Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 70. szám

282 mint ő mondja — esetlegesen fel folyamodást adott be, melyben az osztoztató biróság megalakítása ellen kifogást teszen. Az eljáró törvényszék, tekintve azt: bogy folyamodó Sztankovics Gy örgy nem osztályos fél, bogy özvegy Sztankov Julától — ki két gyermekének Dragina és Glisának édes annya és gyámja — ezen felfolyamodás beadására meghatalmazva nem volt; de tekintve továbbá azt, bogy nébai Sztankov Milos első nejétó'l nemzett árvája Gyukának türvényszékileg kinevezett gondnoka, — és nébai Sztankov Aczának özvegye most férjezett Kovacsevics, mint boldogult férjével nemzett kiskorú leánya Zsófiának édes annya és természetes s törvényes gyámja, ugy a többi végintézetbeli örökösök is a Tomasevics János által választott törvényszabta perut ellen kifogást nem tettek, Sztankovics Györgynek felfolyamodására elutasító végzést hozott. Ez időközben Tomasevics János azon okból, hogy a többi érdekelt felek a torvényszabta 15 nap alatt a magok részéről osztoztató bírákat nem neveztek ki, egy beadványban felkérte a törvényszéket, hogy a többi felek részéről osztoztató bírákat nevezzen ki; az eljáró törvényszék ezen beadványra hozott végzésével két osztoztató bírót kinevezett és ezen végzést mindannyi felekkel tudomás, és az illető kinevezett osztoztató bírákkal magok mihez tartása végett közölte. Az osztoztató birák magoknak elnököt választván, a bíróságot megalakították, és az osztályos ügy elintézésére határnapot tűzvén ki, mindannyi osztályos rokonokat, és végintézet szerinti hagyományosokat a helyszinére Jozefovára idézték meg. Ezen idő alatt Sztankovics György végintézet szerinti hagyományos, a maga, és özvegy SztankovJula nevében, az eljáró törvényszékhez, az osztoztató biróság eljárását megalapító végzés ellen beadott felfolyamodványára hozott elutasító végzés ellen, és azon második végzés ellen is, hol két osztoztató biró hivatalból lett kinevezve, ujolag felfolyamodást adott be. De ekkor már az osztoztató biróság meg levén alakítva és működését meg is kezdvén, a Sztankovics György által beadott felfolyamodványoknak 1-ső példányai az erre vonatkozó iratokkal az eljáró törvényszék által a kir. it. táblához terjesztettek fel. A felfolyamodás egy példánya pedig, minthogy a felfolyamodók az osztoztató biróság további eljárásának felfüggesztését kérték, az osztoztató bírósággal közöltetett. Az osztoztató biróság ragaszkodván a törvények világos értelméhez, a maga illetékességét végzésileg kimondotta, utasítván az osztoztató biróság eljárásával netalán meg nem elégedő feleket, a per rendes útjára. Ezután az osztoztató biróság előtt a többi felekkel együtt megjelent özvegy Sztankov Jula, és Sztankovics Györgynek Írásbeli meghatalmazását előmutatván, egy, Sztankovics György által sajátkezüleg irt nyilatkozatot nyújtott be, kérvén a nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe leendő felvételét, a mi teljesítve is lőn. A többi osztályos és közös birtokos rokonok is előadván kérelmeiket, miután mindannyian, maga özvegy Sztankov Jula is a biróság jegyzőkönyvét aláírták: az osztoztató biróság a néhai Sztankov Perszida, Sztankov Milos, és Sztankov Acza hagyatékaiknak — a végrendeletek, törvényes örökösödési szabályok, és a felek kérelmeinek fontolóra vétele mellett — az illető osztatlan állapotú birtokosok közt leendő felosztását, és a végintézet szerinti hagyományosok legatumainak kiadatását itéletileg kimondotta, és az ítéletet az osztályos kiskorú rokonok törvényes és természetes gyámjaik s gondnokaik közbenjöttével, az általuk ajánlott rend és módszerint végrehajtotta, és így a Sztankovféle hagyatékokat, eddigi közös birtokosai közt felosztotta. Midőn már ezen dolgok az előadott rendben megtörténtek, a Sztankovics György által az osztoztató biróság megalakítása ellen beadott felfolyamodványoka kir. itélő táblától vissza érkeztek, és a kir. it. tábla tlll sz. a. az első bíróságnak végzését, mely szerint a Sztankov-féle hagyatékok felosztására nézve az 1836. 14. és 1840. 13. t. cz. szabta eljárás rendeltetett el, feloldotta azon okból: ,,mert az eljáró törvényszék 1865. jan. 3-án nfiw sz. a. kelt és jogérvényre emelkedett végzésével Sztankov Zsófia és Tomasevics Julianna, Sztankov Gyura és érdektársai ellenében 90 nap alatt benyújtandó kereset által rendes per útjára utasíttatott." Ezen végzés ellen Tomasevics János, Vajdics Miklós, — mint néhai Sztankov Milos kiskorú árvája Gyukának gondnoka, Kovacsevics elébb özv. Sztankov Méla, mint kiskorú leánya Zsófiának édes anyja, s igy természetesés törvényes gyámja. Ozv. Jakovlyev Gyula, mint néhai özv. Sztankov Perszidának végintézet szerinti hagyományossá a Hétszem. táblára felfolyamodással éltek. Ezen felfolyamodó felek a táblai végzést sérelmesnek találták. Mert az eljáró biróság végzése nem ugy szól, mint a hogy az a kir. it. táblának neheztelt végzésében előadatik; t. i. a felterjesztett első bírósági végzés sem kereset benyújtásról, sem rendes perről említést nem tesz, hanem egyszerűen következőleg hangzik: ,,Sztankov Zsófia és Tomasevics Julianna oda utasíttatnak, hogy Sztankovics Gyura, és Sztankov Milos második neje Jula, nemkülönben ugyan Sztankov Milos után első nejével nemzett Gyuka kiskorú gyermekek ezennel kinevezett gondnoka N. N. ellen 90 nap alatt az illető örökösödési pert megindítsák." Már pedig az ideigl. törv. szab. 170. §-a ily esetekben nemcsak fen hagyta a feleknek a jogot, hogy az 1836. 14. és 1840. 13. t. cz. szabta eljárást választhassák, hanem még az eljáró bíróságoknak is kötelességévé tette, hogy az illető felek közt a vitályt ezen eljárás szerint a lehető legrövidebb idő alatt intéztessék el. — Az eljáró biróság tehát, miután a qn* sz. a. végzés jogerőre emelkedett, és miután ezen ügyben leginkább kiskorú árvák voltak és van nak érdekelve, kiknek jogaikra a törvényszék hivatalból felügyelni tartozik, az érdeklett feleket aválasztott per úttól nemcsak hogy el nem tilthatta, de hivatalos kötelességénél fogva őket a választott uton fentartani és gyámolítani tartozott. Különben egyátalában az osztoztató biróság megalakulása ellen nincs és nem lehet perorvoslatnak helye. Igazolja ezt az 1836. 14. és 1840. 13. t. cz. szövege, és az ideigl. törv. szab. 170. §-a, mely szerint azon felek, kik az osztoztató biróság eljárásában meg nem nyugosznak, a per rendes útjára utasíttatnak. — A kir. it. tábla egy hason esetben 1865. évi 10932. sz. a. végzésével, egy az osztoztató biróság megalakulása ellen intézett semmiségi panaszt és felfolyamodást azon indokból utasította el, „hogy az osztoztató biróság tulajdon illetékessége felett is, maga határoz." Mert különben, ha az osztoztató eljárásokat megalapitó, és birákat kinevező végzések ellen perorvoslatnak lenne helye, maga a biróság megalakítása éveket venne igénybe, és az ideigl. törv. szab. 170. §-nak azon tétele „lehető legrövidebb idő alatt" holt betű maradván, ezen a törvénykezésünkben egyetlen gyors igazság-kiszolgáltatási mód is meghiusitatnék.