Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 24. szám

96 1839-ik évi július 9-ét nem lehet 1839-ik évi június 4-re áttennni, s a megtörtént házasságot nem lehet elérteiraezni. A dolog természete, a materialis valóság tűzi ki az értelmezés határát, s mi e határon tul esik, az nem az értelmezés, hanem a tények hamisítása alá tartozik. (Folyt, köv.) Tűzkár biztosítási jogeset. (Vége.) Az e. bir. Ítélet e. az első magyar ált. biztosító társaság mint alperes felebbezést nyújtott be, következő okokból: Bal felfogáson alapszik az Ítélet azon indokolása, hogy azért mert nem tagadta alperes a biztosítási szerződés létrejöttét, s a biztosított gabona egy részének elégését, a kárt megtéríteni tartozik; mert két oldalú szerződéseknél az által, hogy a szerződés létrejötte kétségbe nem vonatik,nincs megállapítva a felek egyikének feltétlen joga, ha az ellenfél által bebizonyittatik, hogy a jogot kereső fél a kikötött feltételeknek eleget nem tett; vagy mint jelen esetben á feltételeket megsértette Már pedig ily szerződés érvénytelenítő sérelemül hozatott fel, hogy felperes a biztosítási feltételek 20-ik §-a ellen vétett az által, hogy alperes társaságot hamis adatokkal megkárosítani törekedett. — Sérelmes azon indokolás, hogy ha valaki akár magán, akár birói uton többet küvetel, mint mennyihez joga van, kereseti jogától meg nem fosztható; mert átalános jogi elv, hogy ki mint szerződött, a szerint nyer ítéletet; felperes pedig a biztosítási kötvényt elfogadta, mert keresetét is arra alapitja, ennek 20. §-ban pedig határozottan ki van kötve, hogy minden elhallgatási hamis vagy elferdített jelentés, mennyiben a kárpótlás mennyisénére befolyással lenne, megszünteti a biztosítás érvényét, s a biztosító nem csak a befizetett dijt, hanem kárpótláshozi jogát is elveszti. — A ro?z lelkű biztositóknak nyerészkedési szándékból eszközlött biztosításai ellenében a társaság érdekei nem óvatnak meg az Ítéleti indokokban felhívott 19-ik §. alkalmazásával,mert ha az abban említett vizsgálatot a társaság időnkint foganatosítani akarná, az nem csak a biztosítási dijakat felül haladó költségbe kerülne, hanem sokszor szakértők hiányában kivihetetlen is lenne, azért figyelmeztetnek a biztosítási szabályokban, hogy csak vagyonuk valóságos értékét biztosítsák, mert a biztosító társaság c?ak a valódi kárt ki teles megtéríteni ; hol azonban, mint jelen esetben is a valódi kárt felülmúló érték követeltetik, a 20-ik §. alkalmazásának van helye; — a biztosítási feltételek magyarázatának 4-ik §. sem vehető fel alapul a jelen esetben. — Téves az ítélet azon indoka, mely szerint a felperesi C. okmány ellenében ki nem mutattatott volna, hogy a biztosított gabona mennyiség a biztosítási összegnél kevesebb értékű volt volna, mert a C. alatti okmány hitelét már azon körülmény is lerontja, hogy a törvényes bizonyság sem a kihallgatott tanuk által aláírva nincs, és azért sem érdemel figyelmet, mert alperes társaság mellőzésével eszközöltetett a kihallgatás. "De különben is itt nem az határoz, váljon meg volt-e azon gabona mennyiség, melyet felperes biztosított, hanem hogy mennyiért vette ő azt, melyért kártérítést követel, mert a biztosítás a biztosítottra nézve nyereség eszközéül nem szolgálhat, és miután be van bizonyítva, hogy felperes 7G8 ftért vette a biztosított gabonát, nem lehet t>Zt mondani, hogy az ellenvetés be nem bízonyíttatott. Sérelmes az ítélet azért is, mert a mindkét fél által hivatkozott tanuk kihallgatása el nem rendeltetett. Sérelmes végre .azért, mert felperes ártatlansági bizonyítványa felmutatása iránti kifogást a törvényszék figyelembe nem vette, mert magyar fogalmak szerint az igazság kiderítésére szükségeseket a későbbi perPesten, 1107. <\</omntoit l< u c s i S d n do r állal. (Érkóvy, Gatgót beszédekben is felhozni lehet. Ha alperes a bizonyítvány becsatolásának szükségét fel nem emiitette volna is, azt a törvényszéknek kellett volna megkívánni, mert annak felmutatása nélkül felperesnek a tüz támadása körüli ártatlansága kimutatva nem levén, a kártérítési jog meg sem ítélhető s már ez okból el lett volna utasítandó felperes keresetével. A kir. it. Táblán Ítéltetett: „Azt, hogy a keresetlevélben körülirt tüz felperes tudtával, vagy pedig épen általa készakarva idéztetett volna elő, alperes a per során nem is állítván, — annálfogva ártatlansági bizonyítvány felmutatásának szüksége fen sem forogván, — a kár nagyságának megállapítása pedig külön útra hagyatván fel s e tekintetben a perben álló felek közül egyik sem élvén felebbezéssel, ezen okból a mindkét részről kért s egyedül a kár nagyságára vonatkozó, tanuk hit alatti kihallgatása szükségesnek nem találtatván, miután a periratokból az, hogy felperes alperes társaságot hamis, szándékos csalás által megkárosítani törekedett volna, ki nem tűnik, — ugyanazért az első bíróság ítélete ezen és abban felhozott indokokból jóváhagyatik s a per illetőségéhez leküldetik." (1866. jul. 19. 6468. sz. a.) Ez ellen alperes biztosító társaság ismét felebbezést nyújtott be s indokul előadja: A kir. ítélő tábla nem tartja szükségesnek az ártatlansági bizonyítvány felmutatását, mivel a perben nem állíttatott, hogy a tüz felperes által kész akarva vagy tudtával idéztetett volna elő." — Ezen indokolás azonban szabály ellenes, mert a felek közt törvény erővel biró biztosítási szabályok 9. §. végpontja szerint általában mindenkor s nem csupán bizonyos esetekben kívántatik meg a törvényszerű bizonyítvány felmutatása; minthogy tehát felperes a hatósági bizonyítvány felmutatását elmulasztotta, a szerződés egyik lényeges pontját szegvén meg, a biztosítással szerezhetett jogokról mulasztása által önként lemondott. Sérelmül hozatott fel az első bíróság ítélete elleni felebbezésben, hogy a mindkét fél által felhitt tanuk kihallgatása el nem rendeltetett, és a kir. itélő tábla ezen eljárást azon indokból hagyta helyben, mert a kár nagyságának megállapittása külön útra hagyatván fen, se tekintetben a felek felébb zéssel nem élvén, egyedül a kár nagyságra vonatkozó tanuk kihallgatása szükségesnek neui találtatott. — Téves azon indokolás, hogy a periratokból ki nem tűnnék, hogy felperes az alperes társaságot szándékos csalás állal megkárosítani törekedett volna, mert felperes a gabonát 4155 frt. 75 krban biztosította, holott csak 768 fton vette, melynek elégett egy részeért 2502 frt. kárpótlást követel, így szándékosan túl biztosítást eszközölvén, s a valódi kárt sokszorosan meghaladó kártérítést igényelvén, alperes társaságot megkárosítani törekedett, s e miatt a biztosítási szabályok 20 §. értelmében kártalanítási jogától elmozdítandó. A kir. Hétszemélyes Táblán ítéltetett: „Az, hogy felperes gabona termését a bemondó tt összegben csalási szándék.ból biztosította volna valódi értékén túl, nem igazoltatván, s így jelen esetben a biztosítási szabályok 20-ik §-ának alkalmazása helyt nem fogván, — a valódi kár kiderítése pedig külön útra levén utasítva, mi ellen felebbezés sem tétetett közbe, annálfogva ezen indokokból a kir. itélő tábla ítélete jóváhagyatik s a per illetőségéhez leküldetik." (1866. nov. 13-án 177. sz. a) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOI.AY ISTVÁN. .} f« Kocsi nyomdájában.) Ila'-pitrz. és n/-ilvnas