Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 30. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 11. [r.]

120 nem egyébb mint rendőri polgárjogi ju­risdictió Ezt tanúsítja világosan az is, rnikép az augol béke­biróságok ezen ügyekben 1—3 havi fogságot s tetemes pénzbüntetéseket Ítélhetnek, mi a tisztán polgárjogi ju­risdictio természetével össze nem egyeztethető. Tisztán polgárjogi ügyekben fegyházra stb. ítélni nem lehet, mi pedig azon jogesetekben rendes eljárást szokott ké­pezni, De ugyanazt bizonyítja még az is, mikép ezen ren­dőri polgárjogi ügyekben az eljárás és perrend lényegi­leg ugyanaz, mi a bűnvádi ügyekben szokott használ­tatni. Végre ezen jurisdictió rendőri természetét igazolja, mikép ezen ügyekben a felebbezések mindig a felsőbb törvényszékek bűnvádi osztálya elébe tartoznak s vitet­nek ; mi által maga a jogrendszer által tényleg el van ismerve, miszerint ezen ügyek nem tisztán polgárjogiak, és inkább rendőriek, mint polgárjogiak. Ezekből, ugy hisszük, világosan kitűnik, mikép az érintett ügyekben nem polgárjogi, hanem rendőri ható­ság van megalapítva, melyhez némi bűnvádi illetőség is van keverve. Minthogy pedig ezen munka rendőrségi ügyek egyedül azok, melyek az angol békebiróság ha­táskörében a polgárjogi jurisdictió némi színezetével bír­nak, s minthogy ezek is szorosan véve rendőri ügyeknek nyilvánulnak, természetes következtetés azt állittanunk, hogy az angol békebirák hatásköre polgárjoginak nem tekinthető. És pedig annál inkább, minthogy ezen ügyek közül azok, melyek tisztán polgárjogi követelések körül forognak, az uj angol törvényhozás által az u. n. Couuty Courts bíróságok illetősége alá soroltattak. Ezzel tényleg elismertetett, hogy az ide vonatkozó polgárjogi ügyek a békebirák hatósága alá nem tartozhatnak. Ugyanezt kell mondanunk a bérleti és haszonbérleti viszályokról is, nevezetesen a bérhátralékokra nézve — melyek a föl­desúri hatóság helyében a 18-ik században a békebirósá­goknak adattak át, de az uj egyes bírósági szervezet után ennek illetősége alá kerültek. Ez az oka miért utóbbi ügyeket a békebiróságok hatáskörében megemlíteni többé szükségesnek sem találhattuk. Nem tévedtünk tehát midőn azt állítottuk, hogy az angol békebiróság nem képez polgárjogi bíróságot, tehát hogy a bírósági rendszer codificátiójában, melyben a béke­bíróságnak nézetünk szerint egy kiegészítő alkatrészt kell képeznie, az angol békebirói intézményre mintaként nem hivatkozhatunk. Különben a fentebbiekből is látható, mikép a béke­biróság az angol közigazgatási rendszernek egy kiegé­szítő részét képezi, és ennél fogva feltételezi azon saját­ságos állami s társalmi intézményeket, melyek Angliában a közszégi — szegényi — rendőrségi — ipar stb. ügyek kezelésére léteznek, és a melyek a mi intézményeinktől és szokásainktól lényegesen különböznek. Hogy ezeket az angol mintára egy könnyen átalakítani nem lehetne, de kívánatos és czélszerü sem volna , könnyen fel­fogható. Mint bírósági intézményre pedig — arra még egy állam törvényhozása sem forditott figyelmet. Sőt maga az északamerikai jogi törvényhozás, mely pedig Anglia — az anyja ország jogi intézményeit mintául tekinti s utánozza, sem találta az angol békebiróságot utánozha­tónak. Ezt mutatja a legújabb newyorki codificatió, mely a békebiróságot bírósági szervezetébe befogadta, de egé­szen eltérőleg az angol rendszertől, tisztán és szorosan polgárjogi jurisdictióval, melynek az angol békebiróság fent emiitett sajátságaihoz s hivatásához semmi köze, semmi rokonsága. Örökösödési jogeset. (Seharfenéder — Venczel ügy.) Közli Csemegi Károly ügyvéd ur. (Folytatás.) A harmadik ellenvetés felperesuő részéről következő: Felperesnő kimerithetlen a nagykoruságbeli egyes­ség elleni ellenvetésekben. Az okmány tartalma, formája, keletkezésének módja, az erre behatott tényezők, itt minden vita alá vonatik, sőt még az egymást kizáró és így egymást czáfoló tények is felhozatnak, csak hogy a kifogások sora nagyobb legyen, hasonlóul mint ha a harczosok közé helyeztetnének a betegek is, hogy a szám nagysága által riasztassék meg az ellen. Mi a szöveg értelme ellen mondatik, erre csak egy megjegyzésem van. A bíróság össze fogja hasonlítani ezen okmányt az A. D. E. AA. és BB. alatti okiratokkal, és felfogja állítani a kérdést miszerint: az mondatik-e ezen okiratokban, miként nincs egyesség? miként semmis az egyesség? Az idézett okmányok összehasonlításából azon ered­ményre jutand a bíró, miszerint azon vagyon iránt, mely felperesnő által kereset alá vétetett, érvényes egyesség lé­tez, s hogy ezen egyesség minden illetékes hatóság által, mint egyesség lett megállapítva. Rejtett ki nősek nincse­nek egy nyilvános okiratban, a mi ezen okiratban tartal­maztatik, az már évtizedekkel ezelőtt felismerve és értel­mezve lett. Minden hatóság látta, és cognitiójának, hatá­rozatának tárgyává tevé ezt. Ma negyedszázad után akarja felperesnő elferdíteni azon értelmet, mi tisztán és világosan van foglalva az eredeti iratban? Ez nem sike­rül neki, s a városi és fejedelmi hozzájárulás után ilye­tén vállalat nem érdemli a kísérlet fáradalmait. A forma ellen van kifogása felperesnönek? De hi­szen a forma miatt megtámadott okmány ezen mostani alak|ában volt a város és 0 Felsége előtt, és daczára az állítólagos hibának mindenütt érvényes transactionak találtatott. Pedig az ország legfőbb kormányszékéről annyi képességet fel fog tenni maga felperesnő is, misze­rint egy okirat érvényességéhez megkívántató formákat ismeri, s transactionak csak oly okmányt fogad el, mely az érvényesség külső és belső kellékeivel bír. De hol van az megírva, hogy egy sajátkezüleg aláirt és hitelesített nyilatkozat nem kötelező, és pedig nem azért, mert tar­talma valótlan, mert az aláírás hamis, hanem: mert kér­vény alakjában van fogalmazva? Mi is kerestük a tör­vényben s a joggyakorlatban a semmiség eseteit, de azok között olyanra, mint minőből felperesnő vonja e követ­keztetést, nem voltunk képesek akadni. Végre a C. alatti a benne felhívott s hozzácsatolt melléklettel képez egy egészet; ez pedig nem kérvény alakú: mi értéke van tehát az alak elleni — már rég túlszárnyalt kifo­gásnak ? Ámde csel, erőszak és félelem a gonoszság minden árnyai találkoztak az okirat szerkesztésénél! A forma tehát még megjárná, de ez utóbbi tényezők villáma okvetlenül széttépi a bünszármazta okmányt! Igen ; ha állítani annyi volna, mint bizonyítani, akkor ez utóbbi állitások egyike is elég erős volna elsodorni az egész ügyletet. De szerencsémre a leghangzatosabb állítás még

Next

/
Oldalképek
Tartalom