Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 93. szám

374 Az adásvevési szerződésben a felek az oszt. pol. tör. k. 1278 ik §-ra hivatkozván — az ily szerencse, és merényes szerződésből származhatik e szavatosság? Ha az ily birtokért egy harmadik személy a szavatosságot szinte magára vállalja, mikor, és mily terjedelemben áll be szavatossági kötelezett' sége ? Az oszt. pol. I. k. 931, 933-ik §§-ban körülirt szavatos­sági elévülés honnan számítandó ? — a jogügylet keletkezése napjától-e, vagy pedig az ily nemű birtok megvevöje által, a birtok letartóztatója ellen indiloll per megkezdése napjától, a vagy a megkezdett pernek végitéletteli befejezése napjától ? — Ha az elévülési határidőig^ a birtok megvevöje szavalossait a megkezdett perbe meg nem hivla, és a birtok vevő a pert hi­bás utón indította, hanyagul^ és hibásan vitte, a kellő jogor­voslatokkal nem élt, s a hibásan indiloll pert meg nem újítot­ta , — váljon a szavatossági kötelezettségből származhatik-e a szavalosokra joghátrány? Az Í8M-.21 t. cz. értelmében betáblázott, és a telekkönyv­nek életbeléptével átkebelezett szavatossági szerződésnek milyen hatálya van? 1853. jan. 2 néhai Fáy Barnabás özvegye, szül. Szily Karolina egy, 1842 mart. 9. kelt végrendelet hátrahagyása mellett, elhalt. A nevezett özvegy most em­iitett végrendeletében a szerzeményekben s az ősiekbe tett beruházásokban általános örököséül sógorát néhai férje egyik oldalági örökösét Fáy Alajost nevezte ki, s egyúttal néhai férje halála után, özvegyi jogon birt ősi birtokokat, az oldalági örökösöknek Fáy Bertalan, Alajos, és Istvánnak kiadatni rendelte. A végrendelet ezen utóbbi részét azon banaz általános örökös— Fáy Ber­talant illetőleg nem teljesitette, hanem az arra szállott birtokokat beruházási kifogások ürügye alatt letartóztatta. Fáy Bertalan az igy visszatartott, és birtokba nem vehetett, — de az alább megemlitendő szerződés szavai szerint Fáy Barnabás, és illetőleg ennek özvegye Szily Karolina halála után ennek végrendelete következtében is reászállott.s 200 holdart bár mennyivel meghaladó birtokot, hivatkozva az oszt. pol. t k. 1278 §-ra — egész teljességé­ben azon joggal,mellyel eladó.birtokába vehette volna, 1 854 szept. 6-án,tehát az ősis pátens zárhatár ideje lefolyása után, — eladta, — S. J.-nek 8000 pí'tért. Ezen szerződés­ben az emiitett örökáron eladott javakra nézve, a szavatos­ságot magára vállalván, s kötelezvén magát nem csak a szükséges utasítások adására, hanem az eladott javakra vonatkozó szükséges irományok átadására is, Miután az eladó, és vevő felek az eladási szerződést aláírták, Fáy Bertalan neje Nagy Johanna, a szavatosságot ezen kité­tellel , a szavatosságot én is magamra vállalom," szintén elvállalta. Ezen 1854 szept. G. kelt szerződés alapján 15 hónap után a vevő Sz. J. ügyvéd, a miskolczi cs. kir. tör­vényszék előtt 1855 decz. 18. Fáy Alajos mint a birtok letartóztatója ellen ősi osztályos pert indított, mely per 4 év múlva 1859 dec. havában becsomóztatott, és 1862 aug. 21. a felperesi kereset leszállításával az első bíróság által elitéltetett. — Az első bíróság indokai következők voltak; Jóllehet a keresetlevélhez A. B. C. D. alatt mel­lékelt magán levelek egyes kitételei, azt látszanak iga­zolni, hogy alperes a néhai Fáy Barnabás féle ősi java­kat, felperes jogelőde Fáy Bertalan, és Istvánnal meg­osztani hajlandó volt, e körülmény azonban a kereset megfektetésére elegendő alapul nem szolgálhat. Mert felperes keresetlevelének azon kitételében, hogy Szily Karolina Fáy Barnabásnő az 1853 jan. 2. halt el, azon állítás valósága miszerint Fáy Bertalantól megvásárolt öröklési igénye az oszt. pol. törv. hatályba lépte előtt ke­letkezett, nyilván begyőzetett, mert ily jogot igénylő, az 1852-ik nov, 29. cs. ny. par. 9-ik §. világos rendelkezésé­hez képest az ált. pol. t. könyv hatályba lépte napjától (1853-ki máj. 1-től) számított egy év alatt tartozott volna pert iuditani, de hogy sem felperes, sem jog előde Fáy Bertalan a törvényszabta idő alatt pert nem indított, mu­tatja először maga a kereset beadása, mutatja továbbá a Gr. a. 1854 sept. G. kelt szerződés maga is, mely a törvé­nyes idő határon kívül esik. Ezen Ítélet ellen felperes Sz. J. jogorvoslatot vetett közbe, azt azonban 18G3 Sz, Mihály hó 15. a kir. it. Tábla annak indokaiból helybehagyta. A felperes a táblai ítéletet a Hétszemélyes táblához nem fellebezte, sem pedig perújítással nem élt. Az 1855 dec. 18. megindított per lefolyása alatt az 1854 szept. 6-án keletkezett jogügylet következő módo­sításokon ment keresztül: Sz. J. birtokvevő az egri cs. k. törvszékhez 1857. mart. 3. G02 sz. a. a végett folyamodott hogy Nagy Johanna birtokaira — ki fentebb a szavatossá­got szinte elválalta, — az 1854. szept. 6. kelt adásvevési szerződés, az 1840 21 t. cz. értelmében betábláztassék. Ezen kérelemnek az első bíróság helyt adott, azonban Nagy Johanna felfolyamodása folytán, a pesti cs. k. fő­törvényszék 1857 szept 15. végzésével, — minthogy az 1840 21. t. cz. értelmében, csak adós leve­lek, és oly okmányok, melyekben a pénz összeg ki van téve, táblázhatok be, a Nagy Johanna szavatossági kitétele pedig sem adóslevélnek nem vehető — sem abban a pénz összeg kitéve nem lévén, mert az (t. i. a szavatosság) c?ak a birtok minősége és mennyiségére értethetvén, ennél fogva be nem tábláz­ható — a betáblázást rendelő e. b. végzést feloldotta. — Sz. — J-nek minta birtok megvevőjének folyamodá­sára azonban a legfőbb és semmitő cs. kir. tszék 1857 decz. j 10. végzésével az e. b végzést jóvá hagyta és a betáblá­! zást, — csupán elsőbbségi tekintetből — meg ; engedte. E közben a telekkönyvek is életbe lépvén, a '• most emiitett betáblázás alapján Sz. J. a Nagy Johanna I ingatlan birtokaira az átkebelezést elrendeltetni kérte, mit Nagy Johanna ismét ellenezett — de ezen ellenzése ; daczára az első bíróság az átkebelezést elrendelte, — sőt j Nagy Johanna felfolyamodása folytán, azt a pesti cs. k. főtörvényszék — hivatkozván a legfőbb törvényszék fent j említett betáhlázási végzésére, — jóvá hagyta. A már többször említett 1855 decz. 18. folyamatba I tett, s l P59 decz. havában becsomózott pert Sz. J. a be­I csomózás után — de az első bírósági Ítélet keletkezése előtt, — Totiszer Vilmosnak engedményezte, s ez mint j már fentebb kiemeltetett, a Sz J. által Fáy Alajos ellen j inditott perben hozott másodbirósági Ítéletet a hétszemé­j lyes táblához nem fellebezte,s annál kevésbé újította meg ! a Sz. J. által 1855 decz. 18. hibásan inditott pert, hanem e helyett 18G3 évi decz. 3. az 1854 szept. 6. kelt adásve­vési szerződésben meghatározott SO00 pftnyi vételárért, nem is az eladó Fáy Bertalan, hanem csak a másod rendű kötelezettnek tekinthető Nagy Johanna örökösei ellen ke­resetet nyújtott be. (Vege köv.) Turterebesi arányossági per. (Folytatás.) A végrehajtást az ideig, kulcsra nézve elrendelő első bír. végzést feloldó legfőbb törvényszéki végzés kö­vetkeztében Török Cajetán 1859 april 18-án 1477.

Next

/
Oldalképek
Tartalom