Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 52. szám - Az igazságügyi javítások elhalasztása (Folytatás)

Pest, mT péntek jol. 12. 52. szám. fíilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom; Az igazságügyi javítások elhalasztása (Folytatás.) — Széksértési jogeset. - Visszahelyezési jogeset (Vége). •'' Az igazságügyi javítások elhalasztása. -^Folytatás ) Nézetünk szerint— mint már előbbi czikkünkben is megjegyeztük — az igazságszolgáltatás rendezése, az összes társalmi kifejlődésnek, s különösen a vagyoni, a nemzetgazdászati előhaladásnak életfeltételét képezi. Azt mi minden társalmi érdekek fölébe emeljük, annak mi minden államügyek felett legnagyobb jelentőséget tulajdonítunk. Ez az oka miért mi annak is, hogy az országgyűlés minden jogi reform nélkül szétoszlott, annak, hogy igazságszolgáltatásunk átalánosan elismert rendkívüli hiányai hosszas időre egész gyönyörűségükben tovább megmaradnak, annak hogy azokon épen semmi javítás sem történt, — legnagyobb fontosságot kénytelenittetünk tulajdonítani. Ez az oka tehát annak is, hogy ezen szomorú esemény okainak kritikai fűrkészésével s taglalásával tovább is foglalkozni, nem tartjuk feleslegesnek. Tesszük azonbau ezt korántsem a ministérium iránti ellenségeskedésből, mire semmi okunk, semmi érdekünk, — vagy ellenzéki viszketegből mi hivatásunktól egészen távol esik — mint némelyek állítják. A kik ilyest állítanak, világosan megtagadják lapunk számos évek ótai tartalmát, elferdítik annak következetesen folytatott irányát, minélfogva lapunknak az igazságszolgáltatásra vonatkozó kritikai vizsgálódása épen nem kezdődött a felelős ministérium felállításától, a törvénykezési bajok, hiányok s kinövések feltüntetését már az előtt is évek óta nyíltan és függetlenül gyakorolván. Hanem tesszük azt jelenben is, mert azt hisszük, mikép a kritikai fejtegetéseknek megvannak saját hasznaik, és reményijük, mikép a kritikailag felmutatott tények jövőre nézve hasznos tanúságul is szolgálhatandnak. Mi ugyanis a most lefolyt négy hó adatait az igazságszolgáltatás legfelsőbb vezetésének köréből felette tanuságosaknak tekintjük. Mi a jelen tapasztalatok, és a jövőben várható jogi alakulások közt szoros kapcsolatot vélünk feltalálhatni. Azokból, mik eddig e téren történtek, jogosultaknak tekintjük magunkat következtetést vonhatni azokra nézve is, mik ezentúl várhatók igazságszolgáltatásunk kifejlesztése, tökéletesítése érdekében. Az igazságügy legfelsőbb kezelésének, illetőleg vezetésének mi a legkiválóbb fontosságot tulajdonítunk. Ez ügy minden más társalmi érdekek előfeltételét képezi; ez az összes nép mindennapi életszükségét képezi. Az igaz a pénzügy is lényeges, és minden egyebeket megelőző tényező az anyagi életben s kifejlődésben; de tudva levőleg kezelése korlátolt, az azt vezető kezek raegkötvék, a politikai viszonyok s ezekre vonatkozó egyességek következtében. Ellenben az igazságügy vezetésének függetlenségéi, nemzeti önállását, legalább eddig, biztosítottnak tekintjük. Azok miket láthatunk, legalább arra mutatnak, hogy itt a nemzeti kormány kezei szabadok, önállóan miiködhetök. Azért is igazságügy-ministériumunktól kezdettő fogva mindenki erélyt, szilárdságot, szigorú elhatározót t ságot várt s igényelt, mi a habozást, ingadozást teljesen kizárja. Ez váratott, egy részt mert a kormány ebbeli intézkedési s működési szabadsága, önállása biztosítottnak tekintetett; másrészt mert elkerülhetlen szükségesnek találtatott az, hogy igazszolgáltatási chaosunkból kiverg"djünk, hogy törvénykezési égető bajainkon mielőbb, haladék nélkül segítve legyen; mi természetesen csak elhatározott és erélyes, minden idegen tekintetektől s befolyásoktól ment fellépés által volt elérhető. Hogy az ebbeli kilátásaink meghiúsultak, hogy az erre nézve táplált reményeinkben csalódtunk, eléggé mutatja azon tény, mikép 4 hó elmúlt, és az országgyűlés is szétment a nélkül, hogy azigazságszolgáltatás javítására bár miis történt volna. Mi legalább ezen sajnos, a hitelre és jogbiztosságra felette hátrányos eredményt nem tulajdonithatjuk egyébnek , mint a szilárd elhatározás, a szükségletek tiszta felfogását feltételező tervszerűség hiányának. - •• Az, hogy mik képezik törvénykezésünk súlyos hiányait, az, hogy e bajokon legközelebb mikép lehessen segíteni, már évek óta tökéletesen tisztára volt hozva. Fel kell tennünk mikép az, ki az igazságügy vezetésére késznek nyilatkozott, azon tények s adatok ismeretét nem nélkülözheté. Nem kellett tehát egyéb mint szilárd elhatározás azokat érvényre emelni, azok szellemében intézkedni. E helyett azonban a ministérium részéről ingatag tapogatódzás, habozás, terv nélküli tanácskérés következett be; mintha azon dolgok a magyar szakértők által még eléggé ki nem fejtettek, vagy csak szóba is hozattak volna. Mert mikép folytak le ezen ügyek? Az első hó — martius — régi táblabírói tempóban, a ministérium kinevezése fáradalmainak volt fentartva, és igazságszolgáltatásunk rendezése szőnyegre sem került. A másik hó — április — az igazságügyi bizottmány tanácskozásaival töltetett be. De csak azért, hogy a harmadik hóban (májusban) a ministérium azzal legyen elfoglalva, hogy a bizottmány munkálatait újra átdolgozza. Ez sem látszatik azonban nagyobb sikerűnek lenni. Mert június elején az mondatott ugyan, hogy a törvénykezésre vonatkozó ministeri munkálatok már készen vaunak ; mind a mellett a kormány részéről még június vége felé is azon nyilatkozat tétetett, hogy a javaslatok nincsenek oly állapotban, hogy előterjeszthetők lennének. így állt elő az, hogy utoljára is az igazságügy minden javítás nélkül maradt. És mi lehetett mindennek oka egyéb, mint az, hogy az igazságügy vezetésében már kezdetben hiányzott a tiszta határozott terv, mi azután természetszerűleg folytonos habozást, a munkálatok sorrendjében s kiválasztá52