Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 50. szám - Adalék a birói felelőséghez

203 kivonat nein megsemmisítést, csupán azt tartalmazza, hogy Miatov Antal azon kérelmétől, mely szerint Aradszky Sámuel a bevallásra kényszeritni akarta, mozditatott el, a szerződés azonban teljes épségben fen maradt, ennek alapján ídperes a kérdéses ház tettleges birtoklásában meg is maradt. A perköltségeket a vesztes fél tartozik vi selni. (1863. decz. 2. 1850. sz.) Felperes ezen Ítéletet felebbezte, azt hozván fel, hogy a kérdéses ház fele része a 2 j. alatti Ítéletben felperesnek oda ítéltetett, hogy pedig a kérdéses ház osztály tárgya volt, kiderül abból is, hogy Miatov Antal Aradszky Sámuelt törvény utján örökbevalló levél kiadására szorította, és ezen kérelmétől a hozott itélet folytán elmozditatott, és igy a kérdéses jog a tulajdonjog megszerzésere érvénytelen. — Egyébre nézve a tárgyaláskor előadottakat ismételvén , kereseti kérelméhez ragaszkodik. A kir. táblán ítéltetett: ,,Habár a •//. alatti még 1857. év juu. 11. kelt itélet csak Miatov Antal neje ellen hozatott, minthogy azonban ezen itélet szerint a kérdésben lévő háznak, és szőllőnek fele Aradszky János jelenlegi felperesnek az időközben haszonnal együtt atyai örökségképen Ítéltetett meg s a ••'//. alatti végrehajtási jelentés szerint a nevezett felperes a végrehajtó bíró által a birtokba jelvényileg is bevezettetett, sőt maga Miatov Antal a végrehajtás alkalmával a haszonvétel és költségek fejében 237 frt. 52 krt. fizetett; tekintve továbbá, hogy az alperes védelmére felhozott 5 •i. alatti ideiglenes szerződés alakszerű örökbevallás által meg nem erősitetett, sőt Miatov Antal az 59i/6i sz- Deje~ lentéshez csatolt '. alatti itélet szerint az örökbevallas kiállítása iránti keresetével elmozditatott, következőleg az 5 »l. alatti szerződés alapján nem a fekvőség tulajdonához, hanem c?ak általa netalán fizetett vételár visszaköveteléséhez lenne joga, ezeknél fogva az első bírósági itélet megváltoztatásával a szabadkai 4054. sz. tjkben foglalt ház, és szőllőnek felére nézve felperes Aradszky János, másik felére nézve pedig Aradszky Mária férj. Miatov Antalnétól hátramaradt gyermekei kiigazítás utján, mint tulajdonosok bekebeleztetni rendeltetnek, és Miatov Antal hagyatékának a tett és igazolandó fizetésekre nézve visszakövetelési joga fenmaradván, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek/' (1864. dejz. 12. 636S. sz. a.) Alperesi örökösök ezen másodbirósági ítéletet felebbezvén, az első bírósági Ítéletet helybenhagyatni kérik, felhozván: 1. Hogy ha Miatov Antal a kérdéses végrehajtás alklamával fizetéseket tett, miután ezen fizetést nem maga, hanem neje részéről ki marasztalva volt tette, jogosan nem következtethető, hogy Miatov Antal a •//. alatti marasztalást elfogadta, vagy a peres házról lemondott volna. 2. Hogy az ős. ny. p. 16. §-a alakszerű ürökbevallás szükségét megszüntette, hogy pedig Miatov Antal alakszerű örükbevallást követelt, és ezen kérelmével elmozditatott, az még az emlit. pátens hatálya előtt történt, jelenleg pedig nem lehet erre súlyt fektetni, s az ős. n. p. egyszerűen félre vetni. Felperes ellenészrevételeiben megjegyzi: hogy az osztoztató perben hozott itélet szerint neki mint Aradszky Sámuel fiának a fekvőség fele meg lévén ítélve, ő a hibás telekkönyvi helyszínelés miatt jogától meg nem fosztható. Hogy az őai. ny. p. ezen esetre nem alkalmazható mivel alperes az örökbevallás kiadatása iránt meg 1845. évben indított pert, de akkor keresetétől elmozditatott, tehát a "/.alatti ideig. Adásra, mely valóságos adásvevéssé soha sem vált, birtokát nem alapithatja. A kir. Hétszemélyes táblán ítéltetett: ,,A kir. itélő táblának Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik, s a periratok." stb. (1866. nov. 22. 13970. sz.) Jogeset. Előbbi állapotbai visszahelyezés uj okiratok alapján. A visszahelye/.ési keresetnek nincs helye ha ki nem mutattatik hitelesen, hogy a felhozott nj okiratok az előbbi tárgyalás alatt fel nem találtathattak, vagy elő nem mutathattak volna. Az alapperbeni itélet meg nem változtatható, ha arra az uj okiratok eléggé nyomós bizonyitékokul nem szolgálnak; nevezetesen ha azon folyamodvány melybea a peres ingatlan átruházási szerződés elismertetik, az illető által, ki ellen kéretik a visszahelyezés, sajátkezűleg alá nem Íratott. A Román lugosi telekkönyvi felvételek után Suklya IIie és Zsófia házastársak Asztalos Thoma és Anna ellen a román lugosi 939. sz. tjkönyvben bejegyzett 904 összeirási számú ház és V8 telek és szól lőre nézve tulajdon igény bejelentést nyújtottak be, melyre tárgyalás rendeltetvén el, ezután a volt cs. kir. törvszék mint telekkönyvi hatóság sz. a. ítéletével elrendelte, hogy akkor, ha az e. r. alperes a neki megitélt főesküt le nem teendi, az igénybe vett fekvőségek felperesekre átírassanak, — de a volt temesvári, k. főtörvszék az e. b. Ítéletét akként módosította, hogy az igénybe vett fekvőségek csak Suklya IIie e. r. felperesre feltétlenül átirandók. Ezen másod bírósági itélet a cs. kir. legfőbb törvszék által helybenhagyatott, s ez alapon a telekkönyvi bíróság elrendelte, hogy a kérdéses fekvőségek Suklya Ilié nevére átirattassanak. Most Asztalos Thoma 1401). sz. a. előbbi állapotbai visszahelyezés i keresetet nyújtott be; mert A. szerint Suklya Ilié és Zsófia a 904. szám ház és '/8 telekre nézve jelentettek be igényt, mely igény ellen visszahelyezést kérő magát a B a. szerződéssel védelmezte, mellyel a 904 sz. házat, melyhez C. szerint semmi telek kapcsolva nem volt — megvette. Ámbár D. szerint felperes az % telket Stamorita Györgytől vette meg, mégis a kereset arra is kiterjesztetett, daczára annak, hogy későbben mint felp. tulajdona csatoltatott a kereseti 904. sz. házhoz. Világos tehát, hogy csak a házról lehetett szó és ámbár az E. a. jkönyvbe, mely soha sem volt akkori felperesek birtokában említés sem tétetett, még is F. és J. szerint azokba is elmarasztaltatott. Miután azonban H. szerint Marko Anna Suklya Ilié ellen a kérdéses ház iránt örökösödési pert folytatott és a végrehajtásnál kitűnt, hogy a ház a B. a. szerződés alapján eladatott és igy a végrehajtás megszüntetett, miután továbbá az akkor végrehajtást szenvedő K. a. beadványában a B. a. szerződést és a házhozi tulajdon jogomat maga világosan beismerte, az első perben helyreállítani nem sikerült bizonyítás most teljes ós a kérdéses reálitáshozi jog kétségtelen. A H. I. K. a. most feltalált bizonyít tékok itlapján a visszahelyezésnek helyt adni és itéletileg kimondatni kéri, hogy a F. és G-. a. ítéletek megsemmisíttettek, hogy a kérdéses realitásnak felp. nevére történt átkebelezése kitörültessék, hogy az a visszahelyezést kérőre írassék, és végre hogy ezen per a tjkönyvben feljegyeztessék.