Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 46. szám - Nézetek az 1863. 12848. sz. a. kelt udv. rendelvény 7. pontja iránt

185 előidéző kereset benyujtatott; minélfogva Gaus és Menkes semmiféle jogczimmel, de még annak színével sem birnak, s bírhatnak, s kérdezzük már most: ki igazolta hát voltaképen a jogczimet, felperesek-e, vagy alperes, s kérdezzük továbbá, hogy kinek van elsőbbségi joga a függőben levő követeléshez? — világos dolog, hogy mindkét tekintetben csak is alperes mellett harczol a jogvélelem, de különösen most nevezett felpereseknek egyedül azon út áll nyitva, melyre a törvény érthető szavakkal utalja is őket, hogy a birói árverés utján eladott jószág árából ki nem telt jelzálogos hitelezők kielégittetésüket az adós más vagyonából szorgalmazhatják. II. Nem áll a kir. táblai Ítélet második része sem, mely azt akarja megállapítani, hogy miután az adó az eladott fekvőség vételárából, s így a zálogjoggal terhelt vagyon állagából elégíttetett ki, és azt szerződésileg alperesnek kellett volna fizetni, a hitelezők levonást szenvedtek, tehát most meg kell térítenem ezek állítólagos, de számmal ki sem tett csorbájokat. Ezen része az ítéletnek — ugy látszik — még mindig ama téves eszme által támogattatott, mely az első bírósági ítéletet is keresztül lengedezi, hogy t. i. a haszonbéri szerződés, még akkor is, ha a kielégítési sorrend, melyben az adónak az összes hitelezők és igy felperesek részéről is önkényesen, tehát minden ellenvetés nélkül hely adatott, illetőleg annak alapján, ki is elégíttetett, — a kielégítési sorrend kiegészítő részét képezi. Ily alaptalan és az ingatlan vagyon körül fölmerülendő kérdésekre nézve rettentő zavart előidézhető vélemény megczáfolására kénytelenek vagyunk — annak előre bocsátása mellett, hogy ingatlant terhelő egy évi adó törvényes teher levén, annak az ingatlan vagyon állagából való kifizetése kárpótlási keresetül egy csorbát szenvedett hitelező részére sem szolgálhat" — a zálogjog fogalmáról egy két szót felhozni. A zálog azon dologbani jog, mely a hitelezőnek engedtetik a végre, hogy a kötelezettség a meghatározott időben nem teljesíttetvén , az magának kielégítést szerezzen. Már most kérdezzük: miként nyert Gans és Menkes az ingatlanon kívül zálogjogot azon szerződésre, melyet alperes Ludányiékkal kötött? és nyerhettek volna-e egyáltalában zálogjogot e szerződésre, melynek létrejövendhetéséről, akkor, midőn Gans és Menkes követeléseiket a biztositékúl szolgáló ingatlanra bekebeleztették, még fogalmuk sem volt, de nem is lehete, miután a szerződés alperes és Ludányi közt sokkal későbben keletkezett, a minthogy sokkal későbben, s már a 16. és 17. helyre lett bekebelezve, ugy a szerződés mint alperes egyéb követelése is. Hogyan gondolhatták volna igy Gans és Menkes, hogy a követelésük biztositékául szolgáló ingatlan, egy évi adóját ne önmagából fedezze, hanem egy sokkal később létrejövendő szerződés által fog fedeztetni? Ezekből világosan lehet átlátni, hogy mily rettentő jogkijátszást vettek felperesek czélba, s hogy Ludányiék, kiket az adóhivatal részéről az adó egyenesen s feltétlenül terhel, s ingatlanjokból az már ki is vétetett, hogy azt alperesen — habár ők a szerződést megszegték s 6000 frt óvadéka náluk veszélyben forog, s végre, hogy a haszonbér, kára mellett, hibájok miatt, megszűnt — az ingatlant terhelő adót jogtalanul megvehessék, kölcsönös haszonból Menkes és Gans urakkal, kik a végrehajtott ingatlanból állítólagosán nem nyertek volna teljes kielégíttetést, szövetkeztek, hogy ekként az igazságot, a törvényes jogot letiporva, alperest ki a szerződéshez mindekkoráig hűtlen nem volt, igazolt jogczim nélkül, az adó lefizetésére kényszerithessék. Ezen, a perben kifejtett okoknál fogva, alperes ügye igazságosságában , s a nagyméltóságú Hétszemélyes tábla igazságszeretetében bizva, nyugton várja a legfelsőbb határozatot, annál is inkább, mert a jelenhez hasonló jogeset, tekintve jogkijátszás, még nem fordult elő a törvénykezés harczterén, mindenesetre pedig a hozandó itélet az alattas bíróságok eljárásában irányadóul, elvvül fog szolgálni, s azért nem késendünk azt is annak idejében közzé tenni. Arányossági jogeset. Curialis birtok hiányában is a gyakorlat jogot ád az arányosításhoz, ha az arányosságot igénylőnek az illető községben úrbéri jobbágyai, javadalmai voltak. Ezek az illető határokban közbirtokosokul tekintendők; s mint ilyenek a közös javadalmaknak arányos mértékben leendő birtokában részesitendök; Mert 1848. előtt ott úrbéri jobbágy telkeik és zselléreik voltak s azoktól a törvényes földesúri tartozmányokat szedték — ezekért később kármentesítettek is; Mert a határbeli közös javadalmak gyakorlatában, maradék s irtvány földek birtokában voltak ; Mert földesúri jogon ott a korcsmáitatásnak folytonos birtokában léteztek; Mert a közös erdő használatának tettleges gyakorlatában voltak; Ezen arányos részesülhetésnek ellent nem állhat az, hogy az általuk régebben indított joggyökösségi per folytathatása az ösis. pátens értelmében megnem engedtetett. Jekelfalusy Emil úgyis mint több közbirtokos társainak meghatalmazottja a lőcsei cs. k. urb. törvényszék előtt 1856. aug. 16, 495. sz. a. Jekel és Margitfalva községek volt jobbágyai, továbbá Bárczay József, Dániel és Ferencz mint szinte Kolacsovszky Gergely közbirtokosok mint alp. e. folytatólagos keresetet adott be, melyben előadta, hogy a nevezett közbirtokosság közt atörv. arányosság még behozva nincs. A kitűzött tárgyalás alkalmával a barátságos egyesség nem sikerülvén, a felp. Jekelfalusy család kétségbevonta a Bárczay családnak a határbeli haszonvételekhezi jogát és kinyilatkoztatta; hogy az erdőre és legelőre nézve nem ellenzi ugyan, hogy ezekből a Bárczay-féle jobbágyok részére is az urb. perben meghatározandó mérték szerint illetőség hasittassék ki, de a mi ezen urb. járandóság után fenmarad, az kizárólagos tulajdonkép a Bárczay család kizárásával egyedül a Jekelfalusy család közt osztassák fel, következő kulcs szerint: Jekelfalusy János csődtömegére 2|8, — Jekelfalusy Emilre 2/8, — Jekelfalusy szül. Szalay Mária asszonyra 3/8 — Jekelfalusy Zsófiára Vg ; — a kisebb kir. haszonvételekre nézve azt kívánta felp. hogy mindegyik közbirtokos a jelenlegi birtokban annyival is inkább meghagyassák, mert csak a rajtok levő építkezések kifizetése után fenmaradó illetőségek osztathatnak fel, mi a törvény útjára tartozik ; — az urbériség kiadása után fenmaradandó szántóföldek és rétekre nézve elvileg kimondatni kérte, hogy előre bocsátandó osztályozás után minden közbirtokos részére anynyi járultassék ki, a mennyit jelenleg bir, a kölcsönös kiegyenlítésből netán származandó kérdések pedig rendes perutra utasitassnak; — az irtásokra nézve kimondatni kérte, hogy ezek kiváltási joga esak az erdő tulajdonosait a Jekelfalusy családot kizárólag illeti; — ellenben