Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 33. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése

Pest, 1807. kedd april. 30. 33. szám: Kilcnczedik évfolyam. TÖRVÉWSZÉKI CSARNOK, Tartalom; Az igazságministeri bizottmány mii VAZ igazságügyministeri bizottmány működése. Nem mondunk uj dolgot, de mivel reá ez alkalommal nagy fontosságot helyezünk, mi is ismételjük azt, hogy a felelős kormány és a dicastériumok eljárásában nevezetes, lényeges különbségnek kell fenforogni. Amazt az egyéni, utóbbit pedig a testületi működésnek, illetőleg művezetésnek kell jellemezni. Ugy hisszük eziránt semmi kétség sem létezhet, miután az ellenkező eljárás oda vezetne, hogy azon államintézmények egymással felcseréltetnének, saját természetükből kivetköztetetnének , kétségtelenül azon társalmi czélok meghiusitásával, melyekre az államreformok által eljutni akarunk. Abból azonban következik az is, mikép különösen a jogi szervezés, a codificatió terén, a felelős kormány egyéni működését határozott kiindulási pontoknak, megállapított irányeszméknek , irány tervezetnek kell kitűntetnie, mert különben a működés egyéniesége, s ehhez kapcsolt felelőség elve meghiusitatnék: — ellentétben a dicastériumok testületi működésével, melyet épen azért mert testületi, határozottság, biztosság nem jellemezhet. Hogy ezen eljárási különbségnek mily befolyása van a munkálatok sikerére, dicastériumaink ujabbkori története is eléggé igazolja. Azok különbféle szervezési tervezeteketvettek munkába,ésemunkálatok kocsi számra mérhető irathalmazzá nőték kimagokat, csekélyebb egyes tárgyaknális, a nélkül hogy irathalmaznál egyébnek tekinthetők,s jelentékenyebb használatra fordíthatók lennének. Nagyon is érdekünkben feküdnék, hogy ezt jelen kormányrendszerünk alatt — az igazságszolgáltatás reformját illetőleg — minél inkább elkerüljük — mire különben a határozatlanság, terv nélküliség, kiindulási ingadozás okvetlenül kell hogy elvezessen. Ez ugyanis mint előbbi czikkünkben állittottuk, nemcsak idővesztegetést, hanem a reform munkálat érdemére is káros hatályt eredményezhetne. Ez uton — mondottuk — a legégetőbb szükségü javítások kevésbé jutnának kellő figyelemre; mig a nem legégetőbb szükséget képező javaslatok előtérbe nyomulhatnának. És nem igy van-e ez a jelenlegi igazságügyministeri bizottmány működésében is? Nem azt tanusitják-e tanácskozásai, sőt a minister által kimondott megállapodásai is, hogy biztos irány elvek s határozott kiindulási pontok hiányában, azonnali teendőkül, mint legsürgösbeket, oly reformokat állított előtérbe, melyek a legégetőbb szükségek között helyet épen nem foglalhatnak. Ilyen az p. o. mely a felebbviteli illetőség és biróság szabályozására és szervezésére vonatkozik. Mellőzve azt, mikép a birósági illetőség megváltoztatása átalában minden jogrendszerben a legnehezebb s ;ödése — Jogeset. —Hivatalos tudnivaló. legaggályosabb reformok küzé tartozik; miután az az illetékességi yiták s összeütközések szaporítására vezet, melyek pedig az igazságszlogáltatás menetére a leghátrányosabbak szoktak lenni; Mellőzve, mikép a felebbviteli illetőség változtatása czélszerüen csak az összes felebbviteli szervezet alakításával eszközölhető, mert kellő összhangzás csak igy állitható elő; Mellőzve, mikép a felebbviteli hatáskör szabályozása czélhoz alig vezethet, az alsóbb birósági illetőség módosítása nélkül, főkép ha ezen alsóbb biróségok már magokban szinte felebbviteli forumokat képeznek; Mellőzve az előhaladottabb törvényhozások azon tanúságát, mely szerint azok épen az érintett okok folytán, az egyes, kivételesen tervezett illetékességi változtatásokat határozottan ellenezték, s ily reformok még a rendes, megállapodott bírói szervezetek mellett is ritkán s csak nagy nehezen voltak keresztülvihetők ; Mellőzve mindezt — csak azt kérdjük , váljon a felsőbirósági illetőség szabályozása képezi-e jelenleg a legégetőbb szükséget, a legsürgősb reform feladatot? Valjonaz-eigazságszolgáltatásunk —csak a hypocraták s idióták által tagadható rendkívüli hiányainak egyik legfőbb forrása, mert kerületi táblák léteznek, mert táblai perek is vannak? Váljon igazságszolgáltatásunk kezelésének a jogbiztosság s közhitel érdekeivel való — legalább megközelítő — összeegyeztetése lehetetlenné vált-e azért, hogy bizonyos pereket a kir. tábla előtt kell kezdeni, másokat pedig a kerületi táblák előtt? Elismerjük, hogy a kerületi táblák kivételes létezése és a felebbviteli forumot képező kir. tábla első birósági kiváltságos létezése az európai jogrendszerben kirivó anomáliát képez; elismerjük hogy a jogrendszer egyöntetűségével, a birósági szervezet egyszerűségével ezen kir. táblai illetőség össze nem egyeztethető; tehát elismerjük, hogy a perindítási biróság illetékességére nézve csak az egyes és a testületi bíróságok (törvényszékek) között lehet különbség ; de el nem ismerhetjük azt, hogy ezek igazságszolgáltatásunk legfőbb bajai, a reformok legsúrgősbjei közé tartoznának. Ezek csak az állandó, rendes codificatió tárgyaiul szolgálhatnak, mely a törvénykezés jelenlegi igényeinek meg nem felelő összes birósági rendszerünk s illetőségének reformjával foglalkozand; mely az összes felebbviteli illetőséget az alsó birósági szervezettel s illetőségi renddel összhangzásban s együttesen rendezendi; de ideiglenes, kivételes reformokra ez idő szerint elégséges indokot nem szolgáltathatnak. Mert a felebbviteli törvénykezésben épen nem ezek képezik a legfőbb bajokat, a kielégitő igazságszolgáltatás legelső, legfőbb akadályait. A felebbezést illetőleg ugyanis, igazságszolgáltatásunk hiányainak s kirívóbb bajainak főforrása épen nem 33