Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 3. szám

10 csak azon esetben veszthette el az oszt. törv. szerint már szerzett örökségi jogát, vagy is juridice szólva, a reá szállt örökségi jog alapján csak akkor nem követelheti a hagyatékot, ha a hagyaték tárgyalása alkalmával örökségi nyilatkozat-adásra felszóllittatván, ezt elmulasztja, és más valaki, a kinek vagy gyöngébb, vagy semmi joga nincs, örökösül nyilatkozik, és a hagyaték tárgyaló bíróság ennek adja által a hagyatékot, és az elbirtoklásnak feltételei beállanak. Ezen eset azonban a kérdésben forgó örökösödésnél elő nem állott, tehát arról szó sem lehet. Abból továbbá, hogy a hagyaték örökségi nyilatkozatig ugy tekintendő, mintha még az elhunyt által birtokoltatnék, nem az következik, hogy az örökségi jog annak keletkezte után ismét életbe lépett magyar törvény szerint megítélendő. Ezen nézet a törvénynek fentebb érintett azon rendelete által czáfoltatik meg, hogy az örökségi jog az örökösre azon pillanatban száll által, melyben az örökhagyó meghal, a később életbe lépett — habár előbb érvényben is volt — törvények visszaható erővel nem birván. Egyébiránt az oszt. pt. k. 547 §-ának csak egy harmadik irányában van értelme, és pedig az, hogy a hagyaték egy pillanatig sem maradhat képviseletlenül, uratlanul; ugyan azért a 811 §. azt ren deli, hogy az örökhagyó hitelezője nem tartozik várakozni, mig az örökös, mint ilyen, nyilatkozik, hanem jog sitva van a hagyatékot beperelni, melynek védelmére gondnok rendeltetik. A mit a közlő a vértagadásról, éí a keresetlevélben a kereseti jog támogatására felhozott körülmények, és tettdolgoknak alperes általi tagadásáról állit, czáfolatot vagy észrevételt, mely csak az olvasó közönséget untatná, nem érdemel; mert a dolog lényegéhez a fentebbiek szerint nem tartozik, miután a felperesnek az örökségi jog azon esetben sem Ítéltethetett volna oda, ha az alperes minden a keresetlevélben felhozott tényeket elismerte volna., miért kár volt nézetem szerint az első bírósági Ítéletet is oly hosszasan indokolni, és az indokolásba alperes tagadásait is felvenni, mi által a felperesnőt, mint a következmény mutatja, még nagyobb homályba ejtette. Jogeset. (Vége.) A tulajdonos magán levele, melyben jószágát leendő hitelezőjének bizonyos hitelezés esetében eladottnak tekintetni nyilvánítja, adásvevési szerződésnek nem tekintethetik. Érvénye annál kevésbé lehet, ha az állítólagos szerződés betöltését követelő fél a kérdéses birtokot annak idején át sem vette, a tulajdoni jogot magára át nem íratta. Az ily állítólagos szerződéstől önkénytes ellállásnak tekintendő, ha a foglaló kétszeregc megítélése végett per inditatott, s megítélése után a kielégítési sorozatba való felvétele elfogadtatott. Perpatvarkodási büntetésnek nincs helye, ha a kereset egy időben különbféle czim alatt nem emeltetett (ül tör. II. R. 70. cz. 1. §.) Örök adásvevési szerződés betöltési per tárgyát nemesi ingatlan bírtok képezvén, ily per a csőd bíróság illetőségéhez nem tartozik (1840 : 22. t. cz. 3 §. a. p.) A perbeszédek befejezése után a dunáninneni kir. ker. Tábla által 1864 máj. 6-án 259 sz a. köketkezöleg Ítéltetett: „A kerületi táblabírói illetősége megállapításával s helyt nem adva a kérelmezett perpatvarkodási büntetésnek, felperes Csuzy János azon kereseti kérelmével, hogy alperes Csarada István mint Motesitzky László gondnoka köteleztessék a közte és Motesiczky László között 1859. évi febr. 7-én és 10-én létre jött örök adás-vevési szerződés betöltéséül Nyitra megyébe kebelezett pereszlényi birtokát minden 1859-ki február 7-én megvolt járulékaival a 30,000 pftnyi vételárnak — melyből azonban 5000 frt. foglaló 1859-ki január 18-tól a birtok átadásáig folyó 6°|0 kamatokkal levonandó — felperes részérőli lefizetése mellett tehermentesen ugyancsak felperes birtokába átadni, s azt telekkönyvileg is nevére átíratni — elutasittatik; a perköltségek kölcsönösen megszüntetvén. Indokok. „Noha ugyan a kereset alapjául A a. másolatban fektetett iratnak, melynél fogva Motesiczky László 1859-ik évi február 7-én felperesnek levelileg kijelenti, miszerint pereszlényi birtokát tartozékaival együtt felperesnek 30,000 pftért eladni kész, és hogy azon esetre, ha az őt (alperest) terhelőleg, Singer Lipótot pedig követeloleg illető 5000 pfrtnyi váltót felperes magához váltandja, s ezzel a 30,000 frtnyi árbani beleegyezését nyílvánitandja, ezen fizetés foglalóul lesz tekintendő, — a hátralévő ár pedig a birtok átvételéig felperes által az eladónak hitelezőivel elintézendő; — valamint a B. alatt szinte másolatban csatolt Motesiczky Lászlót terhelő. Klobuezky Pál eredeti tulajdonos által Singer Lipótra forgatmányozott 5000 pfrt. váltónak s a forgatmány azou további kitételének, melynél fogva 1859 február 10-én felperesre az 5000 pfrt értéknek általa a pereszlényi birtokrész ára foglalójául lett lefizetése ruháztatott át, — hitelessége ellen alperes fél részéről semmi kifogás fel nem hozatik, s igy a felett, hogy az adás-vevési szerződés az eladó Motesiczky László részéről 1859-ki február 7-én tett ajánlatnak felperes által ugyan azon évi febr. 10-én tettleg tanúsított elfogadásával Motesiczky Lászlónak pereszlényi birtoka s ennek tartozékai iránt a fenn körülirt modorban valósággal s az akkoron fenállott osztr. polg. törvénykönyv értelmében, jogérvényesen megköttetett, kétség fenn nem forog; s ezen szerződés teljesítésére irányozott lévén ajelen kereset, sem alperesi kifogásnak a bírói illetőség ellen, az ideigl. törvénykezési szabályok II. fej. 38. §. s 1715. 28 — 1723 34. és 1729. 35-ik törv. czikk erejénél fogva; sem pedig alperes által kérelmezett perpatvarkodási büntetésnek hármas Törvénykönyvünk II. R 70. cz. l-ső §-a szerint, nem lévén a kereset egy időben különféle ezim alatt emelve, helyt adni nem lehetett. Mégis felperesi fél keresetlevelebeli kérelmétől elmozdítandó volt, s a perköltségek törvényeink s nevezetesen a III. Kúriai döntvény értelmében kölcsönösen megszüntetendők valának. Minthogy felperesezenekép megkötött szerződésnek teljesítését, illetőleg amennyiben azt az akkoron hatályban volt, s az ideigl. törvkez- szabályok I. R. 21. §. erejénél fogva jelenleg is egész hatályukban fentartott telekkönyvi rendeletek, s az ezekkel kapcsolatban álló osztr polgári törvényköuyvi szabályok szerint, egyedül a tulajdoni jognak telekkönyvi bekeblezése utján volt akkor, valamint jelenleg is eszközölhető, — szerzett tulajdoni jogának most említett egyedüli biztositékát, telekkönyvi bekeblezését — a maga idején és módján — midó'n még az ellen semmi törvényes akadály fen nem forgott, szorgalmazni — a D. szerint bizonyitandott szorgalmazás ha kimutatva volna is, mint magán s nem az illetékes helyen történt, mit sem nyomhatván — sőt még előjegyzését is, mely magának a bekebelezésnek a szerződési kellékek több hiányai, főkép az appertinentiák körüli határozatlansága miatt, valószínűleg leendett