Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 63. szám

255 Ennélfogva akár folytatólagos keresetnek, akár a kir. k. haszonvételekre nézve alapkeresetnek tekintessék az 0. alatti keresetlevél, miután a törvény az arányosság behozatalára semmi határidőt nem rendel, az meg nem tagadható. A U. alatti egyességnél í'ogva sem kérhetik alperesek a kereset leszállítását; mert az abban foglalt azon kifejezés „hogy ezen egyesség a kir. k. haszonvételeket nem érintheti," azt mutatja, hogy ezen pert felperes a kir. k. haszonvételekre nézve folytatni jogosítva van; mert továbbá a 3 ik pontban foglalt rendelkezés, hogy felperes részéről a kir. k. haszonvételeknek külön kereset utján lendő arányosítása fentartatik, nem árthat felperesi keresetnek, sőt azt megerősíti, mert ezzel alperesek beismerték, hogy felperesnek a regálék arányosításához joga van. Hogy a regáléra nézve mind az 0. mind az N. alatti kereset külön keresetnek tekintendő, kétségtelen, mert az 0, alattiban is kérve volt a regálék arányosítása, s miután a földbirtokra nézve a per egyességileg meg lett szüntetve, s most csak a regálékra nézve folytattatik, nem tévén különbséget, hogy ezen per előbbi per alapján vétetett fel. Hogy a kir. k. haszonvételek az arányosítás alá esnek, az 1836: 12. t. cz. 11. §-a határozottan kimondja. Ez ellen nem védekezhetnek alperesek az 1598: 35. t. cz. l-ő §-val. Mert Báthory Gábor fejedelem privilégiumot nem adhatott; •— ezt később ugyan magok alperesek is beismerték, de azt állítják, hogy Báthory Gábor mint szaniszlói földesúr a maga tulajdonát a Lukácsiaknak oda ajándékozván, ezen adományozást felperes mint Báthory birtokutódja sem korlátolhatja. — Azonban alperesek nem bizonyították, hogy ők Báthory birtoklása alatt is a regálékat külön joggal bírták volna, sa felmutatott ajándéklevél sem igazolja azt, hogy Báthory a Czeglédieknek akár kizárólagos regale jogot, akár nagyobb haszonvételt ajándékozott volna, mint a mennyi az ajándékozott telkek után aránylag jár. És kérdi felperes, ha Szaniszlót most is Báthory Gábor bírná, váljon ellenében is mondhatnák-e alperesek, hogy nekik a regáléból több hasznot húzni van joguk, mint Báthorynak a nagyobb birtokosnak, — ezt tehát felperesnek annál kevésbbé vethetik ellen, mert felperes birtokát nem Báthory után, hanem kir. adomány folytán birja, a mint ezt az X. alatti kir. adománylevél igazolja; s mind e mellett is nem követel felperes peculiare privilégiumot, s nem akarja alpereseket korcsmáltatási joguktól megfosztani, hanem csak annak arányos felosztását követeli. Végre megjegyzi felperes, hogy alperesek birtokukat az A. alatti ajándéklevélnél fogva nyerték, s miután a földbirtok arányos felosztását ők sem ellenezték, s az a V. alatti egyesség szerint foganatba is ment, önként következik, hogy a regálék arányosítását is, melyeket szinte az Aalatti ajándéklevéllel nyertek,smelyek az ajándékozott telkek tartozékait képezik — szinte nem ellenezhetik. A viszon válaszban előadatik : Alperesek ismételvén az előadottakat, — megjegyzik, hogy helytelen felperes azon okoskodása, mely szerint a C. alatti alapkeresetben átalában kéretvén az arányosítás, benne foglaltatott a kir. k. haszonvételek felosztása is. — Mert a keresetnek világosan és határozottan elő kell adni a tárgyat és kérelmet ; az 0. alatti kereset pedig — mivel az csak folytatása volt az előbbinek, — nem terjesztethetett ki a regálékra is. Miután tehát az előbbeni per tárgyát a regálék felosztása nem képezte, önként következik, hogy a V. alatti egyesség csak a per tárgyát képező legelő arányosítására vonatkozott; ennélfogva, midőn az egyesség 3-ik pontjában ki köttetett, hogy a regálék arányosítása csak külön kereset utján érvényesíthető, s kimondatott, hogy az eddigi arányossági per kölcsönösen megszüntettetik, — ebből nem az következik, hogy felperes folytatólagos kereset czime alatt a már megszüntetett pert ismét feléleszthesse, s hogy alperesek felperessel a regálék arányositátásához való jogát beismerték, s hogy a megszüntetett perben vitatott arány kulcs a regálék felosztásánál is alkalmazható volna, — hanem épen ellenkezőleg az egyességnek az volt a czélja, hogy a közös legelő felosztása az egyesség szerint megtörténvén, alperesek távolról sem akarják beismerni, hogy a regálék arányosság tárgyát képezhetnék, s ha még is felperes ezt elérni óhajtaná, azt külön kereset által tartozzék megkisérleni. Ezek után az alispáni bíróság 1866. apr. 26-án Ítéletet hozott, melyben a kir. kisebb haszonvételek arányos felosztása elrendeltetett,, s aránykulcsul szolgálandó telkek száma felperes részére 327 — alperesek részére pedig 33 anyatelekben határoztatott meg. Ezen e. b. ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be, és pedig felperes az arány kulcsosul vett telkek száma megállapítását illetőleg. Aperese k semmiségipanasszal egybekötött felebbezésőkben a már előadottakat ismételvén, megjegyezik: hogy a V. egyességnél fogva az előbbeni per megszüntetve lévén, az ott megvitatott aránykulcs e helyütt semmi esetben sem volt alkalmazható, — továbbá, hogy tekintessék az A. alatti akár adomáuylevélnek, akár ajándékozásnak, a kir. k. haszonvételek arányosítás alá nem eshetnek, mert Báthory Gábor a telkeket a regáléval együtt alperesek elődeinek ajándékozták, s ezek azt századokon keresztül gyakorolták, tehát az ő beleegyezésük nélkül felosztani nem lehet, s mert a Báthory Gábor által kiadott szabadalmak I. Mátyás alatt törvényesíttettek, — mert végre oly költségek Jettek megállapítva, melyek a megszüntetett per alkalmával merültek fel, tehát itt helyt nem foglalhatnak. Ezeknél fogva kérik az Ítéletet megsemmisíttetni. Felperes ellenészrevételeiben ismételvén a már előadottakat, megjegyzi, hogy ő a V. egyesség értelmében uj keresetet nyújtott be W. alatt, továbbá, hogy az arányossági perköltségeit a birtokosok birtokaránylag tartoznak viselni, minthogy pedig a V. egyességben alperesek a költségektől fel nem mentettek,azokban elmarasztalandók voltak, A megyei törvszék 1866. július 28-án 2107. sz. alatt hozott Ítéletével az e. bir. Ítéletet feloldván, felperest külön kereset útjára utasította — a kir. kisebb haszonvételek tömegesítése és arányos szabályozása tekintetéből — a perköltségek megszüntetése mellett. Ez ellen felperes semmiségi panasszal egybekötött fe l e b b e z é s t nyújtott be; mert az 0. alatti kereset a földbirtok felosztására nézve ugyan folytatólagos, de a regálékra nézve alapkereset; azt pedig, hogy felperes az először csupán a földbirtok arányosítása végett indított perrel kapcsolatosan, s uj keresettel a regálék arányos felosztását kérhesse, a törvény nem tiltja. Továbbá eleget tett felperes az egyesség 3-ik pontjában foglalt rendelkezésnek, hogy t. i. külön kereset nyújtandó be: ugyan is azt 1864. october 14-én W. alatt benyujtá, s az alpereseknek ujolag kézbesítve lett. Nem áll továbbá azon itóleti indok, hogy a per az