem terhelhető az ótkeblezéssel a krasznai 17. tjkvbeli birtoknak II. r. alp. Berey Ábrahámot tulajdonként illető egy ötödrésze sem, mert nevezett alperesnek ebbeli joga a NB. alatti bizonyíték szerint nem a betáblázás megtörténte utáni, h&\