Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)
1867 / 38. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése
153 a kereset elleni adatait meg nem szerezhette, ez okból, ha az eddig beszerzett adatok felmentésére elégségesek nem volnának, kéri perbeli védelmének kiegészithetese végett 2 havi halasztás engedélyezését. Érdemileg tagadja, mintha felperes tőle kamatokat követelhetne, miután ezen követelés iránt már 1854 bepereltetvén ez alkalommal közte, és felperes között oly egyesség jött létre melynél fogva alperes szatmár megyei, s a felperesi követelés jelzálogául szolgáló berenczei birtokajövedelmeit felperes részére átengedte, ki e birtokot Kovács Ágoston, Bencze, és Edének 2200 pfrt. évi bérért haszonbérbe adván, azóta e bért a kamatok s részben a tőke törlesztésére folyvást húzza. Ezen állitás valóságát igazolja a 2. sz. a. szerződés, melyet felperes a fentebbi bérlőkkel a mondott időben kötött, a 3. sz. a. kérdöpontokra kihallgatandó Böszörményi Elek felperes ügyvédje, Fáy Imre járásbiró, végre a 4. sz. a nyugták, mely szerint Kovács Ágoston, Bence, Ede, a haszonbéreket folyton felperes akadémiának fizették. — Ezek szerint tehát alperestől 1859-töl kamatok nem is követeltethetlek, hanem a haszonbérlő pontatlan fizetései csakis a haszonbérlők elleni keresetre adnak felperesnek jogot. Felperes 5. sz. szerint beperelte Kovács Ágostont, Bencét, és Edét egyenesen, ezenberencei jószág haszonbérei iránt, melyek az alperestől követelhető kamatokat képviselik, ha tehát ugyan e kamatokat most alperestől is követeli, ugy egy dolgot kétszeresen óhajt megvenni. Kifogást tesz még alperes a kamatok felszámítása ellen is, miket felperes alperestől 1859. april 1-től a kereset napjáig 7482 ftban számit fel, mig az 5. sz. a. keresetben e hátralékot csak 1861. aug. 15. számítja s 5775 ftban teszi ki. A 4. sz. a. nyugták igazolják miszerint a berencei jószág haszonbérlői 1854 évtől 1861 aug befizették a haszonbéreket, miket 2200 pftal számítva évenkint a fenti 8 évre 17600 pft. derül ki lefizetettként. A kereseti 30000 pfrt. 8 évi kamatja pedig évenként 1800 pftal csak 14400 frt. tesz, eszerint a fizetett összeg a kötelezettet 3200 pftal meghaladja. — Nem áll tehát, mintha a kereseti összeg utáni kamatok 1859 év óta fizetetlenek lennének, miután azokat a substituált haszonbérek képében ugyancsak felperes 5. sz. szerint csak 1861. aug. ló. állítja hátralékosoknak. Különben miután felperes nem igazolta azt, hogy a berenczei jószág haszonbérlőitől a haszonbért meg nem kapta, ez okból tagadja alperes, miszerint csak egy krnyi kamattal is hátrálékban volna. — A kamatok kamatja iránti követelést, mint semmi törvényben nem gyökerezőt, egyszerűen elvettetni kéri. Azt is tagadásba veszi alperes, mintha felperesnek a tőkék visszafizetéséhez ezúttal joga volna, miután a kötelezvényekben a felmondási jog a kamatok pontatlan fizetésétől feltételeztetik, a 2. sz. a. szerződés szerint a kamatok pontatlan fizetése iránt alperes mi mulasztással sem vádolható, 1854 évtől fogva nem őt, de a haszonbérlőket terhelvén a kamat fizetési kötelezettség. De visszatérve a 2. sz. a. szerződéssel kikötött évi 2200 pft. haszonbérre, mely a kereseti tőke évi 1800 pftnyi kamatjait 400 pftal meghaladja, ugyancsak a 2. sz. a. szerződés ezen 40Ö frt. felesleg hová fordításáról is rendelkezett, ezt az 1854. évben beperelt 2865 frt. kamathátralék törlesztésére határoz ván, e hátralék a fentebbi feleslegből már a haszonbér 7-ik évében letörlesztetett, kiderül tehát, miszerint ezen idő után évenkinti 400 frt. feleslegek a 30000 pfrt. tőke törlesztésére fordítandók. Vagy áll az, hogy felperes jogosítva van a berenczeijószág jövedelmeit élvezni, de ekkor nincs joga alperestől kamatokat, s a tőke azonnali viszszafizetését követelni, vagy pedig ragaszkodván felperes az AD. alatti kötvényekhez, követelhet kamatokat alperestől, s a tőkét felmondhatja, de ezen esetben nincs joga a jószág jövedelmeihez, miket a4.és5.sz. szerint igénybe vesz. — Ekét eset közül választott alperes, midőn a 2. sz. a. haszonbéri szerződést megköté, következéskép nincs joga a tőkét felmondani, s alperestől kamatokat követelni. Ez okokból kéri alperes felperest keresetével elutasitatni s 6 sz. a. felszámított perköltségei megfizetésében elmarasztatni. Felperes válaszában előadja: miszerint alperes a per érdemébe bocsátkozván, s vé lelmét teljesen kimerítvén, halasztási kérelme elvetendő. Érdemileg előadja, miszerint alperes az A-D. alatti kötvényekben világosan kötelezé magát a kamatok pontos lefizetésére oly annyira, hogy csak egy kamat-fizetés elmulasztása is a tőke felmondását vonja maga után. Ebbeli kötelezettségét alperes nem teljesité, még is felperes kíméletből csak a fenmaradt 2875, helyesebben 4125 pft. kamat-hátralék erejéig perelte be, miután ennek megfizetésében alperes elmarasztaltatott, felperes ismét a végrehajtás helyett csak a berenczei birtok haszonbérbe adását eszközölte, azonban a Gr. alatti ítélet s a H. alatti végrehajtás nyomán egyedül csak a megitélt 2875 pfrt. kamat-hátralékra nézve, csupán a keresetlevél az az 1853. mart 23. s nem jan. 1-től megitélt összeg befizetéséig folyó kamatok iránt járt el. A bérbeadás a 2. sz. a. szerződés szerint még csak 1854. jun. 1-én, tehát mikor a megitélt 2875 frt kamathátralék 6375 pftra növekedett, eszközöltetett 2200 pfrt. évi haszonbérért, s a bérlők e. 2. sz. szerződés 2. pontja szerint kért végrehajtás I. szerint visszautasitatván, nem maradt más hátra,mint alperest mint főadóst perbe vonni, annyival inkább, mert felperes alperestőli kamatkövetelhetési jogáról soha le nem mondott, s azt alperes a K. alatti kérvényében maga is beismerte. A haszonbéri hátralék, az L. alatti számadás szerint az eddigi kamathátralékot nem fedezi, azért ezt a haszonbéri hátralék leszámításának fentartásával jelen perben kellett felszámítani. Ugyan ezen L. alatti számadás megczáfolja azon alperesi állítást, mintha a 4. sz. a. nyugta szerint az emiitett haszonbérlők folytonosan fizették volna tartozásaikat. Még azon esetben, ha a haszonbéri hátralék egészen lefizetetnék is, marad L. szerint egy ugy nevezett kamat hátralék ; ugyan is L. szerint 1854. april 1-től 1864. april l-ig lejári haszonbér fejében fizetendő 22000 frt. Ebből a bérlők lefizettek 16500 frtot, így tehát 5500 ftal kevesebbet, s így a haszonbér 1861. oct. 1-től fogva most is hátralékban van. A jelen keresetbe vett kamathátralék 1850. sept. 15től 1864. april l-ig számítva tesz 24375 pfrt. Ebből a haszonbér fejében befolyt 16500 pftot levonván, marad 7875 pft. ha erre az 1861. oct. 1-től 1864 april 1. lejárt 5500 pftot a bérlök által lefizetetnék, még mindig 2375 pfrt marad, mely alperes által térítendő meg. Azon körülményt, hogy felperes a bérlőktől járó haszonbért meg nem kapta, mint puszta tagadást nem köteles felperes igazolni, hanem annak ellenkezőjét az illető bérlők bizonyítsák. A kamatok kamatját az 1840: l.R. 117. §. és 1840: 16. t. c. 56. §-a alapján veszi felperes követelésbe. A mi azon kifogásolt körülményt illeti, mintha a kereseti kötvények felmondhatásának alapja hiányzanék, e részben felperes a A-D. alatti kötvények szövegére utal, melyekben a félévi felmondás világosan ki köttetett, de különben is alperes a kötelezett kamatokat 1851 év óta a kikötött határidőkben be nem fizetvén, a tőkék már ak-