Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 63. szám

Pest, 1807. kedd aug. 20. OS. szám. ftilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom; Némely hiányok a törvk. stb. — Felhivás a magyar stb.— Arány sitási jogeset (Vége).— Hiv. —A buda-pesti egyletnek stb. Némely hiányok a törvénykezés terén. III. Nyilvánosság és a sommás ügyek kezelése. Még két tárgyra kell a figyelmet felhívnunk. Első a törvénykezési nyilvánosság, mely a legfontosb jogi reformok közé tartozik. Az igazságszolgáltatás részrehajlatlanságának főtényezóje az ellenőrzés; •— biztos ellenőrzést pedig egyedül a nyilvánosság által gyakorolhatni. Ennek közvetlen hatálya, mikép a bíróságot legnagyobb lelkiismeretességre buzditja aziránt, hogy az általa hozott Ítélet megtámadhatlan jogi alapra legyen fektetve, mely minden gyanút s kételyt kizárjon; másrészt arra is ösztönzi, hogy a bíróság magát az eljárást is oly modorban kezelje mely mind a bíróság tekintélye, mind a kor s mai miveltség igényeinek egyaránt megfeleljen; mert nem csak az Ítélet jogi alapja de az eljárás módozatai is sokat tesznek arra, hogy az ügyes bajos felek, sőt maga a szőrszálhasogató kritika is teljes megnyugvást találjanak a birói intézkedésekben. A nyilvánosság szükségének elvitázhatlan tanúsága,miképtörvényszékeink némelyikemár most, midőn a törvénykezési reform kérdése még függőben van, életbelépteti a nyilvánosságot, különösen a sommás ügyekben. Ez eljárás mindenesetre szabadelvű és benne a legdicséretesb előretörekvés nyilvánul. Azonban a nyilvánosság magában véve még nem elegendő; kell ezen felül, hogy a nyilvános eljárás mint a felek, ugy a bíróságok részéről is, egy más irányában visszonosan ildomos, kíméletes, a műveltség magasb igényeinek megfelelő legyen. Ezzel ellenkezőleg némely bíróságok — tapasztalatunk szerint — teljesen megfeledkezvén hivatásuk, az igázságszolgáltatás méltóságáról, az aziránti, mindenki magok a bírák részéről is köteles tiszteletről, eljárásukban oly modort követnek, mely nem csak sérti de fellázítja az önérzetet; — el nem ismerhetvén hogy a bíráskodási joggal össze legyen kötve az, hogy a bíró sértő, illetlen modorban támadhassa meg a fórumon megjelenteket, kik a biró szenvedély nélküli, komoly, ildomos eljárásától várják az Ítélet részrehajlatlanságát, melylyel t. i. a szenvedélyesség össze nem férhet. Ha az eljárás nem szenvedélytelen, nem tiszteséges, s ildomos, várhatja-e a biró, hogy ítéletét a fél, kit sujt, azt tisztelettel fogadja? Nincs-e meg lehetősége annak, hogy első gondolata az leend, mikép az őt sújtó itélet nem a törvény, hanem a biró egyéni akaratának, szenvedélyének kifolyása? Ez pedig egyenes ut arra, hogy a biró tekintélye alá legyen ásva, s az igazságszolgáltatás alapja megrendítve. A biró ragaszkodjék, szorosan a törvény szelleméhez, de ne nyomja el magában a higgadtság s műveltség szellemét, mely ott is tud gyengéd lenni, hol kemény igazságot kell szolgáltatni. Szóval: a biró ne csak hivatalánál fogva álljon fölötte polgártársainak, hanem műveltsége kíméletess mérsékelt eljárása által is igyekezzék KflfT" Lapunk mai száma '/, ivvel nagyobb odphatni, hogy a sújtott Ítéletet is illő tisztelettel fogadja az, kit sujt, s tiszteletteljes elismeréssel legyen eljárása iránt a közvélemény, mert egyedül ezáltal győzhet meg mindenkit, hogy határozatában nem puszta egyéni akaratja hanem szigorúan a törvéuy szava van kifejezve. Az ily nyilvános eljárás csak a legjobb hatást gyakorolhatja az igazságszolgáltatásra a közvélemény erkölcsi támogatása mellett; míg ellenkezőleg az ildomtalan, kiméletlen eljárást a közvélemény méltán elitélvén, az ekkép keletkezett határozat — bármily jogi alapja legyen is — nem találkozhat azzal a tisztelettel s rokonszenved, mely a birói ítéletek tekintélyének egyik főalapja.*) A másik tárgy, melyről szólni akarunk, a sommás szóbeli ügyek kezelése. Ez törvényeink szellemében gyakorolva, — törvénykezésünk harczterén méltán gyutűpuskának nevezhető, mert, mig .a többi peruiakon a törvénykezési eljárás alakiságának nyomasztó nyűgei között alig haladhatunk előre, amaz az alól felmentve, s akkép egyszerűsítve levén, tíz per befejezéséhez vezethet addig, mig amott a czéltól még sgygyel is jó tá'vol fogunk lenni. A sommás eljárásnak, az 1836: XX. I. §. értelmében, irány;, nz, hogy a esekélyebb értékű kereseteket, a rendes eljárásnak majdnem a kereseti tárgy értékét kimerítő költségeitől megszabadítsa. Azonban ha ezen törvény szellemébe hehatva, azon meggyőződéshez jutunk, hogy keletkezésekor nem a perköltségek megkímélése tüzetett ki egyedüli irányául, hanem főleg az, hogy a földesúri hatalom alatt létezett szegény jobbágyok adóssági viszonyaiból származott kérdések — sorsuk igényeihez mért, gyors módon oldatassanak meg, s vétethessék részükről birtokba a megítélt dolog. A gyorsasággal járó egyszerűség jellemzi főleg a hivatkozott törvényt, és a perköltségek kérdése csak egy abból folyó alárendelt dolog. Alárendelt azért, mert a hivatkozott törvény egész szövegében mi említés sem tétetik a perköltségek módosítására nézve; az egyedül az időt szabályozza, s emeli ki határozottan, mely alatt a peres ügy múlhatatlanul elintézendő; s ezen igen rövid záros határidők, idő kimélésre, sürgős követelményre mu*) Lehetlen ez alkalommal hallgatással mellőzni Pestváros sommás szóbeli bíróságának abbeli dicséretes intézkedését, mikép tárgyalásainál a nyilvánosságot szintén életbe léptette. De sajnosán kell tapasztalnunk, hogy épen e nyilvános eljárásoknál, a biróság nem mindenik tagja nyilvánít a felek irányában kellő mérsékeltséget s ildomot, sőt nem egyszer az indulatosság s kiméletlen sértő kifakadások nyilvánulásait kell ott bizonyos tag részéről eltűrnünk. — Ezen egyén kit most még nem nevezünk meg, kiméletlen, nyers modorú felszólalásai által többször megakasztja a tárgyalás folyamát, figyelmen kiviil hagyva, mikép a tárgyalásoknál az ügy menetébe beleszólni, vagy a helytelenségeket megróni csak a biróság elnökének van joga. Ezen eljárás a közvélemény határozott rosszallásával találkozik, s nem szolgálhat a biróság tekintélyének fentartására. K. hogy a pesti ügyv. egylet szabályait külön mellékleten adhassuk. 63