Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 37. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése

148 így nevezetesen az ajury nélkül czéloztatik behozatni. Annyira szellemi haladásunk emelkedett már, mikép azon intézmény mellett, melyet elődeink már 27 év előtt ineghonositandónak találtak, most 27 év múlva a szükségességet és czélszerüséget fejtegetni és indokolni szükségesnek nem tekintethetik. Atalános az elismerés uapjainkban; mikép mind a politikai, mind a polgári szabadságnak legiőbb biztositéka ajury intézményében rejlik. Nem is jelenik meg most már egy bünt. codex sem, mely azt nélkülözné, mely rendszerét arra nem alapitaná. Ez úgyszólván minden büntetőjogi codificatió tökélyének, előhaladottságának, szabadelvüségének leglényegesb feltétele. Mi okozhatja, s látszólag indokolhatja tehát azt, hogy 1844-i codex tervünk jury nélkül czéloztatik most behozatni? A nemzeti érettség hiányának kifogása? Hiszen a jury már az Orosz birodalomban is életbeléptettetett — annak pedig magunkat utánnacsak nem sorolandjuk, a miveltségben és szellemi kiíejlődésben. — Vagy a nemzetiségi különbségek, s ezek versen ygései, szenvedélyei stb? Ezen igen is ismeretes kifogás is eléggé meg van már ozáfolva a tapasztalat eltagadhatlan tanúságai által. Mellőzve más európai államok példáját, melyekben szinte különböző egymással versenyző népiségek léteznek, most csak az austriai örökös tartományokra hivatkozunk, hol, és pedig a legkülönbözőbb, s egymás irányában nagy ellenszenvvel viseltető népiségek vidékein is a jury 1848 után életbe lett léptetve. Es daczára ennek, a joggyakorlat azt tanúsította, hogy az által a büntető igazságszolgáltatás legkisebb hátramaradást sem szenvedett, a jogbiztosság épen ugy nem lett veszélyeztetve, mint a büntettek üldözése nem mentesítve. TJgy hisszük ennél — hazai viszonyainkra vonatkozólag — világosabb és czáfolhatlanabb bizonyságot aligha igényelhetni. Egyéb ellenvetésekül tehát csak a conservativ, aristocraticus ellenszenvek szolgálhatnának, melyek a continensen a juryval sehol sem tudnak kibékülni, s melyek 1861-ben hazánkban is ajury ellen nagy küzdelmet fejtettek ki. Most azonban nem szabad hinnünk, hogy jelen kormányunk és parliamentünk ellenében ugyanazon conservativ érdekek győzhessenek, melyek az országbírói bizottmány felett uralkodtak. Az tehát, hogy az 1844-i codex-terv jury nélkül törvényesitessék, szerintünk legkevesbbé sem lehet indokolható. Hasonlóan nem lehet indokolható az sem, hogy az 1844-i codex terv rendszerétől eltérőleg, oly büntetési rendszer érvényesítessék, melyben a halál büntetést illetőleg teljesen elfogadhatlan, s igazolhatlan irányelvek lennének alkalmazandók. Nem bocsá- kozhatunk jelenleg azon nagy fontosságú kérdés fejtegetésébe, váljon helyes és czélszerü-e a halálbüntetést megtartani a büntetés nemek között. Most tárgyunkra vonatkozólag csak azt kell kiemelnünk, mikép ha a halálbüntetés bizonyos társadalmi tekintetekből megtartandónak találtatik, akkor a jogosság szigorúan követeli, hogy — nem érintve a politikai büntettek kérdését, — az csak a gyilkosság legkiválóbb, legsúlyosabb eseteire szorittassék. E mellett szól a jogérzet, az emberiség, és a jogosságnak azon elengedhetetlen követelménye, hogy a büntetések mindig a bűnösség különböző fokozatai szerint mérlegeitessenek s érvényesíttessenek. Ezt hirdeti s követeli a mai előhaladott bünt.jogtudomány; és ezen elvet tette magáévá az ujabb, szabadelvű törvényhozási politika, mint azt kisebb nagyobb mértékben a legújabb összes codificatiók tanúsítják. És szerintünk csak is ezen irányelv lehet összhangzásban 1844-i codex-tervünk magasztos szellemével, az emberiség érdekeit oly magas fokon érvényesítő irányával ; a mennyiben, ha a hal ilbüntetés megtartatik is, az oly szük határok közé szorittatik, s oly szelíden gyakoroltatik, mikép az codex-tervünk nemes s rendkívül humánus törekvését s czéliait legjobban képes megközelíteni. És ezen irányelvet az igazs. bizottmány el nem fogadta, a halálbüntetést nemcsak megtartandónak, hanem azt a statarialis esetekre kitérj esztendőnek is javalván. Bocsássanak meg az illetők ha azt kimondjuk, mikép a statáriumnak, ezen a jogkiszolgáltatás valódi botrányának, az emberiség ezen valódi szennyfoltjának csak megnevezésére is boizadály fog el. De ha — mint reményijük' — a statarialis eljárás fentartásáról nem is lenne szó — már magát azon kiindulási pontot, hogy annak eseteiben alkalmaztassák a halálbüntetés — sem lehet jogosnak s helyesnek elfogadnunk. Mert ezen esetek kiterjednek az egyszerű rablásra, útonállásra, egyszerű gyújtogatás s ennek kísérleteire, sőt az orgazdaságra is — oly esetekre , melyek gyilkossági tényt nem foglalnak magokban, oly esetekre, melyekben a büntetési kimérés egyedül jogos elve, a bünösségi fokozatos beszámításnak érvényesítése lehetlenné válik. Ez tehát azon egyedül- jogos irányelvnek, hogy a halálbüntetés csak a gyilkosság eseteire szoritassék, azon elvnek, mely az európai ujabbkori szabadelvű haladásnak egyik fénypontját képezi, tökéletes mellőzése lenne. Ez 1840 i cidificatiónk humánus é3 szabadelvű irányától oly súlyos visszaesést képezne, mit semmivel sem lehetne indokolni. És az 1844-i codex tervet, legkitűnőbb alapelveinek ily megváltoztatása mellett életbe léptetni, nem lenne egyéb, mint 1840-i törvényhozóink dicsőségét, a visszaesés, a hátramadás jogos vádjával, nemzeti jó reputátiónk veszélyezésével felváltani. Ugy értesülénk, hogy igazságügy ministerünk saját nyilatkozata szerint nem lenne hajlandó most ily rövid idejű előmunkálatok alapján a codex-tervet életbeléptetni. Valóban talán kérnünk is kellene őt, hogy azt elhalássza, igy alkalmat és időt nyervén mind a mai tudomány igényeinek megfelelő revisió eszközöltetésére, mindazon magasztos elvek s intézmények keresztülvitelére, melyek 1844-i codex tervünk alapjai és fénypontjai. Mi legalább az 1844-i codex-tervnek életbeléptetését, alapelvei megtagadásával, sem nyereségnek, sem kívánatosnak nem tekinthetjük, revisiója mellőzését pedig semmikép sem indokolhatnók. ') Azon hírlapi curiosuraokra, melyek jelen tárgyra vonatkozó fejtegetésünk irányában ellenvetésekül, vagy épen czáfolatul (?) kívánnának tekintetni, tárgyhalmaz folytán csak lapunk jövő számában felelhetünk.