Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 75. szám

302 saját tettükkel nem igazolná, hogy a szállított buzameny­nyiség által fog a felperesek váltókövetelése kiegyenlit­tetni; a 2. sz. a. egyességben azonban felperesek nyilván elfogadták, hogy az alperes által szállított buza árát al­peres váltóival fizetik ki. — Kérdezzük felperesektől, nem erőtlenitették-e meg ezen tettük által a váltók erejét? Hogy az alperes által szállított gabona ára a kere­seti váltók értékéből leszámitandó-e vagy nem: ugy hiszi alperes, hogy a2.sz. a. felperesi beegyezés igazolása után, többé nem lehet kérdés tárgya sem. A mennyiben felperesek jónak látták a válasz során az alperesi ellenbeszédben felhozott s törvényszerűen be is bizonyított ténykörülmények valóságát kétségbe vonni, e részben szabad legyen előadni: mikép mi értelme sincs annak, hogy felperes a 2 sz. a. különben valódiságára nézve kétségbe nem vont okiratra azt jegyzi meg, mintha ez nem foglalna magában egyességet; ha felperesek a 2. sz. a. okirat valódiságát nem tagadják, nem foghatja fel alperes, hogy állithatják azt, hogy alperessel egyességre nem léptek, hiszen a 2. sz. a. egyességet felperesek saját­kezüleg írták, s alperes a fenti 3 — 11. csatolt okmányok­kal igazolta azt is, hogy maga részéről az egyességet teljesítette is. Vagy felpereseknek ezen általános tagadása a vilá­gos tények ellenében csak oda van irányozva, hogy ez­által az igazság kiderítése nehezítessék ? Ez valóban nem nemes czél! Ily czélból — ugy lévén meggyőződve alperes — hasztalan tagadják felperesek,mintha a 2. sz. a. egyesség nem a beperelt váltókra vonatkoznék, mert egy igazolt tény ellenében puszta tagadásnak éppen csak annyi ér­vénye van és lehet, mint az igazolatlan állitásnak. Miért nem igazolták felperesek, hogy a kereseti váltókon kivülj alperesnek más váltói is lé­teztek, vagy léteznek, s a 2. sz. a. egyesség ezekre vonatkozik? Azért nem igazolták, mert lehe­tetlent igazolni már kissé terhesebb dolog, mint való té­nyeket eltagadni. Alperesnek ugyanis felperesek kezei kö­zött más váltói ninosenek s nem is voltak, mint a melyek a 2. sz. a. egyességben érintetnek, illetőleg ezúttal bepe­reltetnek. Az általános tagadás könnyű, de ennek gyarló mes­terségét felperesek még tovább űzik, midőn azt mondják válaszuk folyamában: ,,Tagadjuk, hogy alperes­nek 8406 frttal tartoznánk." Alperes sehol egyszó­val sem hozta fel azt, hogy felperesek neki 8406 frttal tartoznak, hanem igenis azt nemcsak állította, de hitelt érdemlőleg bebizonyította, hogy a kereseti váltók értéke kiegyenlítésére felpereseknek 2. sz. a. beegyezósük folytán már 8406 frt 26 kr. értékű búzát átszolgáltatott. E kettő közt pedig — csekély felfogási tehetségünk szerint — van egy kis különbség, mert ha alperes csak azt igazolta volna, hogy felperesek neki szállított gabona ára fejében 8406 frt 26 krral tartoznak: ez ellen joggal vethetnék ellen felperesek, hogy azt beszámítani nem kö­telesek, demidőn alperes a 2. sz. a. egyesség ál­tal azt is igazolja, hogy felperesek a szál­lított gabona mennyiségót a kereseti váltók értéke kiegyenlitésóre érvényesen elfogad­ták, akkor ugy van meggyőződve alperes, hogy az át­szolgáltatott gabona értékének a kereseti váltók értéké­ből le- vagy nem számítása többé felperesek akaratától nem függ. Habár azonban alperes ugy vau meggyőződve, hogy a már eddig előadottak által felperesek általános és in­dokolatlan tagadásai valódi értékükre, a semmit jelentő­ségre visszavezettettek; mindazonáltal, hogy a felperesi kereset törvénytelensége, igazolatlansága még alapossab­ban kimutatva legyen, szabadságot vesz magának alperes, még a következőket előadni: Felperesek válaszuk folytán egy szóval sem tagad­ják, hogy a 2. sz. a. egyesség általuk bocsáttatott ki, ezen egyesség egész tartalma tehát kérdés alá nem jöhet; már pedig ezen egyesség által törvényszerűen be­bizony itottnak veendő az, hogy felperesek azalperesi e 1 f o g a d v á n y o k kiegyenlítésére gabonát elfogadni magukat kötelezték; to­vábbá bebizonyítóttnak veendő az: hogy felperesek ezen saját tettük által az alperesi el foga d­mányoknak váltói erejét önként megszün­tették. Mert azon időtől kezdve, midőn felperesek a 2. sz. a. egyességet aláirva kibocsátották, nem voltak többé jogosítva az alperesi elfogadmányoknak váltói kiváltsá­gát érvényesíteni, következve azokat váltói uton bepe­perelni sem; miután ha felperesek a kereseti váltók iránti váltói jogukat fentartani akarták volna, azt a 2. sz. a. egyességben nyilván ki kellett volna kötniök. Ennek hiá­nyában, még ha 2. sz. a. egyességnek alperes semmi rész­ben sem tett volna is eleget, felperesek jogosítva nem lennének a váltói, hanem osak az egyesség teljesítése iránti köztörvény utjáni keresetre. Elvitázhatlan ténynek tekintendő tehát, hogy a felperesi váltó-követelés külön egy es­ség által szabályoztatott, minélfogva felperesek a felsőbb bíróságoknak hasonló esetekben hozott döntvé­nyei értelmében, köztörvény útjára utasitandók. Alperes részéről már fentebb is előadatott, hogy azon felperesi állítást, mikép a 2. sz. a. egyesség nem a kere­seti váltókra vonatkozik, felperesek kötelességében állott volna igazolni. A nélkül, hogy alperes a bizonyítás terhé­től e részben felpereseket felmenteni akarná, csak annyi­ban, amennyiben az it. biróság az igazság bővebb felde­rítése tekintetéből szükségesnek találná, ezenuel tanuknl megnevezi N. N. urakat, kik a 14. és 15. sz. a. kérdő pon­tokra teendő vallomásaik által igazolni fogják azt, hogy a 2. sz. a. egyesség felperesek és alperes közt valóban létre jött, és hogy a 2. sz. a. egyesség a kereseti váltókra vonatkozik; a most nevezett tanuk vallomása mellé szük­ség esetére alperes pótesküjét ezennel felajánlván. A mennyiben a teljesített buzaszállitás felől előmu­tatott vasúti vevények, mint hivatalos okiratok teljes hi­telt érdemelnek, s ezek egyenest felperesek nevére szóla­nak, — ugy véli alperes, hogy felpereseknek e részbeni tagadása figyelembe azért sem jöhet, mert a 2. sz. a. egyesség szerint a buza átadásnak nem Pesten, hanem a n.-váradi vasútnál kellé megtörténni, és a hivatkozott ok­mányok a megtörtént átadást minden kétségen felül iga­zolják. Mindezek folytán, miután felperesek az ellenbeszéd­ben felhozott alapos és igazolt alperesi ellenvetéseket mi­vel sem czáfolták meg, az általános és indokolatlan taga­dásuk pedig ott, hol a felhozott tények be is bizonyitat­tak, puszta állitásnál egyébnek nem vétethetnék : alperes tisztelettel kéri a kir. váltótörvényszéket, hogy ellenve­tései figyelembe vétele mellett felpereseket nem igazolt keresetükkel a köztörvóny útjára utasítani, vagy a meny­nyiben ebbeli kérelmének, bármi oknál fogva hely nem adatnék, felperesek váltókeresetét 29 52 frt 19 krraleszál­litani, a követelésbe vett késedelmi kamatok és perköl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom