Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 10. szám

39 egyedül a jogvédek önkényére van hagyatva. A törvény az előiratok közlésére kitűzött határidőket, de azok, illetőleg elmulasztásuk jogi következményeinek érvényesítését egészen a jogvédeknek engedte át. Mivel azonban a jogvédek egymással teljes egyetértésben vannak; mivel nem találjak érdekükben feküdni egymás irányában szigorral fellépni; az előiratozás határidei alkalmazáson kivül maradnak ; az előiratok a procuratoknál hónapokig hevernek; az ügy a felek tudtán kivül vesztegel s balogattátik; aa igazságszolgáltatás érdekeinek nem csekély hátrányára.") Ez átalános tapasztalat Francziaországban. Hogy a genfi törvényhozás e bajt elháríthassa; az előiratozást nem rendelte ugyan a bíróság vezetése alá, mi a közvetlenség elvével össze nem férhetne; hanem a bíróságot józan ellenőrködési hatósággal ruházta fel; mi képes legyen az előiratozásba rendet hozni, s az azzali visszaéléseket meggátlani. Erre szolgál különösen azon szabálya, mely szerint a törvényszék a körülmények szükségletei folytán az előiratozást elrendelvén, — egyszersmind határidőket is tüz ki, mely ek alatt azelőiratok elkészítendők s beadandók. Itt tehát nem a törvény, hanem a bíróság rendelkezvén, a kivitel felett a bíróság éber őrködése szolgál biztositékul.s) És ez a lehetőleg legkielégitőbb biztosíték, mert csak a bíróság lehet képesített ellenőrizni az előiratozást, s felügyelni, hogy kitűzött határidei megtartassanak, hogy az előiratokkal semmi visszaélések sem követtessenek el. A többi s különösen a legújabb európai törvényhozásoknak az előiratozásra vonatkozó reform mozzanataikról legközelebb értekezendünk. Telekkönyvi jogeset. A követelések jelzálogos átkebelezése azok valóságának tagadásba vételénél. Rácz Péter, And. és Julianna felperesek még a komáromi volt cs. kir. megyei tkövi tanácshoz 1856. oct. 21. beadott keresetükben •/. a. felmutattak egy 1819. jan. 7. 861 vfrtról kiállított eredeti kötelezvényt, mely összeggel néh. Domány Ferencz és neje felperesek szüleinek adósak maradtak, 2/. a. bemutatták ezen kötelezvénynek betáblázásáról szóló végzést, és kérik azon követelést a komáromi 1018. számú telekjegyzőkönyvben foglalt 1230 összeirási számú házra mint régi terhet átkebelezni. Az eziránt kitűzött tárgyalásnál Dományné szül. Medány Júlia és annak leánya Fülöp Julianna mint a kérdéses ház7) E kinövéseket helyesen jellemezte már Bellot is. „En effet — mond — qu' arrivait il de Cetté instruction hors de l'audience sans surveillance des juges et des parties, dont les avoués restaient seul, les maitres ? Cetté instruction ne se faisait point. Les delais fixes s' écouaient le plus souvent sans qne l'on éut pensé á fairé ce que la loi préscrivait. On a vu ainsi contrs le gré et au grand préjudice des parties, des procés rester ensevelis dans les études des avoués, pendant des mois, de3 anneés entiéres sans qu' aucune écriture éut été signi fiée de part ni d'autre. Un mérne mesoin d'indulgence avait introduit un mutuel support." — Exposé des Motifs. pag. 52 sat. ") E szabály helyességét bizonyítja, mikép magok a franczia jogtudósok is mellette nyilatkoznak. így R. Bordeaux: „Je sais que cela obiige le tribunal k surveiller lui mérne la procédure et k prévenir l'excés desdélais ; je conviens aussi, que cetté entre mise continuelle du tribunal empéche d'abuser de ces ecritures." Philosophie delaProcedure Civile, pag. 458. nak telekkönyvi tulajdonosai megjelentek és a kérelemnek ellenmondottak, a követelést valótlannak állítván. Ennek folytán felperesek 1857. jul. 7-én fentebb nevezett adósok ellen kiegészítve benyújtott keresetükben előadják, hogy néh. Domány Ferencz és neje e. r. alperesnő az A. a. kötelezvényt bőrök árában adós maradt 861 vfrtról állítván ki, azon kötelezvény 1819. márt. 24-én az adós hitveseknek 1230. sz. a. fekvő házukra betábláztatott. Felperesek szülői időközben meghalván, az A. a. kötelezvény felperesek tulajdonává lett, az adósok közül Domány Ferencz szinte meghalt, ki után özvegye szül. Medány Júlia és ettől származott leánya özv. fiflöp Julianna maradtak a betáblázással cerhelt háznak birtokában. Azt, hogy alperesek felperesek szülőinek az A. a. kötvény szerint csakugyan tartoztak, s hogy az mai napig sincs kifizetve, noha az alperesektől többször követeltetett, Torma Pál tanúval ajánlkoznak felperesek bizonyittani, ezt a B. a. kérdő pontokra kérvén kihallgattatni, se mellé pótesküjöket felajánlják. Kérik ennélfogva alp. megidéztetése és meghallgatása után az A. a. kötelezvényt alpereseknek a komáromi 1018. sz. a. telekjegyzőkönyvben foglalt házukra átkebeleztetni. s költségekben elmarasztaltatni. Az ügynek huzamosabb ideig elhalasztása alatt e, r. alperesnő is elhalálozván, felperesek 1862. jun. 7-én 240. sz. a. beadott folytatólagos keresetükben az elhunyt alperesnő leányát mint vagyonának örökösét kérték megidéztetni. Alperesnő ellenbeszédében előadja, hogy mint a 2/. a. tkönyvi kivonatból kitetszik, azon ház, melyre az átkebelezés kéretik, egy részben az ő tulajdona, ő ellenében pedig a keresetben nem is állíttatik, hogy felpereseknek adósa, tehát az átkebelezés az ő háza részére meg nem engedhető, de nem engedhető meg édes anya Medány Julianna ház részére sem, mert felp. nem mutatták ki, hogy alperesnő édes annya után eház részbea már örökösödött; tagadja alp. az A. a kötelezvénynek néh Domány Ferencz és Medány Julianna általi aláírását, illetőleg az ezek által tett kereszt vonásokat; tagadja a tartozás és követelés valódiságát, tanuk a kötelezvényen nincsenek, a régi betáblázás pedig az adósság realitása mellett mit sem bizonyíthat, mert régi betáblázásról az adósok nem értesítettek. Válasz. Alperesnő mint néh.Domány Ferencz leánya bírja a kérdéses ház fele részét, mint ezt maga a telekjegyzökönyv is igazolja, e szerint az ő részére is megtörténhetik az átkebelezés, minthogy határozatlan arányban birja a házat, és az ingatlan vagyon átvétele teherrel jár; hogy a másik részére a háznak az átkebelezés nagyon is megengedhető, kitetszik abból, hogy e rész tekintetében mai napig alperesnő annya t. i. a kötelezvény egyik kiállítója van a tlekjkönyvbe mint tulajdonos bevezetve; hogy pedig alperesnő édes annyának örököse, arra elég documentum a törvény, mely szerint szülő után a gyermek örököl. — A tartozás valóságára még Varga József és Szabó Juliannát is tanukul kérik a kérdő pontokra kihallgattatni. Viszonválasz. A telekkönyv nem bizonyíthatja alpnő által tagadásba vett azon körülményt, hogy ő szülői után a kérdéses házban örökölt, igy tehát az átkebelezésnek az ő birtokára, mint harmadikéra, helye nem lehet, mert átkeblezést csak a tettleges örökös ellen lehet eszközölni, tehát felperesek kötelessége az örökösöket kimutatni. A mi a régi betáblázást illeti, minthogy arról az illetők nem értesítettek, azok az adósság valódisága mellett mit sem bizonyítanak.