Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 87. szám

Pest, I8H6. péntek nov 9. 87. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom j \ budalieszi parasztok bűnvádi esele. — Jogeset. — Hiv. tudnivaló. A budakeszi parasztok bűnvádi esete. (Hétszemélyes táblai ítélet f. é oct. 31-róT) Közli.: J a k a k f a 1 v y Gyula ur. E napokban Ítéltetett el a n. m. kir. Hétszemélyes Táblán egy a társalmi élet mozzanatai közt valódi „cause célébre," mely annak idején országszerte föltűnést idézett elö. Ez eset Bacsák Imre budakeszi plébános és esperestnek saját hivei által történt niegtámadtatása, és tettleges bántalmaztatása. Az okmányszerüleg igazolt tényállás következő: A budakeszi község lakossága évek óta egyenetlenség s viszálkodásban állott lelkészével a fent nevezett plébános és esperesttel. Ez egyenetlenkedések folytán több izben folyamodott a község az illető egyházi elöljárósághoz, a nevezett lelkésznek tőlük leendő el távolitatásáé rt,s részükre más lelkésznek kineveztetéseért. E kérelmük azonban teljesíthetőnek nem találtatott, mit leggyengédebben mondva csak sajnálni lehet. — Ennek folytán a község és lelkésze közötti súrlódás még élesebbé fejlődött, s gyakran képezte mindkét részről súlyos panaszok s közigazgatási vizsgálatok tárgyát. Ily vizsgálat eszközlése végett jelent meg az illető járás főszolgabirája 1862 évi június 5-én a budakeszi község házánál. A vizsgálat tárgyai lettek volna nevezett lelkésznek a község elöljárósága ellen emelt több rendű panaszai, u. m. a plébános tűzi fájának apróztatása, a hátralékban levő párbér, s. a. t. A vizsgálatra megjelent fószolgabiró a község házánál több száz emberből álló csoportot talált, mely tömeg azonban a főszolgabíró felszóllitására csendesen szétoszlott. A csoport szétoszlása után a plébános a vizsgálat megkezdésére mngjelenvén, az elöljárók eltávolilatását is kérelmezte. Mire az elöljárók el is távoztak, azon két előljáró kivételével, kiket a fószolgabiró visszatartóztatott. A vizsgálat folyt délután egy és két negyed óráig, s csak anynyiban zavartatott meg, hogy néhány ember az utcza ajtót betolván, a paplakba tolakodott s ott a lelkész embereit kihányás végett kereste. Midőn azonban a megyei esküdt intézkedés végett a helyszínére ment, akkor már a paplakban senki sem találtatott.Délután egy és két negyed órakor a főszolgabíró ebédre favozván, a községháza előtt mintegy tiz embert látott ácsorogni, kiket hazamenetelre felszóllitván, a plébánost haza felé kisérte. A. lemplomhoz érve a plébános a főszolgabírótól elválván, egyedül haladt a plébánia felé, akkor azonban a falunak több utczáiból — mint egy titkos jeladásra, — több száz ember nagy robajjal, s oly gyorsasággal rohant elő, s nyomult a plébános után, mikép a főszolgabírónak alig maradt elég ideje magát a támadó nép s az üldözött lelkész közzé vetni, s utóbbit a fölzendült nép első dühétől megóvni. A lelkész a főszolgabíró segélyével a plébániába menekült, a főszolgabíró pedig a plébánia aj iájában a lázongó néptümeget szétoszlásra intette, s egyszersmind a helységbe rendelt katonaság parancsnokságát is értesítette. A főszolgabírónak már majdnem sikerült a népet szétoszlásra birni, midőn mintegy harmincz ember a túlsó utcza ajtón át berontott a paplakba s ott a folyosón álló plébánost felkopván, oly roppant erővel tolta ki, hogy a nagy erő által kifeszítetett ajtó a rend helyreállításán fáradozó főszolgabírót ugy a földhöz sújtotta, hogy az néhány perczig eszméletlenül volt elterülve. Két kinyomozhatlan ember azonban felsegité, s sajnálatukat fejezték ki a véletlen baleset felett, azt azonban kijelentették, hogy: ők többé dühökkel nem bírnak, s ha tiz évi biztatgatások daczára papjukat nem akarják e 1 v i n n i, majd kiviszik őtet ők magok. A dühöngök egyike: Eszterle Ferencz a népet következő szavakkal tüzelte: ,,Ki kell hurczolni, ki a pappal, hozzatok zsineget, akasszuk a fára, agyon kell ütni." A lelkész kitoiarása közben és után — túlhúzással, hajtépéssel, ökölütésekkel bántalmaztatott, rugdostatott, kis ujja megvéreztetett s érzékenyen megsértetett, — három izben földre taszíttatott. És ezen bántalmazásoknak csak az által vettetett vége, hogy egy 80 éves aggastyán Batócsy Imre — a lelkész mo-toha atyja, — a földön elterülve fekvő bántalmazottra ráborúlt, azt testével elfedte, s eként a további bántalmaztatástól önnön személybiztossága koczkáztatásával megóvta. Ezután mintegy -harmincz ember által elővonatott egy üres kocsi, melyre a lelkészt föl akarták erőszakolni, és a határra kihurczolni. E szándékuktól azonban a főszolgabíró felszóllitására és az időközben oda érkezett községi jegyző közbenjárására elállottak. E közben érkezett meg a zavargás helyszínére a mintegy 20 legényből alló katonaság, mire a főszolgabíró — a katonai erőre utalással — a népet távozásra inté; a tömeg egy része azonban a főszolgabírónak azt feleié, hogy ők nem gonosztevők, vagy lázadók, hanem adózásban, s a katona állításban pontos jó polgárok, ők csak papjukat nem tűrhetik, ki közülök sokakat szerencsétlenné tett. Kijelenték egyszersmind, hogy ha a főszolgabíró a katonaságot haza küldi, ók is eltávoznak. A vezénylő tiszt szintén távozásra intvén a népet, ennek is azt válaszolták, hogy ők nem akarnak bántani senkit s haza is fognak menni, csak távozzék el a katonaság. Mire az eljáró fószolgabiró jónak látta a csekély számú katonaságot— nagyobb veszélynek elejét veendő,— elvonulásra felszóllitani, mi megtörténvén, a csend helyreállott. A lelkésznek pedig sikerült időközben a kerten keresztül gyalog Budára menekülni. Ezen tényállás alapján Pest megye központi törvényszéke írásbeli fenyítő pertinditott csődülés, zavargás, s B. I. plébános tettleges bántalmazása miatt Eszterle Ferencz és több ö-szesen 41 budakeszi lakos ellen. E vádlottak közül az eljáró megye törvényszéknek 1865 febr. 21-én í(!nj sz. alatti Ítéletével elitéltettek: Eszterle Ferencz 9 havi, Brukner Mátyás 6 havi, Vinkler Lőrinci 1 évi, Vinkler Lőrinczné 9 havi, Frankhauser Sebestyen 9 havi, Hollóczi Marton 9 havi, Schmied G-yörgy 6 havi, Fischer Mária 3 havi. Merkel Mátyás 6 havi, Geiger György 1 havi, Eszterle József 1 havi, Hek János 1 havi, Frankhauser Lénárd 1 havi, Vegmann András 6 havi, Hermann Ferencz 1 havi, Frankhauser János 2 havi, Ha87